Csődközeli élmény, avagy Karácsony Gergely és a felelős gazdálkodás

A dolog ellenzéki olvasata szerint az a rohadt Fidesz csinálja ki az általa gyűlölt fővárost. Ezzel nagyon nem is érdemes foglalkozni, ahogy az egyébként teljesen igaz jobboldali megközelítéssel sem, hogy a Karácsony egy hülye mamlasz.

Mert a "Hová lett a pénz?" jellegű kérdésekre egyik sem adja meg a választ. A Fidesz 2010-ben egy olyan országot vett át, ahol az önkormányzatok adósságállománya elérte (emlékeim szerint) a hatszázmilliárd akkori forintot. Miután az előző két ciklusban az MSZP-SZDSZ kormány kivéreztette az önkormányzatokat is. Ez két különböző úton történt, egyrészt egyszerűen nem adtak nekik elég pénzt, másrészt sem a törvény, sem az állam, sem a kormány, sem a baloldali településvezetők (itt azért volt néhány kivétel) nem védték meg a településeik tulajdonát, vagyonát és a költségvetésükben szereplő pénzeket. Nem is akarták, de nem is tudták, a liberális jogállam, és az akkor is teljesen agybeteg önkormányzati rendszer erre nem is nagyon adott lehetőséget. Az állam ugyanis nagyon nehezen tudja megvédeni az önkormányzati tulajdont a képviselő-testületektől és a polgármesterektől. És sajnos ez most sincs teljesen másképp, az önkormányzat viszonylag szabadon gazdálkodik, és nem könnyű jogilag utolérni azt, aki nem a saját településének az érdekeit nézi.

Aki ismeri az önkormányzati rendszer pénzügyi, gazdasági működésének történetét a rendszerváltástól kezdve, az pontosan tudja, hogy a települések jelentős részén 2010-ig csak az nem lett ellopva még, amit tényleg senki nem akart ellopni addig. Amikor a Fidesz az első kétharmad idején konszolidálta az önkormányzatokat olyan helyzetet akart teremteni, hogy az eladósodás a korábbi módon többé ne történhessen meg. De továbbra is az önkormányzati vagyon és persze a helyi költségvetés őre az önkormányzat maradt.

A Fidesz három utolsó kétharmadában komoly szerepet játszott az, hogy az ország költségvetési egyensúlyát minden körülmények között meg tudták őrizni, mindig lereagálták a folyamatosan változó környezetből következő kihívásokat. Ez a Fidesz és Orbán Viktor egyik legnagyobb erőssége, a költségvetést mindig meg tudta védeni, nemcsak a kívülről érkező problémáktól, hanem a belülről érkező vágyakkal szemben is. Soha nem osztogattak elvakultan és a belső érdekcsoportok nem nagyon tudták az (akár rossz-, akár jóhiszemű) részérdekeiket becsempészni a költségvetési döntésekbe. Bármit is hazudozzanak erről az olyan baloldali "közgazdászok" és "szakértők", akik kormánytagok, jegybanki vezetők, politikai döntéshozók, vezető tanácsadók voltak a baloldali csődök idején.

Szociológiai értelemben ugyanis a költségvetési pénz, a világgazdaság rablási szakágának zsargonját használva "free cash", vagyis szabad pénz addig, amíg nem költik el másra. A gazdasági szereplők (ez eufemizmus is, például a rablóvezér, a multinacionális nagyvállalat, erős államok nagykövetsége, vállalkozó és egyéb tanulságos kifejezésekre) ugyanis hatalmas pénzeket költenek arra, hogy mások, például az önkormányzatok a döntési hatáskörükben lévő pénzeket náluk, rajtuk keresztül költsék el.

A "gazdasági szereplő" manapság mindig politikai szereplő, független gazdaság ugyanúgy nem létezik, mint független sajtó. Az MSZP-nek és az SZDSZ-nek például sohasem volt gazdasági holdudvara, hanem mindig is ők voltak a gazdasági szereplők politikai képviselői. Nagyban, országosan és kicsiben, önkormányzati szinten is.

És itt jutunk vissza a Karácsony Gergely nevű strómanhoz. Szerintem ő soha nem is volt tudatában annak, hogy a főpolgármester elsődleges feladata az, hogy felelősen gazdálkodjon. Vagyis megvédje a főváros költségvetését azoktól a kiéhezett hordáktól, akik a kilenc szörnyű ellenzékben töltött év után százmilliárdokat láttak leírva Budapest költségvetésében.

2019-ben ilyentájt nagyon bő kétszázmilliárd forint volt Budapest tulajdonában, most mínusz bő ötmilliárd van a számláján. "Kell még valamit mondanom, Ildikó?"

Karácsony Gergely egy forintot nem tudott megmenteni az elvbarátaitól, a támogatóitól, azt mind olyasmire költötték, amire azt Karácsony Gergely tulajdonosi köre akarta. Azt a budapesti választóknak kell eldönteni, hogy ez látszik-e pozitív értelemben a városon, vagyis a Karácsony tulajdonosi köre felelősen gazdálkodott-e a Karácsony Gergely főpolgármesterségén keresztül megszerzett lehetőségekkel. Egyetlen ellenzéki szavazónak sem lehetnek illúziói, Karácsony nem gazdálkodott itt semmit, és akik helyette vitték a pénzügyeket, azoknak a tevékenységét sem lehetett a szó szoros értelmében gazdálkodásnak nevezni. Talán garázdálkodásnak inkább.

Tarlós István, mint sok oroszlán, úgy védte a főváros érdekeit, mert mondjuk például tisztában is volt a főváros érdekeivel. Nem lehetnek illúzióink, őrá is nehezedett nyomás olyan projektek érdekében, amelyek hasznosságáról nem volt meggyőzve. De ezeket a csatákat általában meg is nyerte. Ez a dolga egy komolyan vehető választott politikusnak.

Nem kétséges, Budapestnek újra olyan főpolgármester kell, aki akár azt is megteheti, hogy a saját politikai közösségének részérdekeivel is szembe megy a városa érdekében. Ilyesmit nemcsak Karácsony Gergelytől, hanem úgy általában a baloldaltól sem várhatunk. Karácsony Gergely mögött nincs is politikai közösség, csupán egy kényszermegoldás, még a tulajdonosai számára is az.

Vezető kép: 2023 12 05 -- Karácsony Gergely // fotó: Hatlaczki Balázs