A sima háború már kevés, előre a vallásháborúba!
Immár több szálon fut a Robert Fico elleni szerdai merénylet ügye, hiszen van maga a lövöldözés és a merénylő igencsak zavaros személye, akit mindenki a saját politikai meggyőződése szerint próbál belegyömöszölni valamilyen skatulyába, holott a legvalószínűbb elsődleges magyarázat, hogy nem teljesen épeszű, és ennyire megbolondította a médiából nagykanállal behabzsolt gyűlölet. A másik történetszál a politikusoké, akik a kormányoldalon haragszanak, az ellenzéki oldalon pedig általános felelősséget próbálnak megállapítani a merényletért. A harmadik szál pedig a közvélemény amúgy sem rózsás lelki-szellemi állapota, amelyre még egy jókora lapáttal rátesz ez a történet. Utóbbi pedig Magyarországon is jócskán hat, ráadásul ezelőtt sem volt ismeretlen.
A dolgok legalja, amikor önmagukról megfeledkezett kommentelők egyből elkezdtek örömködni, illetve ugyanilyen eljárást remélni, kérni, javasolni Orbán Viktorra is. Ez az elborult agyú csőcselék valószínűleg alapjáraton is rettentően buta, de az Orbán ellen 2010 óta (sőt, tulajdonképpen 1998 óta) zajló karaktergyilkosság és gyűlöletkampány még azt a maradék eszüket is indulatokra kódolta át. Szintén vélelmezhető, hogy ez a nagy szájuk és imponáló bátorságuk se lenne ennyire meggyőző, ha nem a mobiljukba kéne bepötyögni ezeket az okosságokat, hanem teljes testi mivoltukban kiállni a nyilvánosság elé, vagy akár magával Orbánnal szembe, és belekiabálni a levegőbe, hogy le kéne lőni a miniszterelnököt.
Kanyarodjunk át kicsit Szlovákiába, ahol szintén szembenéznek ezzel a jelenséggel! Jelenleg 32 gyanúsítottat vizsgál a szlovák rendőrség, akik a közösségi médiában helyeselték Robert Fico lelövését, az ügyükkel a szervezett bűnözésre szakosodott Nemzeti Bűnügyi Ügynökség (NAKA) foglalkozik – közölte Matúš Šutaj-Eštok szlovák belügyminiszter. Elmondta, hogy Richard Glück parlamenti képviselőt és Marcela Kosovát, a bírói tanács újonnan megválasztott vezetőjét is fenyegetések érték, ezek gyanúsítottjait is előállította a rendőrség.
A belügyminiszter figyelmeztette a „billentyűzet világbajnokait” az erőteljes és kompromisszummentes fellépésre.
Ha nyomozzuk, hol szabadult el a gyűlölet…
Kanyarodjunk vissza Magyarországra, hogy mi zajlik itt nagyon régóta! „Orbán gyáva, mert már csak golyóálló mellényben mer az emberek közé menni.” „Fico után ő lehetne a következő.” Ezt mindkettőt az egységsugarú baloldali kommentelő írja és mondja, és közben valószínűleg nem tűnik föl neki, hogy mit beszél. Rajta már nem lehet segíteni, azt a szüleinek meg az oktatásügynek kellett volna megtennie akárhány évtizeddel ezelőtt. Na, de nézzük tovább!
„Orbán egy geci.”„Leszopta Putyint.”„Bajszos szar.”„Bassza arcon magát!”„Kolostormalac.”„Graz-i ápolt.”„Beszélő disznósajt.”
Ez csak az esszenciája annak, amit a baloldal megengedett magának a jobboldal prominenseivel szemben – politika címszó alatt – az elmúlt években. Ezek nem kommentelői dühöngések, hanem olyan tüntetések bölcsességei, amelyekkel a globalista oldal politikusai is büszkén azonosultak, valamint a közvetlenül a pártszékházakból vezérelt pöcemédia és a szervezett suttogó propaganda szüleményei. Ráadásul nem egyszer gyerekekkel mondatják ki ezeket, ami még visszataszítóbb.
Dehumanizálás, amikor a szembenálló fél nem is ember, hanem csak valami alávaló, kicsúfolandó félállat vagy ilyesmi. Az ilyennel szemben bármi megengedhető, ugye?
A náci és a kommunista diktatúra egyaránt ugyanezzel a módszerrel élt, amikor úgy keretezte a történetet, hogy a rendszerellenség nem ember, hanem valami más. Akit így tulajdonképpen nem is bűn megsemmisíteni. Ne csak őrizd, gyűlöld is!
