Belgák márpedig nincsenek, avagy a csepeli tékozló fiú
Tanulságos a végkifejlet, hogy Borbély Lénárd, Csepel egykor Fidesz–KDNP-s polgármestere hogyan érkezett meg a maga Spinoza Házába. Hiszen csodák és belgák nincsenek. A jobboldal feltörekvő, lázadó üstököse mára szimpla eszközzé vált a baloldal markában, választási alakulatát is Karácsony Gergely és Jakab Péter korábbi hadaiból, illetve üzletfelei közül verbuválta össze. Ennek ellenére Borbély Lénárd új pártja a „kereszténydemokrata, polgári értékek megőrzését és képviseletét” tűzte ki célul az alapító okiratában. Dávid Ibolya, Vona Gábor, Márki-Zay Péter, vagy éppen Magyar Péter óta nagyon is ismerős ez a recept...
Tisztességes demokrata nem vonja kétségbe bármely, közügyektől el nem tiltott magyar honfitársunk jogát a választók előtti megmérettetéshez. A politikai versengés eleve hasznos, edzésben tartja a közélet szereplőit, ráadásul a szabad verseny – nemcsak a politikában, hanem az üzletben és a tudományban is – az egyik legfontosabb polgári érték, amit minden körülmény között óvnunk kell. Ám a választók alapvető joga az is, hogy megtudhassák: ki ácsingózik a szavazatukra, mit rejt a tetszetős, de olykor megtévesztő csomagolás?
E néhány alapvetés azért kívánkozik ide, mert a júniusi választás előtt ismét elszaporodtak a hamis kérők, akik magukat a patrióta, nemzeti–szuverenista politika folytatójaként láttatják, de ha megkaparjuk a piros-fehér-zöld mázat, belül hamis, romlott portékát találunk. A jelenség nem újkeletű, a (nemzetközi) baloldal mágusainak és hazai alázatos szolgáiknak mindig is szükségük volt „megvilágosodott” jobboldali szereplőkre, s ha felcsillant szemükben a hatalomátvétel reménye, többnyire raklapszámra álltak elő ilyenekkel – ha emlékszik még rájuk valaki – Debreczeni Józseftől Pusztai Erzsébeten, Herényi Károlyon, Dávid Ibolyán és Vona Gáboron át a mai Péterekig. Többen közülük nem ejtőernyősként, Stirlitzként kerültek közénk, hanem innen csángáltak el, talán sértettségtől, kevélységtől vezetve paktáltak le a vörös–kék–lila–szivárvány ármánykodókkal.
Utóbbiak közül talán az egyik legszomorúbb eset, egyben a nemzeti oldal nagy csalódása Borbély Lénárd csepeli polgármester pálfordulása. A jobboldali olvasó a híreket olvasva évek óta csak kapkodja a fejét, hogy fokról fokra miként mérgesedik el a viszony a Fidesz élő lelkiismereteként, a nemzeti oldal kérlelhetetlen harcosaként megismert Németh Szilárd és felfedezettje, tanítványa, Borbély Lénárd között.
Alpári stílus, hadjárat a Fidesz ellen
Íme, néhány idézet Borbély hű fegyverhordozója, alpolgármestere, az egykori ígéretes újságíró, azaz Ábel Attila lapjából, a Csepel.infóból, amely ma már nem a vörös polip leleplezésével foglalkozik, hanem a Fidesz alelnöke elleni hadjárat legfőbb eszközévé vált: „Akkora pofont kapott Németh Szilárd és polgármesterjelöltje, hogy a fal adta a másikat. Aztán kaptak még útravalónak is két nagy taslit”, vagy: „Fideszes politikusok lopkodhatják Csepelen az újságokat”, illetve: „Németh Szilárd őszödi beszéde”. Sőt: „Németh Szilárd megidézte Adolf Hitler szellemét”. Mi jön még?Németh Szilárd, a pederaszta anyagyilkos, aki magának akarja az egész rezsicsökkentést? Úgy tűnik, a csepeli újság bármit elbír.
Időközben bedurvult az önkormányzat hivatalos lapja is: Borbélyék ott is lazán maffiózóként, tolvaj gazemberként állítják be egykori jótevőjüket. Holott Németh Szilárdról minden nemzeti elkötelezettségű ember tudja-érzi, hogy ő véletlenül sem ilyen ember. Ő, aki egy csepeli bérház földszinti irodájából szervezkedve tudta megszólítani a csepelieket, aki megmutatta, hogy a nemzeti küldetéstudat és a szociális érzékenység ötvözhető, így visszaszerezte Weiss Manfréd városát a vörös alvilágtól, hogyan is lehetne mutyista, maffiózó, vagy őszödi-féle böszme? Minden jobboldali tudja, érzi, hogy itt másról van szó: a lázadó, tékozló fiúról, aki nem tudta kivárni az idejét, akinek a hiúsága nem bírt el pár, a birkózószőnyegen mindennapi odaszólást, aki opportunista módon szabadulni akart az országos politikai csörtékben megtépett, s neki már útban lévő mesterétől.
E publicisztikában nem, de a PestiSrácokon nemrég megjelent, Németh Szilárd vs. Borbély Lénárd – Miért és hogyan váltott tábort a csepeli polgármester? című tényfeltáró cikkben bővebben is részleteztem a szembefordulás valódi okait és stációit, s kiderült, hogy valójában ki sokszorozta meg ingatlanvagyonát és ki juttatta önkormányzati vagyonhoz, előnyökhöz a haverjait, de azt talán olvasóink is pontosan látják, hogy a hírekben olvasható sérelmek nem vezethettek ide. Az állítólagos ok egy nemes küldetés, a Kozma István Birkózó Akadémia (KIMBA) felügyelete, telekkijelölése, és az e köré font szánalmas adok-kapok nem lehet valódi oka egy ilyen mély konfliktusnak.
