Olimpiai megnyitó: nézzük a jó oldalát – „gróf Apponyi Albert kedveli ezt”
Van ilyen??? Teheti fel a kérdést jogosan bárki, aki végignézte ezt a finoman fogalmazva giccsparádét, reálisabban fogalmazva olimpiai megnyitónak álcázott LMBTQ propagandafilmet és provokációt. Minden felháborodás jogos. A tartalom és az esztétikum miatt is. Ahogy Leonardo világhírű festményét, az Utolsó Vacsorát értelmezték át, ábrázolták újra, drag queenekkel, azaz nőimitátorokkal és egyéb szexuális devianciákkal, aberrációkkal.
Ezzel természetesen a keresztényeket akarták sértegetni, ami láthatóan sikerült is. Persze az alkotók és politikai-társadalmi szövetségeseik, a sátáni globalista szolgálatban álló média hathatós segítségével gőzerővel tolják az „áldozathibáztatást”. Vagyis: a keresztények a kirekesztők, ők a gyűlölködők, ellenségesek, mert nem tetszik nekik ez a csodálatos performansz, ami semmi másról nem szól, mint az elfogadásról.
Hát, kurvára nem arról szól, basszátok meg.– Már elnézést, de nem lehet máshogy fogalmazni. Az orrunk alá dörgölésről, a normalitással szembeni fityiszmutatásról szól. Az arcunkba tolják az aberrációikat, beleértve azt is, hogy gyerekeket szerepeltetnek a travi show-ban, nekünk pedig mosolyognunk és tapsolnunk kell, különben homo-, transz- és mindenféle fóbnak, a progresszió ellenségének bélyegeznek minket. Hmmm, ismerős?
Igen, ismerős, és nem is kell a kedves olvasónak kitalálnia; segítek. 1936, Berlin. Egyszer már rendeztek olimpiát, tartottak megnyitóünnepséget egy totalitárius ideológia jegyében. Most is pontosan ugyanez történt. Csak a horogkeresztet szivárványos zászlóra cserélték.
Mivé lett az olimpia eszménye és méltósága? Mi ez a rettenet a korábbi megnyitókhoz képest. Ahol eleganciát, monumentalitást, vagy épp emberi közvetlenséget láthattunk, lehet, hogy néha szintén kicsit giccsesen, de alapvetően ízlésesen, magas színvonalon. Ennek a művészi értéke is minimum megkérdőjelezhető, hiába tolják ezt is a kijelölt, felkent megmondóemberek, a „modern műértők”, hogy milyen fantasztikus volt, milyen látványos, milyen profi. Persze, nem volt amatőr vagy béna – Zámbó Jimmy sem volt az. (De ő legalább a nőket szerette, még ha „az asszony verve jó” jegyében is... dehát „egy jó asszony mindent megbocsát. Zárójel bezárva.)
Valahol szórakoztató látni a különböző ballibsik, neomarxisták, vagy egyszerűen csak nettó kretének vergődését, ahogy próbálják meggyőzni, pontosabban indoktrinálni a világ normális többségét, hogy ez mennyire jó volt. Ahogy az Ágoston Lászlók, Péterfy Gergelyek ömlengve dicsérik a megnyitót. És persze ellentétbe állítják Orbán Viktor Tusnádfürdői beszédével. Nekem egyik személyes „kedvencem” Vásárhelyi Mária Facebook-bejegyzése. Ő azt írja, hogy (ebből a csodálatos, magával ragadó élményből való) kijózanodásnak át lehet kapcsolni Orbán beszédére. Hát, a vénségére teljesen meghibbant Marika néninek teljesen igaza van. Ezután az elkeserítő rettenet után valóban kijózanító élmény, hogy létezik még a normalitás, és van még vezető politikus, aki ezt képviseli.
Na, de akkor hol van ennek az egésznek (mármint a szivárvány-parádénak) a jó oldala, az öröm az ürömben, a „silver lining”? Hát ott, amit egy ismeretlen szerző egy mémben kiválóan fogalmazott meg. Sajnos nem tudom, kié az eredeti, de a Facebook-oldalamon hatalmasat megy.