Na, meg a véget nem érő, összekacsintós cigányozás Orbán Viktorra és a családjára, buzizás Orbán Gáspárra, Kocsis Mátéra és másokra – mindez szintén a nyugatos, toleráns, kisebbség- és genderpárti baloldaltól. Azt is pontosan tudják, hogy ha valamelyik közszereplő, aktivista, propagandista, netán politikus tesz egy sejtelmes utalást arra, hogy XY kormánypárti illető homoszexuális, az a baloldali hívek körében már idült buzizásként hömpölyög majd tovább. Tudják, hiszen éppen ezt akarják. Hiába hazudja a 444, hogy a merénylő, Juraj Cintula egyszerűen nem lehet baloldali, hiszen cigányellenes megnyilvánulásai voltak, pontosan tudja minden ésszel rendelkező személy a baloldalon, hogy a táboruk tekintélyes hányada bármikor kapható a dehonesztáló cigányozásra, zsidózásra, buzizásra.
Az erőszakosság a kisebbség frusztrációja
Nem is beszéltünk még a nagyon sok éve zajló elméleti tombolásról a jobboldaliak lefejezése, felakasztása, kínvallatása, a holttesteiknek IFA-platóra felhányása körül – pusztán azért, mert más véleményük van, és azt nyilvánosan felvállalják. Meg persze a „NER-bűnözők” munkatáborba zárásáról, ami a közszolgálatiság ünnepelt lovagjának, Gulyás Mártonnak a fejéből és lelkéből pattant ki néhány éve.
Emellett habzó szájú tüntetéssorozat folyik több, mint egy évtizede, választásokon innen és túl, a szigorúan szelíd bánásmódra utasított rendőrök szüntelen provokálásával, megdobálásával, füstbombázásával, az arcukba ordítással. Mind-mind a tüntetés intézményének teljes félreértéséből és persze a sorozatosan elbukott választások rettenetes frusztrációjából táplálkozik. A tüntetés az elégedetlenség kifejezésére való, eredendően békés eszköz, amely ha eléri a felkarolt ügyhöz és az érintettjei számához képest kritikus tömeget, akkor a politikum kénytelen figyelembe venni a lakossági elégedetlenséget. Ám ezek a tüntetések taktikusan mindig a reménytelenül legnagyobb célt, a kormányváltást helyezik gyújtópontba, és az ehhez szükséges kritikus tömeget természetesen sosem érik el. Ez csak növeli az ellenzéki frusztrációt, és a gyülekezéseiket minden alkalommal a forradalom kezdetének szánják. Ha nincs elegendő tömeg, akkor jöjjön a kevesek erőszakossága! Ez a hangulat, sőt kimondott cél ugyancsak az erőszakos megoldás legitimálásaként csapódik le a széles ellenzéki közönségnél.
Aki kellőképpen buta és rámenős hozzá, az még előbb-utóbb komolyan veszi, ahogy Szlovákiában is akadt egy ilyen félbolond (ki tudja, kinek a ki tudja milyen szintű, esetleges biztatására).
Tavaly, egy évvel a baloldal által elég egyértelműen elbukott választás után Pankotai Lili ezt harsogta:
Úgyhogy kösse fel mindenki a gatyáját, mert olyan fog jönni, amilyen még eddig nem volt ebben az országban!
Mire gondolhatott, mi jön, ami még nem volt? Lelövik a miniszterelnököt? Vagy maga se tudta, csak fenyegetőzött, mert már olyan a saját maguk által teremtett közhangulat, azt várják el a felheccelt hívek, hogy egyre nagyobbat kell mondani? Ismétlem, csak nehogy egyszer komolyan vegye valamelyik bepörgetett félbolond! Mi még nem vagyunk a polgárháború előszobájában. A szlovákok se, de pár lépéssel közelebb járnak hozzá. Viszont az irány mindenhol ugyanaz.
A világállam vs. nemzetállam olyan ideológiai törésvonallá, sőt hitrendszerek csatájává nőtte ki magát, amely jelenleg mindennél jobban magával ragadja az emberek képzeletét.
Az utóbbi két évben megtapasztalhattuk, milyen nehéz kimaradni egy háborúból, amelyet mindenki más akar körülöttünk. Ha így megy tovább, talán azt is kipróbáljuk, milyen hangulatosak lehettek a szaftos, kora újkori vallásháborúk az országokon belül. Jó lesz!
