Mit ajándékoz Pünkösd hívőnek, s nemhívőnek egyaránt?
Pünkösd annak a valóságos, s mindent átható Szentléleknek az ünnepe, amely hét ajándékot ad annak, aki elfogadja. Bölcsességet, értelmet, jó tanácsot, lelki erősséget, tudományt, jámborságot és az istenfélelmet. Azaz a hit lehetőségével, amely nélkül vakok és félemberek maradunk, illetve a gyógyítás szentségével kínál meg minket. Kinek ne lenne ezek közül legalább egyre szüksége? S ki is lenne olyan balga, hogy visszautasít egy ajándékot?
Már péntek este fosztogatják az élelmiszerboltokat. Mint felbolydult hangyaboly, úgy néznek ki a bevásárlóközpontok. Érthető, hisz hosszú hétvége van: sokan félnek, hogy hiányt szenvednek majd. Így féktelen vásárlásba kezdenek. A több kiló liszttől kezdve a plazmatévéig.
A fogyasztói társadalom egzisztenciális félelmet okoz. Félelmet a lemaradástól, a hiánytól. De sokan szoronganak pusztán a zárva tartástól...
Pedig a Pünkösdnek és a fogyasztásnak semmi köze egymáshoz. De itt is, mint minden ünnepünk alkalmával, a profán kiszorította a szentet, az anyag pedig a szellemet az életünkből.
A Pünkösd a húsvét utáni hetedik vasárnapon, illetve hétfőn megtartott keresztény ünnep, amelyen a Szentlélek kiáradását ünnepeljük. A Szentlélek, a Spiritus Sanctus ezen a napon áradt ki Jézus tanítványaira, az apostolokra.
Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd valamilyen lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak.
(Apostolok cselekedetei 2. fejezet)
De ez így nagyon kevés nekünk! Ebből látszólag mi nem részesedünk. Marad hát a fogyasztás, a testi dolgok élvezete? Aligha! De akkor mit jelent, mit jelenthet a ma emberének, hívőnek, s nemhívőnek a Pünkösd, s ezáltal a Szentlélek kiáradása?
Jézus tanításában megjelenik az előíró, kettős irányultságú etika, amely minden természetes közösség alapja. Jézus fő tanítása, azaz a szeretet általánossá tétele, ahogy ő maga fogalmaz:
Minden parancsolatok között az első: Halljad Izráel: Az Úr, a mi Istenünk egy Úr. Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, és teljes elmédből és teljes erődből. Ez az első parancsolat. A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincs más ezeknél nagyobb parancsolat.
(Márk 12, 29-31.)
Tehát Jézus tanítása szerint a természetes közösséget a szeretet megnyilvánulása tartja össze. Ez a szeretet pedig a Szentlélekből táplálkozik.
A közösségeket összetartó szeretet (barátság, szerelem, családi és rokoni kötelékek stb.) a Szentlélek egyik jól látható és kézzel fogható megnyilvánulása, amit Pünkösd napján érdemes megünnepelni és komolyan venni – leginkább az iszlamizáció korában.
A másik választ Pál korinthosziakhoz írt első levelében lelhetjük meg. E szerint a Szentlélek megajándékozza a hívőt, s a nem hívőt is. Megajándékozza a bölcsességgel, a tudománnyal. A hit lehetőségével (amely nélkül vakok és félemberek maradunk). De hozzájárul a gyógyítás szentségéhez, kialakítja a csodatévő erők munkáit. És ajándékba hozza a próféciát (amire ma nagyobb szükség lenne, mint a Biblia születésének korában), ugyanakkor segít a lelkek megítélésében és a különböző nyelvek magyarázatát is megadja, ami az egymás megértésében segít. Ne lenne ezekre az ajándékokra ma szükségünk? Ó, dehogynem! Jobban, mint valaha!
S mert balga, ki egy ajándékot visszautasít!
Vezető kép: Gyalogos zarándoklat indult a pünkösdi csíksomlyói búcsúba kedden Budapestről. Fotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
