Végre vicces lett a kutyapárt
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy akár csak egyetlen pillanatig is szimpatikus volt a kutyapárt. Ha nem bánják, a hivatalos neve helyett maradjunk ennél a megnevezésnél, sokkal egyszerűbb és karakterkímélőbb. Különösebben nem vázolnám az elmúlt napok történéseit, minden bizonnyal tisztában vannak azokkal.
Kovács Gergely el akart indulni a XII. kerület polgármesteri tisztségéért, amihez a balos előválasztást is vállalta volna, de ezt hallván teljesen befarolt a párt tagsága, ebben megakadályozták Kovácsot, aki amúgy ugyanebben a kerületben évek óta önkormányzati képviselő. Erre reagálva Kovács és pártelnöktársa, Suzi (?), aki egyebekben ferencvárosi alpolgármester is, bejelentették azonnal lemondásukat.
Történt egy és más: az is kiderült a nagyközönség számára, hogy a Kutyáknak pártigazgatójuk is van, mármint onnan, hogy ő kommunikálta egy rendkívüli taggyűlés összehívását, aminek következtében most úgy tűnik, hogy végül mégsem mondanak le, Kovács pedig elindul.
Nekem eleve az furcsa, hogy adott egy párt, ami mesterségesen alacsonyan tartja a taglétszámát, miközben minden politikai szerveződésnek alapvető érdeke, hogy minél szélesebb, tevékenyen bevethető bázist alakítson ki. Gyanús szerveződések azok, amelyek ezt nem akarják elérni, mi több, nem engedik, mert akkor mi is a valódi céljuk? A holland Szabadságpárt esetében is értetlenül csóváltam a fejem, amikor kiderült: hivatalosan egyetlen tagja van, az elnökük. A Kutyáknál meg valami 70 körüli ember lebzsel ott, akik látszólag – legalábbis az óvatlan szemlélődő ezt hihetné – azzal a bázisdemokrata nekibuzdulással akarják a saját pártjukat szétverni, amivel korábban az LMP-t is sikerült.
Vissza a kezdetekhez: miért is nem volt soha szimpatikus a kutyapárt? Legfőképpen azért, mert mélységes herótom van attól a nyugati móditól, ami mindig, mindent, minden körülmények között megkérdőjelez, semmit sem vesz komolyan, mindent csak ironikusan és önironikusan tud értékelni, és a totális nihilizmus közepette egyetlen üzenete van: semmi nem fontos, talán és esetleg te, saját magad, de azon túl minden le van szarva, hát ilyen ez a világ, te is szarjál mindenre.
És ha van valami, ami szétbaszta a nyugati civilizációt – sok egyéb mellett persze –, akkor az ez a módi. Minden csak vélemény, ugye, mondják. Minden csak viszonyítás kérdése. Mindent szabad, de tényleg mindent, ha meg valaki esetleg azt mondja pár dologra, hogy azokat azért mégsem kéne, akkor azok fasiszta elnyomók. Persze ezt sem komolyan mondják, csak úgy heherészve. Miközben teljesen nyilvánvaló, hogy ezek a mozgalmak a magukat teljes mellszélességgel balosnak valló szerveződések utánfutói. Olyan utánfutók, ahol azokat szállítják, akiket ilyen ostoba dumákkal még mindig meg lehet téveszteni.
És amikor feltűnik valami ilyen alakulat, hovatovább még mérsékelten sikeres is tud lenni, az a maga nemében rosszabb üzenet, mint ha egy hangsúlyosan balos párt érne el bármit is. Utóbbiak legalább gondolnak valamit a világról. Mélységesen nem értek vele egyet, de talán elképzelhető, hogy hisznek abban, amit mondanak. De mit mondjak olyan emberekről, akiknek az egyetlen üzenete a nihilizmus? Ez csak a dolog egyik része. Van itt egy eszmetörténetileg ugyan kevésbé, aktuálpolitikailag mégis súlyosabb tényező. Az, amire fentebb már utaltam: az utánfutójelleg.
Mert itt és most teljesen mindegy, hogy Kovács Gergely anno mit gondolt, amikor a pártot megalapította; mára szervezeti tekintetben sem mások, mint egy másik, tetszőleges Soros-brigád. Nézzék meg az EP-listájukat – azon vajon engedik őket indulni? –, ahol az első két helyen echte Soros-hálózatos ember áll: az Átlátszó volt újságírója és a balos tüntetések egyik díszfellépője, aki állítólag tanár is volt. Mindketten hosszú évek óta mozgalmuk megbízható katonái. Ennél a mozzanatnál, amikor őket kijelölték, nem gondolta a párt tagsága, hogy a nagy lazulásban ez mégis valami irányított izé lehet? Milyen érdekes, hogy csak akkor kezdtek lázadozni, amikor Kovács egy pillanatig elhitte, hogy a balos térfélen lehet önálló döntésük.
Az elmúlt hetek kutyás történéseinek ugyanis ez a fő üzenete: tudnotok kell, hol a helyetek. És ha éppen nem tudjátok, nem a megfelelő jelölteket állítjátok, vagy azt hiszitek, hogy dönthettek a hálózat nélkül, akkor súlyos üzenetekkel jelzik: nem viccelnek. Lehet bohóckodni pár százalékig, lehet óvatosan kritikával élni, ameddig valódi versenyhelyzetet nem teremtenek. Lehet a közösségi médiában vicceskedni, amíg Feri valódi köreit nem zavarják, és így tovább.
A kutyapárt soha nem volt önálló entitás, hanem egy kísérlet arra idehaza, ami a nyugaton elég régóta sajnos jól működik. Most ezt azok is megtapasztalták, akik eddig a hülyeségig naivak voltak.
Vezető kép: A kutyapárt jelöltje 2018-ban a köztévében
