Pesti Srácok

Ezt is megússza?

Ezt is megússza?

Hát persze, hogy igen. A szekta mindet megbocsát a vezérnek. Sőt, a mostani botránytól még népszerűbb lesz ez a huligán. Legalábbis a kemény mag, a legodaadóbb hívei körében. Ők benyelik a magyarázatokat, legyenek azok bármilyen szánalmasak. Ők felháborodnak, hogy a messiásukat megint provokálják, bántják, le akarja járatni a rogáni propaganda.

Magyar Péter nem is volt részeg. Vagy ha mégis, akkor csak azért, mert nagyon nehéz időszakon van túl, muszáj volt kiengedni a gőzt, neki is jár a lazítás, nem? Magyar Péter nem is dobta senkinek a telefonját a Dunába. Vagy ha mégis, akkor csak azért, mert engedély nélkül filmezték (egy nyilvános szórakozóhelyen), és hát neki is jár a magánélet, nem?? Magyar Péter nem is ment rá a csajokra az Ötkertben, nem is kellett a pasijaiknak leállítani őt, hogy hé öcskös, vedd már észre magad! Vagy ha mégis, akkor örüljenek, hogy leereszkedett közéjük a felhők közül. Magyar Péternek nem is volt fosfoltos a gatyája. Vagy ha mégis, akkor a Tóni szart bele...

Teljesen mindegy, mit tett Magyar Péter, mi derül ki róla, mit állapít meg a nyomozás, mi van a felvételen... a hipnotizált rajongókat nem lehet kiábrándítani. Akiben mindennél erősebb az orbanofóbia, és totális pszichózisba került attól, hogy Magyar Péter lesz az, aki „megszabadítja”, az nem fogja meggondolni magát. Ha ugyanis így tenne, azzal önkéntelenül is beismerné, hogy az elmúlt néhány hónap felfokozott érzelmi állapota egy tévedés volt. Szembesülnie kellene azzal, hogy egy pszichopata megbabonázta. Az önmagukkal való ilyen mértékű, fájdalmas szembenézésre nagyon kevesek hajlandóak. Ezért inkább mennek tovább, egyre beljebb fúrva a fejüket a Magyar Péter feliratú alagút végtelen mélységébe.

A józan eszüket elvesztett emberek számára azonban húzott most egy vonalat. (Vagy inkább szarcsíkot, hogy stílszerűek legyünk.) Persze, joggal gondolhatjuk, hogy ezt a vonalat már akkor meghúzta, amikor titokban fölvette a feleségével folytatott beszélgetést, vagy amikor Varga Judit kitálalt a viselt dolgairól, a nadrágszíjról, az öngyilkos performanszról, a mentőkkel, rendőrökkel való balhéról... de ezekre még mind mondhatta azt nem csak a hívő, de a nagyon hinni akaró is, hogy ellenőrizhetetlen információk, a másik fél egyoldalú állításai, meg amúgy is családi belügy, stb. Labilisak a magyarázatok, de ha valaki nagyon akar hinni, akkor tényleg képes ezeket a magyarázatokat, kifogásokat, felmentéseket magáévá tenni.

PestiSracok facebook image

De amikor valaki belefosik a nadrágjába, az azért egy más minőség. Félreértés ne essék, ismerjük a mondást: minden férfi élete során legalább egyszer beszarik. (És nem csak a csecsemő-, illetve aggkori magatehetetlenség időszakában.) Aki nem, az vagy hazudik, vagy nem férfi. Felemelt lábbal látványosan és hangosan fingás, majd rádöbbenés, hogy a sógor is jött vele – ilyet sokan átéltek a kollégiumban vagy a Balaton-parton. Huszonévesen még akár legendává is válhat az illető. Főleg, ha egy kellően erős, komplex, számos egyéb történetet is magába foglaló este során trottyantja össze magát. És mondjuk, kiakasztja a szaros alsónadrágját a Mészöly söröző vécéjében a csövekre. Ez nagyon májer! De az Ötkert azért mégsem a Mészöly! Aki pedig az Európai Parlamentbe készül, aki miniszterelnök szeretne lenni, de legalábbis meg akarja buktatni a regnáló miniszterelnököt, az azért ne szaros gatyában tegye ezt!

A mai bulvár világban sok mindent elnézünk a politikusoknak, tisztában vagyunk a gyengéikkel, azzal, hogy ők is emberek. Sok mindent meg lehet úszni, főleg ha a cselédsajtó minden szarból – szó szerint is – kimossa. Lásd Joe Biden: ő is megússza az összes „fürdőszoba-balesetet”, de csak azért, mert van a demokrata szavazóknak az a kemény magja, akik annyira hisztérikusan gyűlölik az ellenfelet (Trumpot), hogy még azt is tényleg képesek elhinni, amikor Karine Jean-Pierre, a Fehér Ház szóvivője hamisított felvételeknek, „deep fake”-nek nevezi Biden kamerák előtt, élőben történt lefagyásait. (Magya Péter szaros gatyájáról is olvastam már ilyen kommenteket.)

De azért egy masszívan teleszart nadrág mégiscsak komolyan vehetetlenné tesz valakit a politika világában. Úgyhogy nem, Magyar Péter nem fog belebukni, és nem lesz kénytelen szégyenteljesen elkullogni. Ám az „Árad a Tisza” szlogen mától új jelentéssel bír, és ez teljesen rá fog égni. Mint ahogy a párt logóját is újra lehet értelmezni.

Vezető kép: 20240608 -- Magyar Péter tüntetése a Hősök terén // fotó: Hatlaczki Balázs

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.