Nehéz szívvel, tiszta ésszel – A mai választás eredményét a bőrünkön fogjuk érezni
Sok minden eldől a mai napon. A nemzeti körhöz tartozó választók mégis könnyű helyzetben vannak: az európai politikában szavazatunkkal piros lapot mutathatunk fel a háborúra készülődő, felsőbbrendűségi tudatában a normalitás hangját meghallni képtelen nyugati politikai elitnek, itthon pedig megerősíthetjük polgármestereinket, képviselőinket, vagy éppen revánsot vehetünk a 2019-es balos győzteseken. Végül is itt is, ott is ugyanaz a tét: nyugodt építkezés vs. káosz és pusztulás. A mai választás valódi jelentőségét nem az urnák zárása után, hanem a következő hónapokban fogjuk átérezni.
Budapesten a nemzeti oldal szavazói valóban furcsa helyzetbe jutottak: egy habitusában és eddigi tetteiben ízig-vérig liberális, de várospolitikai ügyekben végtelenül elhivatott személy, Vitézy Dávid javára lépett vissza a jelöltünk, Szentkirályi Alexandra, aki ugyanakkor megígérte, hogy a várhatóan legerősebb közgyűlési frakció élén végigharcolja majd a következő öt évet. Vitézy esetében tehát taktikai szavazatról van szó, amit nehéz szívvel, de tiszta ésszel kell leadni, annak érdekében, hogy Gyurcsányék végre eltűnjenek a fővárosi irányításból. Hosszú volna tételesen elsorolni a bűnöket, de az elmúlt négy és fél év a visszatért 2006-os őszödi korszak és a Trianont megelőző, azaz a vörös gróf Károlyi Mihály nevével fémjelzett nemzetvesztő idők furcsa egyvelegeként maradhat meg a józanabb budapestiek emlékezetében. Amikor mindent kiárusítottak, kiszolgáltattak és lerohasztottak, még a látszatra sem ügyelve.
Szentkirályi Alexandra Fidesz-listája pedig valóban nagy változást hozhat, még ha tiszta többségre kevés is az esély. Az elmúló időszakhoz képest a jövőben immár nem a pálya széléről, hanem megkerülhetetlen alkupozícióból tántoríthatja el a Fidesz-frakció a vélhetően igen színesen alakuló budapesti közgyűlést a rossz döntésektől, hiszen a testületnek a Fideszen és a Dobrev–Kunhalmi–Karácsony-frakción kívül még legalább két-három további szereplője lehet ősztől. Más városainkban pedig pozitív fordulat következhet be a választók jóvoltából. Ahol 2019-ben az ellenzéki bülbülének sok ingadozót változtatásra sarkallt, most újra győzhet a józan ész, hiszen a dollárbaloldal a legtöbb általa irányított városban kiváló kampánytémát szolgáltat: az önnön ötéves teljesítményét. Így a Fidesz–KDNP visszaveheti az irányítást például a korrumpálódott és lezüllött Pécsett, a szétzilált Tatabányán, a pártállami időkbe visszarántott Baján, a cirkuszi igazgatás alatt sínylődő Egerben, a kilencvenes évek züllöttségébe visszasüllyedő Miskolcon, de a hódmezővásárhelyi bolondok házát is áthelyezhetik a választók annak méltó helyére, a remélhetően mihamarabb újranyíló OPNI-ba.
Európa-szerte pedig szinte bármi megtörténhet. A Századvég Európa-projektje a közelmúltban – partner közvélemény-kutatók segítségével – felmérte a teljes európai uniós közvéleményt és kiderült: az EU lakossága szinte mindenben Orbán Viktorral és a magyar többséggel ért egyet. 60–70 százalék közötti többség utasítja el az európai katonák küldését Ukrajnába, a további fegyverkezést, az általános sorkötelezettséget, az ukrán gabona exportját, az őrült genderpropagandát vagy éppen a migrációs paktumot. Valami tehát fortyog a mélyben és nem tudhatjuk, az agymosó propagandával letaglózott, az aktív politizálástól eltántorított normális többség Európában mikor tépi le magáról a kényszerzubbonyt és kel öntudatra. Lehet, hogy a szavazófülkékben már ma érik a változás, kialakul valamilyen erős és feltartóztathatatlan új szövetség, amely képes újra az európai emberek érdeke szerint cselekedni.
Valóban az elmúlt évtizedek egyik legfontosabb szavazása zajlik ma, amelynek valódi jelentőségét nem az urnák zárása után, a boldog és csalódott politikusi arcok fürkészése közben fogjuk megérezni. (Ma este is szívesen megnéznénk a percek alatt kiürült fővárosi műjégpályát, a bukott, szánalomra méltó, magányos Péterrel és a kongó nézőtérrel – bár erre ezúttal vélhetően még várni kell.) A valódi tét, hogy a következő NATO-csúcson a változás okán elolvadozik-e a bevonuláspárti, háborús többség, vagy hogy enged-e a szorításból az őrült, önfeladó, világforradalmár kurzus.
Itthon sem lesz semmi olyan, mint ahogy eddig megszoktuk. A régi, jól kiismert hazaárulóink, bolsevikjaink és ágenseink helyét egy zűrzavaros, hazug, kétes hátterű morális söpredék veszi át. A dollárpapákat, a közép-európai politikai változás gátlástalan befektetőit nyilván megrészegíti majd a zseléfejű vakarcs gyors tündöklése és a prototípus után majd bevetik a teljes arzenált: a mai eredményeket látva egészen biztos, hogy egy új hazaáruló gépezetet próbálnak majd kreálni a Tisza párt köré. Így az európai fordulat reménye mellett a másik óriási tét, hogy miként fordulhatunk rá a 2026-os hazai választásra. Egy biztos: a dollárbaloldal számára „ez a harc lesz a végső”, így a Fidesz–KDNP ketrecharcosainak és stratégáinak, de az egész nemzeti oldalnak rendeznie kell a sorait, ha nem akarjuk, hogy pár év múlva külső erők ismét lekényszerítsenek bennünket a sikeres és egyedi magyar útról.
A vezető képen Magyar Ágnes, a Fidesz EP-képviselőjelöltje látható
