Az EU-ban már a szerződések betartását is sikerként kell ünnepelnünk
Köznyelvileg megfogalmazva a miniszterelnök elérte, hogy ne táskában, elismervény nélkül és persze megszámolás nélkül adjunk át 50 milliárd eurót egy orosz akcentussal ukránul beszélő férfinek, hanem a donorok valamennyire azért rálássanak a milliárdjaik sorsára, és ha az ismeretlen számlákon köt ki, ne kelljen tovább adakozniuk.
Ahogy az is csak nekünk siker, nem a brüsszeli elitnek, hogy a tagországok rászóltak az Európai Bizottságra: tartsa már be azokat a szerződéseket, amelyeken a léte és a működése alapul. Naív korszakunkban – de rég is volt – még azt hittük, hogy a szerencsésebb történelmi fejlődésű országokban betartják a szerződéseket. Talán azokat, amelyeket egymással kötöttek és Svájcban.
Ebből az EU-ból manapság ennyit lehet kihozni. Az Európai Tanács, tehát a tagállami vezetők a kompromisszummal adtak maguknak egy kis időt. A politika a pillanatnyi túlélés művészete, a következő költségvetésig, a következő választásig, a következő sikeres ütközetig, offenzíváig kell kihúznia mindenkinek valahogy. Az már általában a végső kétségbeesés jele, amikor a végső győzelemig kell túlélni valahogy. Ez nem sok politikusnak szokott sikerülni, és csak azoknak, akiknek elérhető céljai vannak, amelyeket időnként, a köz őszinte meglepetésére el is érnek.
Az európai elit jelentős része retteg az EP-választásoktólés attól is, hogy mi lesz, ha véletlenül megint Donald Trump győz. Az orosz győzelemre, ami szintén nagyon nem esik a lehetetlen kategóriájába, pedig már gondolni sem mernek.
Arra már rájöttek, hogy az eddigieknél jobban, ha ez egyáltalán lehetséges, sokkal jobban felértékeli Orbán Viktort az, ha még az eddigieknél is jobban békepártinak mutatják be, azzal, hogy nem kötnek vele kompromisszumot. Orbán békét akar, de azt nyilván nem tudja megcsinálni, de békepártiként úgy is meg tudja mutatni magát, ha időnként meghajol a hatalmas nyomás előtt. Ha az oroszoknak összejön a tavasz, akkor Orbán kitartó békepártisága akár választást eldöntő tényező is lehet idén Európában. Orbán ugyanis szuverenistaként, békepártiként, illiberálisként, önálló politikusként hiteles. Sok olyan szavazó számára is, aki egyébként nem szereti.
Orbán Viktor persze Magyarország pénzéért ment elsősorban Brüsszelbe, betartatni a törvényeket, szerződéseket az egyébként szabadidejükben jogállam-fetisiszta bürokratákkal. Tudta, hogy ellenfelei gyengék és gyávák ahhoz, hogy nyíltan szerződést szegjenek, mert az a tömegek számára is megmutatná, hogy az Európai Unió már a végét járja. Még csak az hiányzik nekik, hogy mindenféle traktoron üldögélő embereknek eszébe jusson, nekik tulajdonképpen tetszik az Orbán politikája. Ez a kompromisszum ugyanis számunkra nem feltűnően, de mások, főleg a nyugati közvélemények számára valamiféle egység demonstrálása. Ugyan recseg-ropog az egész miskulancia, de így még szerintük talán van jövője a jelenlegi EU-nak. Ne feledjük, a jelenlegi brüsszeli elitnek ez már egy birodalom, amelynek ők ülnek a tetején, az ő számukra a nemzetek Európája maga a végpusztulás, maga az illiberalizmus.
Persze nem eszik olyan forrón a kását, biztos megpróbálják majd visszalopni a pénzünket. Nekik már olyan szép terveik voltak ezzel a pénzzel. És a lelkecskéjük mélyén érzik, hogy nem jöttek ki ebből az ügyből igazán jól. A nemzetállami vezetők például megint megérezték annak az ízét, hogy milyen is az, amikor ők csinálják a politikát és nem Brüsszel. Ebből a kompromisszumból azért mindenki levonhatta azt a következtetést, hogy nyers erővel már nem lehet politizálni, ha igazából senkinek sem tetszik az, amit le akarnak nyomni a torkán.
Az Ukrajnának szánt pénzek sorsa nem most dől el, hanem a harctéren vagy akkor, ha hirtelen hatalomváltás lesz Kijevben, vagy csak egyszerűen káosz uralkodik el az országon. A mi pénzünk sorsa pedig attól függ, hogy a választás a birodalomépítésre hatalmazza fel az elitet, vagy a szuerenisták többé nem lesznek megkerülhető erő. Ez utóbbi esetben lesz újra értéke a szerződéseknek.
De a német tartományi választások is újraírhatják az egész helyzetet: hirtelen kiderülhet, hogy az EU stabilabb valami, mint aktuálisan Németország. Európa bármikor kerülhet olyan helyzetbe, hogy a 20 milliárd eurónk lesz a legkisebb problémánk.
Azért Orbán Viktor a magyar miniszterelnök, mert szinte minden helyzetből képes kihozni a legtöbbet. Ebben ennyi volt, de ez már a kampány része is: minden, a politika iránt érdeklődő európai választópolgár tudja majd, minden országban, hogy kire nem szabad és kire érdemes szavaznia, ha békét akar.