Megalázták a polgári körös nyugdíjasvezetőt – Mindenki ellenség, aki kitart Németh Szilárd mellett
Persze a viszály ott szedi az áldozatait, ahol a szív és a lélek van: a nemzeti oldalon. Mindennél beszédesebb egy nemes asszony, a csepeli polgári körös, nemzeti élet szíve-lelke, Babics Sarolta szomorú távozása a városrész nyugdíjas klubjának éléről, aki néhány hete így számolt be a vele történtekről:
Már javában készültünk az idei, jubileumi, az ötödik nyugdíjas táncversenyünkre, amikor március 19-én délután Vida István és Molnár Krisztián urak berendeltek magukhoz, hogy átadják nekem a polgármesteri selyemzsinórt. Ugyanis Borbély Lénárd polgármester úr azonnali hatállyal kirúgatott a Csepeli Nyugdíjas Közösségi Ház éléről, miután megtudta, hogy – kizárólag szabadidőmben – idősügyi szakértőként tanácsaimmal segítem a Fidesz csepeli idősbarát programját. A két úr közölte is velem, hogy „nem a munkáddal van baj, hanem megrendült benned a bizalom”.
Mindezt a Fidesz országos választmánya is érzékelte, amely másfél éve avval az indoklással oszlatta fel a csepeli alapszervezetet (Németh Szilárdot bízva meg annak újraszervezésével), hogy Borbély Lénárd és csapata álhírektől és valótlanságoktól sem mentes lejáratókampányban érintett, s végletesen megosztotta a helyi közösséget.
Megérkezés a Spinoza Házba
Témám szempontjából mégis sokkal tanulságosabb a végkifejlet, azaz Borbély Lénárd megérkezése a Spinoza Házba. Hiszen csodák és belgák nincsenek. A jobboldal feltörekvő, lázadó üstököse mára szimpla eszközzé vált a baloldal markában, ajnározzák is lelkesen a dollármédiában, és nem is indítottak rá komolyan vehető ellenjelöltet. Így történhetett meg, hogy a Borbély Lénárd most bemutatkozó „csapata” (ez a hivatalos neve az SZDSZ-kékbe és Fidesz-narancsba öltöztetett helyi politikai formációnak) az összefércelt baloldal csupa odakozmált figurájából áll. A projekt ráadásul nem most indult: a társaság párttá is szerveződött, amit már az ősszel bejelentettek a bíróságon. A Közösen Csepelért Polgári Párt székhelye Borbély lakása lett, s bár a polgármester csupa balliberális, exjobbikos, tehát a Gyurcsány-féle összbaloldali koalíció embereivel vette körbe magát és őket küldi a ringbe a helyi képviselői listáján, a párt alapító okiratában nem rejtette véka alá, hogy honnan szedné el a szavazókat. Ezek után nem meglepetés, hogy természetesen a polgári– konzervatív oldaltól!
A jobb- és baloldali szavazók bizalmát Borbély listájának legjobb helyeiről kéri például Pákozdi József, a 2019-es, Karácsony Gergely mögé szerveződő színes koalíció korábbi hírhedten szélsőséges helyi embere, vagy a baloldali összefogás két másik helyi képviselője, Kováts Dávid Attila, továbbá a valamikori LMP-s, aztán szintén Karácsony Gergelynek kampányoló összbaloldali képviselő, Tóth Sándor. Utánuk már Borbély családi barátai, üzlettársai következnek a sorban.
Persze a magyarpéteres nemzeti köntöst, amíg csak lehet, igyekeznek magukon tartani, mert nyilván csak addig értékes az ilyen aktor, amíg képes a jobboldalról is szavazatokat szipkázni. Ezért is cenzúrázzák ki a helyi médiából tendenciózusan (és itt lényegtelen a választási bizottság előtti szőrszálhasogatás, hogy mi minősül politikai hirdetésnek és mi nem) a tényt, hogy Orbán Viktor és a Fidesz kiáll alelnökük, Németh Szilárd mellett, és természetesen nem Borbélyt, hanem a jobboldal jelöltjét, Dudás Zoltánt támogatja a csepeli polgármesterjelöltek közül.
Csak az árulást szeretik, az árulókat kevésbé...
Lehetne itt jönni közhelyekkel és nagy bölcsességekkel, korpával és disznókkal, az árulók és az árulás ambivalens viszonyával, de a lényeg mégiscsak ez: nincs olyan sérelem és konfliktus, aminek a hatására elfelejthetnénk, hogy honnan jöttünk és mire esküdtünk. Egy politikus nem csalhatja meg büntetlenül a közösségét és a választóit. A tékozló fiúnak megbocsátás helyett a magány és a kudarc lesz az osztályrésze, s ha fölöslegessé válik, hamar arra a kupacra hajítják, ahol már oly sokan vannak, mindazok, akik a rendszerváltoztatás óta újra meg újra elhitték: lehet szövetséget kötni az ördöggel. Ahova a ma még tömegek előtt tündöklő karikatúra-Petőfi, azaz Magyar Péter is – a történelem törvényszerűsége szerint – előbb-utóbb jutni fog.
A vezető képet Borbély Lénárdról Horváth Péter Gyula készítette a PS-nek 2020-ban
