Milyen színű lesz a magyarországi "csicskamajdan"?
Mióta Pressman bejelentette, hogy bármilyen eszközt szívesen felhasználnak, hogy megfenyítsék a magyar kormányt, és azt is megtudtuk, hogy Victoria Nuland hazánkba készül, azóta tulajdonképpen tényként kezelhetjük, hogy készül a hazai színes forradalom előkészítése. A kérdés már csak az, hogy a rózsás, narancsos és egyéb CIA-dzsemborik után milyen színt kap a magyarországi csicskamajdan.
Jó, jó, tudjuk, propagandisták vagyunk, engem egyenesen Putyin fizet, minden, ami alább következik, szemenszedett hazugság, a CIA egy filantróp, átlátható emberbaráti szervezet, Soros György nem is létezik, de ha igen, akkor nagyon jó ember, David Pressman meg egy tesztoszterontól tűlfűtött szuperheteró szexuális ragadozó (szemlézők figyelmébe: a fenti állításokat természetesen teljesen komolyan gondolom, de együtt járnak; ha az egyiket cáfoljátok, srácok, vagy bepereltek érte, akkor elismerem, hogy az hamis, viszont vele együtt az összes többi is, jó szórakozást).
Miután túl vagyunk ezen az őszinte beismerésen, lássuk ezt a csúnya jobbos konteót a színes forradalmakról. Az utóbbi években talán elégszer találkoztunk már a kifejezéssel ahhoz, hogy tudjuk, mit jelent a történelmi részletek nélkül. Vagyis anélkül, hogy kitérjünk a grúziai rózsás forradalomra, a két ukrajnai narancsos forradalomra, vagy a többi "spontán kormányellenes megmozdulásra", amelyeket követően hogy, hogy nem, minden országban USA-csatlós kormányok kerültek hatalomra, akiket azóta nem igazán lehet kiebrudalni a bársonyszékből, hiába vált a nép számára egyértelművé, hogy ezek semmiben nem különböznek azoktól, akiket elkergetnek.
Amint azt Jurák Kata EBBEN és Ambrózy Áron EBBEN a cikkben összefoglalta, egyértelmű, hogy hazánkban is hasonló törekvésekre készülnek. Tudjuk jól, megmondták, nem is titkolózik az amerikai nagykövet sem, aki konkrétan kijelentette, hogy bármilyen eszközt megragadnak, hogy "megrendszabályozzák" a magyar kormányt. Voltak már kísérletek, de mind kudarcba fulladtak.
Nem jöttek be a zöldek 2014-ben, se a lilák '18-ban (pedig hány szánkót felgyújtottak Fegyőrék, de hiába), Márki-Zay kékjei sem igazán működtek '22-ben (mondjuk lehet, hogy őt rossz országba dobták le, és igazából a bukaresti Ceaușescu-hasonmás versenyre szánták). Pedig voltak botrányok, voltak giga-mega, mindent elsöprő tüntetések, és annyi dühös diáklány, hogy kisegítő osztályt lehet velük tölteni. A probléma mindig az időzítéssel volt. Valahogy mindig túl közel szervezték az egészet az országgyűlési választásokhoz. Nem véletlenül, Ukrajnában is így csinálták, és ott bejött.
A gond ott van, hogy Ukrajnában mindig is maffiaállam volt, sok illegálisan tartott fegyver, és társadalmi megosztottság. Rólunk kívülről úgy tűnhet, hogy megosztottak vagyunk, de lássuk be, egyharmados parlamenti támogatottsággal nem lehet csicskamajdanozni. Úgy tűnik, mostanra ez Langley-ben is leesett, és a következő próbálkozásukat óvatosabban készítik elő.
Elsősorban letettek arról, hogy a választás évében kezdjék a bulit. A magyarországi színes forradalmat valószínűleg '26-ra akarják időzíteni, de már tavaly megkezdték a külföldi erőszakszervek importját, ez látszott a budapesti antifa-támadásokon. A botrányokat is okosabban, óvatosabban építik. Mi is történik most? A köztársasági elnök lemondása után egy héttel szervezik az esedékes giga-mega tüncikét. Mégis ki ellen tüntetnek? Miért? A pedofília ellen? Oké, az ellen én is tüntetnék. A kulcs itt a narratíva: azt akarják elérni, hogy korán felépített kommunikációval oda lyukadjanak ki, hogy '26-ban az emberek fejében már csak annyi maradjon meg az emberek fejében, hogy Fidesz = pedofil. Hogy ebből semmi sem igaz, hogy az egész csak egy nagyon jól felépített lejáratókampány, az már senkit nem fog érdekelni. A narratíva megvan, a sajtójuk megvan hozzá, itthon és külföldön.
Egy csicskamajdanhoz azonban kell egy csicska-Juscsenko, és itt el is érkeztünk a saját színes forradalmunk színéhez. Nálunk ugyanis már megvan a tökéletes csicskapolitikus, akinek nagyon szép gyakorlata van abban, hogy igényekhez igazítsa a pártját. Leszögezném, hogy az alábbi csupán az én jóslatom, nem tükrözi szerkesztőségünk véleményét, de az én megfejtésemben a haza banzáj színe az aranysárga lesz. Véletlen lenne, hogy Magyar Péter coming outja után éppen Vona pártja, az aranyba öltözött Második Reformkor volt az első, aki felkapja a botrányt?
Véletlen lenne, hogy a sokadszor is bebukott választás után '22-ben a semmiből újra feltűnt a Jobbik volt elnöke, aki igazikonzervatív pártot alapított, ami majd jól bevonzza a "csalódott fideszeseket"? Tekintve, hogy az ország egyetlen csalódott fideszese jelenleg Magyar Péter, és hogy meggyőződésem, hogy nincsenek véletlenek, én komolyabb összefüggéseket sejtek.
És lássuk be, Vonának van bázisa, ő összehozott 20 százalékot a Jobbiknak, rá lehet alapozni, megfelelően kompromisszumos jelölt a baloldal számára, és ha minden jól megy, még egy pár kisujjeltartós igazkonzit is sikerül begyűjtenie. Megvan tehát a kihívó, már csak folyamatos hangulatkeltés kell. Egy-egy erőszakos támadás, amit kiadtak alvállalkozásban a nyugati antifáknak, aztán '26-ban indulhat a csicskamajdan. A hálózatokat nem szabad lebecsülni, de nagyon félni sem kell, legalábbis addig, amíg ennyire átlátszóak...
...szerintem...
Fotó: Hatlaczki Balázs/PestiSrácok.hu
