Hogyan lopjunk önkormányzatot?
Bár első megközelítésben az európai parlamenti és az önkormányzati választásoknak nem sok közük van egymáshoz, egyvalami azonban mégis összeköti őket. A baloldal levitézlett arcai bebizonyították, hogy csak a rombolásban érdekeltek, legyen szó háborúról, migrációról, a gyermekek lelkivilágának megrontásáról, vagy az intézményesített lopásról. Az első három kérdéskörben Brüsszellel van elszámolni valónk, utóbbival kapcsolatban azonban idehaza szükséges söprögetnünk. Ezt a kötelességünket pedig sajnos gyakran elmulasztjuk. Pedig a baloldal szekrényéből nemcsak néhány csontváz, hanem egy egész nekropolisz hullott ki az elmúlt ciklus alatt.
Ha megpróbáljuk az elmúlt 5 évlegsúlyosabb botrányát felidézni, igencsak nehéz helyzetben vagyunk, olyan szoros a helyzet. Azonban egy valamit leszögezhetünk: az önkormányzatok, rajtuk keresztül a helyi közösségek szenvedték meg leginkább a baloldal féktelen szabadrablását. Legutoljára talán a megszálló szovjet csapatoknak sikerült olyan szinten kifosztani Budapestet, mint Kari babának és 40(+) rablójának.
Botrányok természetesen minden országban vannak, más kérdés, hogy ezek milyen intenzitással kerülnek a felszínre. A Katar-gate, vagy von der Leyen asszony vakcinarendelős SMS-üzenetei óta tudjuk például, hogy egyes országokban kicsit döcögősebben, máshol meg kicsit aktívabban buknak ki az ilyen ügyek. Hiába, ha kíváncsi vagy rá, hogy demokráciában élsz-e, nézd meg, hogy az országod nevében, intézményrendszerében szerepel-e a "népi", vagy a "demokratikus" kifejezés, és ha igen, egyből megtudod, hogy nem demokráciában élsz. Régi trükkje ez a baloldalnak: csak azt figyeljék, amit mondok, ne azt, amit teszek!
A kis kitérő után ezen a ponton csatlakozunk vissza az önkormányzatok kérdésköréhez. Hiszen a baloldalon 2019-ben meghallgathattuk, hogy milyen fontos a szubszidiaritás elve, ebből kifolyólag pedig valójában nem is az ország, hanem az önkormányzatok sorsa és vezetése a legfontosabb. Idő közben - persze csak a számukra jónak nevezhető eredmény ismeretében - még azt is kitalálták, hogy az uniós forrásokat közvetlenül az önkormányzatoknak folyósítsa Brüsszel, így hazahozva a Magyarországnak járó, de oda nem adott forrásokat. Csak arról nem beszélt senki, hogy a források hazahozatala nem közpénzi értelemben értendő, hanem úgy, hogy közvetlenül maguknak vinnék haza az uniós forrásokat. Emlékezetes, Cseh Katalin családja például 5 milliárd forintnyi uniós pénzzel gazdagodott.
Az elmúlt 5 év alatt tehát nemcsak az vált nyilvánvalóvá, hogy kifizetőhelyként, az elvtársak keltetőjeként használják az önkormányzatokat, hanem fejős tehénként is, amelyből országos ambícióik táplálására lapátolják ki a pénzt. A 2022-es kampányban például véletlen éppen az az I. kerület kötött több százmillió forintos szerződést a Főkerttel a Vérmező egy aprócska szegletének karbantartására, amelynek akkor még testületi többséggel rendelkező polgármestere a párbeszédes V. Naszályi Márta volt. Az összeg éppen megegyezett Karácsony Gergely miniszterelnöki plakátkampányának árával. Micsoda véletlenek vannak.
Aztán ott a Lánchíd esete, ahol azóta kiderült, miért került 5 milliárddal drágábba: a számlagyáros ügyvéd, a haverok kifizetése megnyomta a számlát, de a nyomozás jelen állása szerint a kampányba is juthatott abból a másfél milliárd forintból, amelyet készpénzben tartott magánál Vig Mór. És ha már készpénz, persze ne feledkezzünk meg az adományládikákról se. A vasalt fontok és eurók, a guruló dollárok bűvkörének közepén ott áll a főpolgármester, mint az ország legfontosabb önkormányzati méltósága, s hivatali idejének ez a produktuma: a fővárost a baloldal hatalmi ambícióinak és az elvtársak kifizetésének rendelte alább.
