Mi is a kamu civilek valódi problémája a szuverenitásunk védelmével?
Nevetséges, ahogy a civil jogvédők és a balos megmondók versenyt sírnak a szuverenitásvédelmi törvény, és a felállítandó hatóság miatt. Nagyon fáj nekik, hogy jogszabály mondja ki majd azt, ahogy évtizedek óta működnek – a Soros-modell – az átlátható lesz és korlátok közé szorítják majd. Persze Alaptörvénysértésről és nemzetközi egyezmények megsértéséről, orosz és putyini mintáról beszélnek minden fórumon.
A valóság viszont az, hogy egyetlen magára valamit adó, önálló állam sem engedheti meg, hogy külföldről döntsenek a főhatalmáról. Viszont erre tettek tavaly kísérletet. És bizony, ha a demokrácia hazájában, az USA-ban csinálta volna ezt a manővert meg a baloldal, mint amit a tavalyi választás során megtettek, az amerikai szabályok értelmében már lehet, hogy sokan börtönben ülnének.
A szuverenitás, vagy népszuverenitás arról szól, hogy egy adott közösség, a magyar nemzet döntési jogában áll, hogy hogyan, kiken keresztül gyakorolja a hatalmat: a törvényhozói, bírói és végrehajtói, vagyis a kormányzati hatalmat. Tehát a magyar állampolgárok joga – választás útján - eldönteni, hogy kiket választanak meg a törvényhozói hatalomba, akik aztán a nép döntése alapján meghatározzák, hogy ki gyakorolja a végrehajtói és a bírói hatalmat. A szuverenitás egy állam államalkotó tényezője, vagyis nincs önálló államiság e nélkül. És ha egy külső hatalom, vagy erő beavatkozik a fenti folyamatba, ott már sérül a népszuverenitás elve. Ilyen egyszerű a történet.
Vagyis miről szól az álcivilek hisztije? Arról, hogy egyes civil szervezetek úgy akarnak külföldi pénzből egyértelműen politikai hatást gyakorolni, beavatkozni a fenti folyamatba, hogy közben azt nagyon nem szeretnék, hogy a pártokra vonatkozó, szigorú elszámolási szabályok vonatkozzanak rájuk. Úgy szeretnének politikai szereplőként hatalmat szerezni, hogy már a nulladik lépésnél átvernék a világot. Egy álságos mesével igyekeznek magukat szimpatizánsokból élő, magyar emberek által eltartott, és a gonosz magyar hatalomnak kiszolgáltatott áldozatként, civilként beállítani. Valójában pedig külföldi gazdasági és politikai hatalmasságok állnak mögöttük és politikai célokat szolgálnak, bárhogy is tagadják azt. Bár a tavalyi kampányban már nem is tagadták ezt a szándékukat.
Lehet itt meséket mondani az „orosz modellről” a szuverenitásvédelmi törvény kapcsán, de nem győzzük ismételni, egyetlen magára valamit adó, szuverén, vagyis önrendelkező állam sem engedheti meg magának, hogy külföldi erők próbálják meghatározni, hogy ki gyakorolja a főhatalmat.
Az Amerikai Egyesült Államok és Izrael is féken tartja az álcivilkedést
A libsi megmondó emberek által máskor ajnározott Amerikai Egyesült Államokban egy percig sem működhetett volna ennyire rejtélyesen és átláthatatlanul olyan összehangolt, és politikai célokat szolgáló hálózat, mint amilyen Kelet-Közép-Európában zavartalanul rombol évtizedek óta. És mondjuk ki, ez a hálózat bizony beavatkozott választásokba, buktatott meg kormányokat Ukrajnától, Grúzián át Macedóniáig.
Az Egyesült Államokban 1938-ban fogadták el a külföldi ügynökök regisztrációjáról szóló törvényt (FARA). Az USA-ban jelenleg is hatályba lévő törvény arra kötelezi a külföldi megbízóik érdekében politikai, vagy politika közeli tevékenységet végző megbízottakat, hogy: rendszeresen hozzák nyilvánosságra a megbízóikkal fenntartott kapcsolatukat, mutassák be tevékenységüket, a finanszírozásukat bizonyító számlákat és az azokon szereplő összegeket.
Az amerikai szabályozásban többek között a megbízottnak 10 napon belül regisztrálnia kell azt követően, hogy elfogadja a megbízója felkérését, illetve mielőtt a megbízott megkezdi Egyesült Államok-beli tevékenységét a megbízója részére. Aki nem tartja be a szabályokat, az 5-10 ezer dolláros bírságot, vagy akár 5 év börtönt is kaphat. Ott is sérül a jogállamiság? Orosz mintára hozna törvényeket az USA? Nem hinném.
De hasonló szabályozás van érvényben Izraelben is, ahol még adót is kivetettek a külföldről fizetett izraeli álcivil szervezetekre, és megállapíthatjuk azt a fontos tényt is, hogy általában ezeknek a szervezeteknek minimális a társadalmi támogatottsága, ahogy de jó eséllyel a magyar nép is nagyon jól meglenne ezen szervezetek nélkül.
De ha már itt vannak, akkor az a minimum, hogy tartsák be a szabályokat. Különösen, hogy a tavalyi országgyűlési kampányban átléptek egy határt. Mert ez már nem a szokásosnak mondható áskálódás, szurkálódás volt a jobboldali kormánnyal szemben, amit bő egy évtizede látunk a jogvédőnek mondott szervezetektől, hanem teljesen egyértelmű politikai befolyásolási kísérlet. A Márki-Zay Péter-féle kampányba, civil szervezeteken keresztül 4 milliárd forintnyi külföldi pénz áramlott. Jelentős részben egy olyan amerikai NGO-tól – Action for Democracy - amely mögött volt NATO-tábornok, volt amerikai kormánytisztviselők, és egy rakás külföldön bejegyzett, Soros-családhoz köthető civil szervezet vezetői állnak. De beszélhetünk Karácsony kampányáról is, amely során egy másik civilnek hazudott szervezethez, a 99 Mozgalomhoz, 526 millió forintnyi szintén külföldi valutában lévő pénz folyt be.
Nem sikerült a befolyásolási kísérlet, de alakulhatott volna másképp is. Nem fognak itt megállni, ezért itt az ideje behúzni a kéziféket.
Vezető kép: Márki-Zay Péter, Hódmezővásárhely polgármestere, a Mindenki Magyarországa Mozgalom alapító elnöke (j) és Karácsony Gergely főpolgármester sajtótájékoztatót tart az Országház előtt 2021. október 8-án. MTI/Balogh Zoltán
