Ilaria Salis, az olasz kommunista terrorista ügye önmagában elég indokot szolgáltat arra, hogy elgondolkozzunk az EU-tagságunkon
Ez a magát nőneműként és emberként azonosító személy egy sorozatbűnöző, aki alapvetően rosszindulatból, gyűlöletből, vagyis ideológiai okból bántja az embertársait. Olaszországot, az olasz államot és nem mellesleg az olasz nemzet nagy részét se nagyon zavarja, hogy ez az olasz pszichopata 4 jogerős ítélettel és 29 feljelentéssel a tarsolyában flangál Európában áldozatokat keresve.
Az olasz liberális jogrendszer azt sem érezte, hogy a választhatóságát korlátozni kellene. Mondjuk tiszta szerencse, hogy Anna és Katalin már nincs az EP-ben, mert nyilván azonnal öribarik lennének Ilariával.
Ha véletlenül valami szélsőjobbosnak minősített nyomoronc bűnözgetett volna hasonlóan Magyarországon, az EU-t az sem zavarta volna, ha már az első este a cellatársai agyonverik. Ezt a terroristát az olasz haladók szerint azonban ötcsillagos wellness hotelben kellett volna elszállásolni, nyilván, amíg a parlamenten átmegy a kitüntetési eljárása, hiszen a fasiszták ellen harcolt és nyilvánvalóan semmi rosszat nem csinált. Egy "szochazát" (Szocialista Hazáért Érdemrend, a kommunista diktatúra a mindenkori nemzetárulókat jutalmazta ezzel a kitüntetéssel, a hülye gyerekeiket például helyből felvették az egyetemre, kiszorítandó a polgári elemeket) csak megérdemelne ez a kiváló kommunista. Carlos is milyen jót héderelt nálunk annak idején, ő ipari tömeggyilkos volt, több mint nyolcvan embert ölt meg, remélem, az életfogytiglanja alatt rendszeresen monitorozza a börtönkörülményeit az EU, nehogy a lassú wifi jóvátehetetlenül megsértse az alapvető emberi jogait. Hiszen ő is csak egy hithű marxista-leninista, igazán eltekinthetünk az emberölési hajlamaitól.
A magyarországi viszonyok, hála Istennek, még nem tartanak itt, azt meg még a magyarországi ellenzéki pártok nem kockáztatnák meg, hogy erőszakos bűnözőket tegyenek fel a listájukra, így mentve őket. Közismert, elítélt gazdasági bűnözőket, adócsalókat igen, de terroristákat azért még nem. Habár ha még pár évet ülnek egy frakcióban mindenféle haladókkal, befogadják majd ezeket a leghaladóbb elképzeléseket is.
Ebből az irányból tekintve a dolgokat, nekem a magyar politikai rendszer – beleértve az ellenzéket is – fejlettebbnek és etikusabbnak tűnik, mint az olasz.
Ha ezen kidühöngtük magunkat, azt a kérdést kell feltennünk magunknak, hogy ilyen gondolkozású szervezeteknek és embereknek vajon önként és dalolva, gazdasági előnyökért cserébe odaadhatjuk-e a szuverenitásunkat? A kettős mérce, a haladó elmebajokkal és a haladók agresszivitásával (ebbe beletartozik az iszlám is) kapcsolatos totális kettős mérce önmagában nevetségessé teszi az EU-t. És mindazokat, akik komolyan veszik mint erkölcsi mércét. Az EU olyan, mint a Kádár-rendszer. Lassan, anyagi előnyökkel zabáltatja fel a legelemibb érdekeinket, pusztítja el a védelmi mechanizmusainkat. Csakhogy Kádár az 1956-ot követő zsákutcából vezette ki ezekkel az eszközökkel a rendszerét, míg az EU ezekkel az eszközökkel egy, az ötvenes évek vad elnyomásához mindenben hasonlatos ideológiai diktatúrába akarja belecsalni a magyarokat, meg persze nem mellesleg az EU összes polgárát.
Ne legyenek kétségeink, Ilaria Salis a terrorista társaival a jövendő EU-t jött el képviselni ide, hozzánk: azt mutatta meg, hogy mire számíthatunk például a németektől, ha elszabadulnak újra. Ironikus, hogy egy agresszíven buta olasz nő képében jelenik meg újra a német brutalitás az utcáinkon, de hát mégis csak egy német terrorsejt tagjait támogatta logisztikailag ez a lelkes olasz kommunista.
Igazából onnan tudhatjuk, mekkora bajban vagyunk, mekkora bajban van Európa, az EU, hogyha megnézzük, mennyire erős szavakat kell használnunk a helyzet leírására. Nem esik jól ilyen szavakat leírni, hogy terrorista, hogy diktatúra, hogy német brutalitás, de hát ezt nem lehet megkerülni: bármi mást írnánk, mondanánk helyette, csak szépítenénk a valóságot.
Ne feledjük el, a diktatúrák sohasem élveznek tömegtámogatást, a diktatúrák mindig tömegfélelmet élveznek. Általában egy szélsőséges pillanatban, egy dühös és tulajdonképpen céltalan relatív többség hatalomra segíti a szélsőségeseket, majd azok a hatalom megtartása érdekében felveszik a fizetési listájukra az összes szadistát, pszichopatát, elmebeteget, meg a csalódott egzisztenciák tömegeit. Az ilyen Ilaria-félékből rengeteg van. Az eddigi életútja eleve predesztinálja arra, hogy majd a politikai rendőrségnél vállaljon az érdeklődési körének megfelelő állást (az agyonverések, kínvallatások logisztikai hátterének biztosítása).
Mi meg jogkövető államként, "jogállamként" elengedtük. Egy olyan halálos ellenségünket engedtük el, akiről bizonyosan tudjuk, hogy bűnismétlő lesz, és ha teheti, hadak mögött tér majd vissza megbosszulni azt, hogy pár hónapig nem terroristáskodhatott szabadon.
Vezető kép: Hatlaczki Balázs/PestiSrácok.hu
