Azért gyűlölnek minket, mert sikeresek vagyunk és igazunk van
Jól jegyezze meg mindenki, ami a napokban történt Brüsszelben. Jól jegyezze fel mindenki, aki eddig arról beszélt, hogy a Nyugaton mindenkoron micsoda szabadság uralkodik, szemben a Kelettel. És főleg jól jegyezzék meg azt is, hogy innentől fogva igencsak kevés piedesztáljuk maradt arra, hogy azt mondhassák, ők bizony mindenfajta jogvédelem felkent harcosai.
Történt ugye, hogy Brüsszelben tartott volna nyugalomban, egyébként mindenféle hivatalos engedéllyel felvértezve több békepárti szervezet is – többek között az MCC is közöttük volt – egy rendezvényt. Ezen pedig, szintén vélelmezve a nyugalmat, a korábbi lengyel kormányfő is meghívott volt, Nigel Farage, Éric Zemmour vagy éppenséggel Orbán Viktor is.
A szervezők persze azt hitték, egy ilyen konzervatív eszmecserének azért nem lesz majd olyan nehéz helyet találni. Igen, gondolták ők. Mert a fenyegetés azon nyomban beindult, mire végül sikerült helyet találni. Zsaroltak itt az antifák, akik nagy meglepetésre komoly zavargást helyeztek kilátásba, vagy a helyi polgármester is. Végül a zsarolások úgy kerültek a tetőfokra, hogy ez a bizonyos polgármester rázúdította a már éppen zajló konferenciára a rendőröket, akik egyszerre közölték, hogy innen bizony se ki, se be nem lehet menni – később kifele legalább engedték az embereket.
Hát, valami ilyesmi mostanában a demokráciáról alkotott európai elképzelés.
És tudják, persze ilyenkor fel lehet húzni a szokásos toposzokat: ezek beszélnek nekünk szólásszabadságról? Ezek akarnak minket megtanítani arra, milyen az a jogállamiság? Ezek emelnek szót jogbiztonságért? Tessék mondani, Magyarországon mikor tiltottak be legutoljára politikai rendezvényt? És ugyanígy, melyik politikus, egykoron miniszterelnök volt az, aki mára a legjobb barátja a globalista erőknek, de rendőrökkel veretett szét tüntetéseket? Ezért nyílik ki az ember zsebében a bicska. A végtelen, befogadhatatlan kétszínűségtől.
Persze a megoldás ebben az esetben is egyszerűbb annál, mint amit gondolnánk. Nekünk ugyanis teljesen fölösleges a maga teljességében jogvitákat kezdeni. Még fölöslegesebb az imént már megtett, csak sokkal inkább kibővített összehasonlító elemzésekbe bocsátkozni. Nem érdekli őket. Nem is igazán hisznek ebben az egészben, nyilván, de nem érdekli őket.
Annyira engesztelhetetlenül, megveszekedetten gyűlölnek bennünket, illetve sajnálatos módon számos hívük is, hogy semmi olyan cselekedetük nincs, amivel a sajátjaik között zavart keltenének.
Gyűlölnek minket. Gyűlölnek minket azért, mert még mindig a pályán vagyunk, pontosabban a harctéren és 14 éve nem hagyjuk magunkat. Sőt, hovatovább nemcsak nem hagyjuk magunkat, de sikeresek is merészelünk lenni. Pontosan ugyanezért gyűlölnek minket a hazai lerakatban is, nevezzék a bábjukat éppen Karácsonynak, Márki-Zaynak vagy Magyarnak. Mert sikertelenek, nem tudnak a megbízóiknak valami kézzelfoghatót szállítani, és a sikertelenségnek meg a folyamatos pofára eséseknek az elegye borzalmasan frusztrálttá és gyűlölködővé tette őket.
Egy dolgot tudunk tenni: folyamatosan küzdeni. Az persze elég fárasztó és felörlő dolog, de nincs más választásunk, mint nyomatni a taposómalomban, ha felül akarunk kerekedni újra és újra. Az utálat nem lesz kisebb, sőt, egyre csak nő, de ez az egyik legkirívóbb jele annak, hogy jól végezzük a munkánkat.
És hamarosan választásokat tartunk. Már alig várom!
Vezető kép: Hatlaczki Balázs/PestiSrácok.hu
