A balos fingsommelier-k és Magyar Péter gázai
Mindenekelőtt szögezzük le: aki úgy hápog, mint egy kacsa, úgy totyog, mint egy kacsa és olyan tolla van, mint egy kacsának, az minden valószínűség szerint kacsa. Szóval, ha azt látjuk, hogy Magyar Péter ügyvédje az a Bárándy Péter, aki jó ideig MSZP-s országgyűlési képviselő volt, egy friss promóvideójában Bárándy fia, Bárándy Gergely buzdít arra, hogy a következő tüntetésén legyenek minél többen, aki szintén MSZP-s országgyűlési képviselő volt; Nagy Ervin Magyar Péter mellett lassan már Sancho Panza, aki olyan szinten tart a bolsi gyűlölködésben, mint Lengyel Tamás kollégája – csak előbbit időnként kiütik közben –, és hát akit balos választók tartanak a vállukon és balos szimpatizánsok neveznek Messiásnak, az valószínűleg saját maga is balos.
Hadd vessek ezen a ponton közbe két dolgot.
Egy. Micsoda szégyen lehetne az idősebb, mármint nem a mostani, hanem valójában, ahogy az ország ismerte, legidősebb Bárándynak, ha látná, hova süllyedtek utódai. A Bárándy névre immár teljesen ráégett a baloldaliság, és ahogy írtam is, a legidősebb Bárándy soha nem volt gyanúsítható baloldali elhajlással. Valami egészen tragikusan közép-európai sors az, ahogy kiváló családok vagy éppen emberek úgy döntenek, hogy egykori elnyomóik mellé állnak, sőt, azokat mindhalálig támogatják.
Hát micsoda egy borzasztó szomorú eset, hogy Mécs Imre, az ’56-os forradalmár, halálraítélt a végén már MSZP-s képviselő volt? Ama párt jogutódjának frakciójában foglalt helyet, amely párt jogelődje őt halálra ítélte a magyar nemzet érdekében végzett tevékenysége miatt. Milyen keserű ocsmányság ez? Hát Darvas Iván, aki szintén börtönben ült ’56-ot követően, aztán az SZDSZ egyik leghangosabb prominense volt haláláig? Görgey Gábor, akit a komcsik kitelepítettek, később a komcsi ügynök Medgyessy kultuszminisztere volt. És a Bárándy família se a kivételezettek közé tartozott.
Szóval micsoda sötét játéka ez a sorsnak? Mi történik, mi történhet emberi életekkel, életutakkal?
A másik meg ez a Messiás-komplexusa a balosoknak. Talán velem együtt sokan emlékezhetnek még arra, ahogy Márki-Zay Pétert fogadták a baloldalon és a balos sajtóban. A mai napig előttem van a videó, amit a 444 készített az előválasztási siker után Márki-Zay Péterről, ahol a szimpatizánsai – mit szimpatizánsai, rajongói – csillogó szemekkel beszélnek arról, hogy Márki-Zay egy true szent, nem álszent, mint a kormánypártiak, és hogy fiatalok tömege áll mellette.
A végeredmény mindannyiunk számára ismert. És persze itt megkérdezhetnénk a balos nyilvánosságot, hogy következőre nem lehetne egy olyan felkentjük, aki legalább a családját nem vegzálja? Vagy egy túl nagy kérés?
Fontos persze látni, hogy a felfokozott várakozás, rajongás, messiási kinevezés alapvetően nem az adott személynek szól. Mint ahogy az elmúlt évtizedben a szórványos, balos sikerek sem annak voltak köszönhetőek, hogy kinőttek a földből az új Churchillek. Ez a választói réteg egyszerűen teszi fel magának a kérdést: Orbán vagy nem Orbán? És ha nem Orbán, akkor repül a kúrólájk, meg a szavazat.
Semennyire sem túlzok. Ez az abszolút értelemben egyáltalán nem túl széles, de azért szabad szemmel már jól látható és amúgy országgyűlési képviseletre bőven elegendő réteg úgy áll ehhez a kérdéshez, hogy bármit és annak ellenkezőjét is elnézik rajongásuk tárgyának. Még egyszer mondom, teljesen mindegy, mit csinál, mit mond, egyetlen dolog számít: nem Orbán. Slussz.
Szubjektíven meg is lehet érteni ezt az embertípust. Annyira régóta nem kapnak semmi mást, csakis megalázó vereségeket, hogy teljes mértékben elkeseredetté, egyben elkeseredetten rajongóvá váltak. Volt már itt Bajnai Gordon, Vona Gábor, tanártüntetéses csávó, a NAV-os, paksamétás ember, fekete nővér, Pankotai Lili, Nagy Blanka, Jakab Péter, Márki-Zay Péter, most meg Magyar Péter, teljesen mindegy. Valaki kell, valaki jöjjön, aki reményeik szerint problémát okozhat a kormánypártoknak. Nem észérvekre, hanem ütésekre vágynak.
Csak azzal nem számolnak, hogy saját visszhangkamrájuk foglyai mind. Ami az elmúlt másfél évtizedben meglehetősen fingszagúvá vált a szellőztetés hiánya miatt, és bár egymás fingját örömmel, ritka kincsként üdvözölve szagolják, fingsommelier-vé válva – pláne, ha ehhez a fingkórushoz immár Magyar Péter gázkitörései is csatlakoznak, na, csak akkor válnak igazán szaglászóbajnokká –, a helyzet mégiscsak az, hogy egymás közt, egymást zabálják fel. Én a Momentum vagy a kutyapárt vezetőinek helyében például most kifejezetten szarul érezném magam, mert ha van ember, aki abban a világmegfejtésben utazik, mint ők, az Magyar Péter, csak összehasonlíthatatlanul nagyobb hype-pal.
És valami azt súgja, hogy nemcsak szarul érzik magukat, de hamarosan kénytelen lesznek lépni is.
Itt tartunk most.
Az echo chamber brigád meggyőződéssel vallja, hogy amit a közösségi oldalas buborékjaiban lát, az az ország általános állapota és ezzel viszik magukat még inkább jégre. Nekem jó így. Pont ilyen pszichózisban lévő baloldal felett arattuk szinte napra pontosan 2 éve az eddigi legnagyobb győzelmünket.