2024 Párizs, olimpiai megnyitó. Nekem nem jött be, de gróf Apponyi Albert belájkolta! (tényleg zseniális, a szerk.)
Hoppá... és tényleg. Mert ki is volt Apponyi Albert? Nagybirtokos, miniszter, a Magyar Tudományos Akadémia igazgatósági tagja, és az 1920-as párizsi békekonferencián a magyar delegáció vezetője. És miután hiába adtak Telekivel egy nagyon józan, reális értékelést a hazánk területén élő kisebbségekről, de a nagyhatalmak minden magyar javaslatot, igényt, próbálkozást egy mozdulattal söpörtek le az asztalról, és megszületett a szégyenteljes trianoni diktátum... záróbeszédében Apponyi a következőt mondta: „_________” Na jó, ez nem igaz, hogy semmit nem mondott. Egy nagyon kulturált, magasztos záróbeszédet mondott. De az a mondat, amit oly sokan idéznek, és évek óta kering a közbeszédben, közösségi oldalakon, ez a mondat sosem hangzott el: „Önök most megásták Magyarország sírját, de Magyarország ott lesz a temetésén mindazon országoknak, amelyek itt most megásták Magyarország sírját.”
Ám ha nem is hangzott el, Apponyinak mégiscsak igaza lett volna, ha elmondja ezt a mondatot, amit mégsem mondott el... Merthogy Franciaországnak vége. OK, persze, ez nem múlt pénteken történt, hiszen már a párizsi olimpia is az első olyan olimpia, amit muszlim országban rendeznek. De amikor Macron elnök büszkén mondta a megnyitóról, hogy” Na, ez Franciaország”, akkor bizonyosodhattunk meg róla, hogy már Franciaország sírjából beszélt. Mert ha EZ Franciaország, akkor Franciaország halott. Ez a ratyiparádé, amit előadtak, és ami valójában egy sátánkultusz, a halál bűzös leheletét árasztja magából. Egy olyan világét, ahol nem születnek gyerekek, ahol mentálisan labilis embereket hősként emelnek piedesztálra, és ahol a társadalomra egy pusztító ideológiát kényszerítenek rá.
Végül a szervezők bocsánatot kértek a sértő jelenetekért. Azokért a sértő jelenetekért, amelyekről a liberális megmondóemberek világszerte ismételgették papagájként, hogy nem is sértőek, nem is az Utolsó Vacsorát gúnyolják. Napokon át védték, tagadták relativizálták azt, amit végül az alkotók ismertek be.
De felmerül végül még egy kérdés: miért csinálták ezt az egészet?
Hogy miért csinálták ezt az egészet? Mert megtehetik. Egyszer David Icke tette fel a kérdést egy beszélgetésben, hogy a világelit miért juttat vezető pozícióba olyan nettó kreténeket, mint Justin Trudeau, Joe Biden, vagy Jacinda Ardern (korábbi új-zélandi miniszterelnök)? Azért, mert megtehetik. Ráadásul nem a jó király degenerált fia örökli a trónt, mint előjogot, hanem demokratikus keretek között választatják meg ezeket a félkegyelműeket, a médián keresztül agymosott néppel. Mert megtehetik. És megmutatják, hogy mi, a normalitás őrzői semmit nem tehetünk ellenük.
A megnyitóval is azért merték provokálni a normális embereket, mert megtehetik. Mert ha ilyenkor néhányan felháborodnak, azokat rögtön megbélyegzik, marginalizálják. Ezért aztán senki sem meri felemelni a szavát... gondolták ők. De igenis fel merték, és sokan. És akkora lett a felháborodás, hogy visszakoztak, bocsánatot kértek, sőt, a hivatalos felületeiken elérhetetlenné is tették a 14 éve aluli gyereket és vallási blaszfémiát is tartalmazó videót.
Ez még nem akkora agy győzelem, de mindenképpen fontos mérföldkő: kiderült, hogy NEM tehetnek meg akármit. Hogy túltolták. És mindazok az egyébként normális gondolkodású, de politikai kérdésekben passzív emberek, akik mindig azt mondták, hogy eltúlozzuk ezt az LMBTQ-fóbiát, ez egy ilyen „jobboldali para”, meg hogy nem olyan gáz a helyzet... ezek az emberek most mind megrökönyödtek, hogy dehogynem olyan gáz, és végig igazunk volt. És az inga elindult visszafelé.
Aminek szintén örülünk, nem csak annak, hogy a franciák is szépen belefojtják magukat a saját szarukba. De azért az utóbbi (Apponyival vagy nélküle) is jófajta elégtételt okoz Trianon után 100 évvel.