És hogy ezek után miért lehet még főpolgármester? Nézzük meg a többi kerületet. Budapesten jelenleg nincs olyan baloldali városvezetés, ami ne lenne érintett valamilyen botrányban, vagy mutyiban:
Az I. kerületben V. Naszályi Márta ellen azért indítottak vizsgálóbizottságot, mert egy helyi vendéglátós védelmi pénzek szedésével vádolja. És persze ott a fent említett főkertes szerződés.
A II. kerületben Őrsi Gergely továbbra is a képviselő testületben tűri Perjés Gábort, a baloldal dollárfutárát, aki a vasalt fontokat és eurókat befizette Karácsony egyesületének számlájára.
A III. kerületben Kiss László csapata teljesítés nélkül köthetett szerződéseket egy a kispesti szocialisták üzleti köreihez tartozó céggel, többeket le is tartóztattak az ügyben.
A IV. kerületben épp a minap rendeltek el házkutatást Trippon Norbertnél, aki gyanúsan gyorsan gazdagodott meg, miután magához ragadta az összes közbeszerzésekre vonatkozó jogkört.
A VI. kerületben olyan belső feszültségek vannak, ami az ellenzék szétszakadását hozta: a szocik szerint Soproni károsítja meg a kerületet, Soproni szerint meg a szocik. Június 9-én ezt is lemeccselik, hiszen egymás ellen indulnak.
A VII. kerületben Niedermüllerék nevéhez számos botrány kötődik, a rokonok kistafírungozásától kezdve a keresztények rémisztő képződményezéséig, de leghumorosabb talán az önkormányzati szervereken üzemeltetett kriptobánya volt. Kutyapárt megfűszerezve egy kis Dobrevvel.
A VIII. kerületben az a hír járja, hogy szándékosan hátráltatják a tömbrehabilitációt Pikóék, hogy ezzel lenyomják az ingatlanárakat. Ami viszont biztos, hogy a kerületben élő gyerekek számára fenntartott strandot inkább vitorlás kikötővé alakították és aprópénzért adták oda egy vélhetően haveri cégnek.
A IX. kerület, az összefogás laborja, vagy inkább a baloldal állatorvosi lova, ahol Baranyi Krisztina kabinetkormányzása olyan egyszemélyi diktatúrát hozott, hogy az őt 2019-ben támogató képviselők inkább ráindultak. Nem csoda, hiszen a kerület egyetlen eredménye a szivárványszínű BLM-szobor, miközben az önkormányzati bérlakások életveszélyes állapotba kerültek, a Határ úti metrómegállóból milliárdok tűntek el, a kerület költségvetése pedig elillant. De a kerületben alpolgármesteri pozíciót betöltő Suzy Dada pártja, a Kutyapárt legalább mostanra országos hálózattá fejleszthette magát. Milyen érdekes fejlemény.
A XI. kerületben minden régi Gyurcsány-szolgának jutott hely, Újbuda soha nem látott mennyiségű tanácsadóval üzemel, de ez a rengeteg szakértő sem tud tanácsot adni arra, hogyan ne folyjon el a pénz a kerületből.
A XIV. kerületben lassan mindenki elás mindenkit, Hadházy megérkezésével pedig tovább súlyosbodott a helyzet. Persze a parkolási mutyi továbbra is virágzik Horváth Csaba alatt, de már az önkormányzati bérlakásokkal is megkezdődött a játék, hiszen azokban a jól fizetett káderek kaptak helyet a valóban rászorulók helyett.
A XV. kerület a világ legrövidebb bicikliútját tudja felmutatni 5 éves eredményként, na meg a jó Barkóczi Balázst, aki állítólag néhány éve még baseball ütős igazságosztóként tartotta rettegésben a pesti oldal agglomerációját.
A XVIII. kerületben Szaniszló Sándor haveri céggel újíttatta fel az 1,7 milliárddal megtámogatott rendelőintézetet, csakhogy a kivitelezésbe valami gikszer csúszott, a pénz pedig a csúszással egyenesen arányos ütemben tűnt el a projektből.
A XIX. kerület, vagyis Kispest, magáért beszél, hiszen a fehér poros videón Lackner Csabára hasonlító férfitól tudjuk, ott aki nem keresi meg a 100 milliót, az hülye. Gajda Péter nem hülye, így maradt is a kerület élén, "vállalkozó" barátait pedig azóta a III. kerületbe is elküldte kalandozni.
A fenti, nagyon érintőleges ízelítőből tehát kitűnik, hogy a baloldal úgy lopta szét Budapestet, ahogy nem sajnálta. Nem csoda hát, hogy magasan van a fővárosiakban az ingerküszöb. Azonban előbb, vagy utóbb be kell kapcsolnia az immunrendszernek, június 9-én pedig be lehet venni egy nagy kanál orvosságot. Vigyázat, keserű az íze!
