Pesti Srácok

Olimpiai megnyitó: nézzük a jó oldalát – „gróf Apponyi Albert kedveli ezt”

Olimpiai megnyitó: nézzük a jó oldalát – „gróf Apponyi Albert kedveli ezt”

Van ilyen??? Teheti fel a kérdést jogosan bárki, aki végignézte ezt a finoman fogalmazva giccsparádét, reálisabban fogalmazva olimpiai megnyitónak álcázott LMBTQ propagandafilmet és provokációt. Minden felháborodás jogos. A tartalom és az esztétikum miatt is. Ahogy Leonardo világhírű festményét, az Utolsó Vacsorát értelmezték át, ábrázolták újra, drag queenekkel, azaz nőimitátorokkal és egyéb szexuális devianciákkal, aberrációkkal.

Ezzel természetesen a keresztényeket akarták sértegetni, ami láthatóan sikerült is. Persze az alkotók és politikai-társadalmi szövetségeseik, a sátáni globalista szolgálatban álló média hathatós segítségével gőzerővel tolják az „áldozathibáztatást”. Vagyis: a keresztények a kirekesztők, ők a gyűlölködők, ellenségesek, mert nem tetszik nekik ez a csodálatos performansz, ami semmi másról nem szól, mint az elfogadásról.

Hát, kurvára nem arról szól, basszátok meg.– Már elnézést, de nem lehet máshogy fogalmazni. Az orrunk alá dörgölésről, a normalitással szembeni fityiszmutatásról szól. Az arcunkba tolják az aberrációikat, beleértve azt is, hogy gyerekeket szerepeltetnek a travi show-ban, nekünk pedig mosolyognunk és tapsolnunk kell, különben homo-, transz- és mindenféle fóbnak, a progresszió ellenségének bélyegeznek minket. Hmmm, ismerős?

Igen, ismerős, és nem is kell a kedves olvasónak kitalálnia; segítek. 1936, Berlin. Egyszer már rendeztek olimpiát, tartottak megnyitóünnepséget egy totalitárius ideológia jegyében. Most is pontosan ugyanez történt. Csak a horogkeresztet szivárványos zászlóra cserélték.

PestiSracok facebook image

Mivé lett az olimpia eszménye és méltósága? Mi ez a rettenet a korábbi megnyitókhoz képest. Ahol eleganciát, monumentalitást, vagy épp emberi közvetlenséget láthattunk, lehet, hogy néha szintén kicsit giccsesen, de alapvetően ízlésesen, magas színvonalon. Ennek a művészi értéke is minimum megkérdőjelezhető, hiába tolják ezt is a kijelölt, felkent megmondóemberek, a „modern műértők”, hogy milyen fantasztikus volt, milyen látványos, milyen profi. Persze, nem volt amatőr vagy béna – Zámbó Jimmy sem volt az. (De ő legalább a nőket szerette, még ha „az asszony verve jó” jegyében is... dehát „egy jó asszony mindent megbocsát. Zárójel bezárva.)

Valahol szórakoztató látni a különböző ballibsik, neomarxisták, vagy egyszerűen csak nettó kretének vergődését, ahogy próbálják meggyőzni, pontosabban indoktrinálni a világ normális többségét, hogy ez mennyire jó volt. Ahogy az Ágoston Lászlók, Péterfy Gergelyek ömlengve dicsérik a megnyitót. És persze ellentétbe állítják Orbán Viktor Tusnádfürdői beszédével. Nekem egyik személyes „kedvencem” Vásárhelyi Mária Facebook-bejegyzése. Ő azt írja, hogy (ebből a csodálatos, magával ragadó élményből való) kijózanodásnak át lehet kapcsolni Orbán beszédére. Hát, a vénségére teljesen meghibbant Marika néninek teljesen igaza van. Ezután az elkeserítő rettenet után valóban kijózanító élmény, hogy létezik még a normalitás, és van még vezető politikus, aki ezt képviseli.

Na, de akkor hol van ennek az egésznek (mármint a szivárvány-parádénak) a jó oldala, az öröm az ürömben, a „silver lining”? Hát ott, amit egy ismeretlen szerző egy mémben kiválóan fogalmazott meg. Sajnos nem tudom, kié az eredeti, de a Facebook-oldalamon hatalmasat megy.

Hoppá... és tényleg. Mert ki is volt Apponyi Albert? Nagybirtokos, miniszter, a Magyar Tudományos Akadémia igazgatósági tagja, és az 1920-as párizsi békekonferencián a magyar delegáció vezetője. És miután hiába adtak Telekivel egy nagyon józan, reális értékelést a hazánk területén élő kisebbségekről, de a nagyhatalmak minden magyar javaslatot, igényt, próbálkozást egy mozdulattal söpörtek le az asztalról, és megszületett a szégyenteljes trianoni diktátum... záróbeszédében Apponyi a következőt mondta: „_________” Na jó, ez nem igaz, hogy semmit nem mondott. Egy nagyon kulturált, magasztos záróbeszédet mondott. De az a mondat, amit oly sokan idéznek, és évek óta kering a közbeszédben, közösségi oldalakon, ez a mondat sosem hangzott el: „Önök most megásták Magyarország sírját, de Magyarország ott lesz a temetésén mindazon országoknak, amelyek itt most megásták Magyarország sírját.”

Párizs, 2024. július 26. Emmanuel Macron francia elnök megnyitja a 2024-es párizsi nyári olimpiát az ötkarikás játékok megnyitóünnepségén 2024. július 26-án. MTI/EPA/Martin Divisek

Ám ha nem is hangzott el, Apponyinak mégiscsak igaza lett volna, ha elmondja ezt a mondatot, amit mégsem mondott el... Merthogy Franciaországnak vége. OK, persze, ez nem múlt pénteken történt, hiszen már a párizsi olimpia is az első olyan olimpia, amit muszlim országban rendeznek. De amikor Macron elnök büszkén mondta a megnyitóról, hogy” Na, ez Franciaország”, akkor bizonyosodhattunk meg róla, hogy már Franciaország sírjából beszélt. Mert ha EZ Franciaország, akkor Franciaország halott. Ez a ratyiparádé, amit előadtak, és ami valójában egy sátánkultusz, a halál bűzös leheletét árasztja magából. Egy olyan világét, ahol nem születnek gyerekek, ahol mentálisan labilis embereket hősként emelnek piedesztálra, és ahol a társadalomra egy pusztító ideológiát kényszerítenek rá.

Párizs, 2024. július 26. Gépfegyveres rendõr ügyel a biztonságra egy fémkordonnal lezárt területen a 2024-es párizsi nyári olimpia megnyitóünnepsége elõtt a Szajna partján 2024. július 26-án. MTI/EPA/Ronald Wittek

Végül a szervezők bocsánatot kértek a sértő jelenetekért. Azokért a sértő jelenetekért, amelyekről a liberális megmondóemberek világszerte ismételgették papagájként, hogy nem is sértőek, nem is az Utolsó Vacsorát gúnyolják. Napokon át védték, tagadták relativizálták azt, amit végül az alkotók ismertek be.

De felmerül végül még egy kérdés: miért csinálták ezt az egészet?

Hogy miért csinálták ezt az egészet? Mert megtehetik. Egyszer David Icke tette fel a kérdést egy beszélgetésben, hogy a világelit miért juttat vezető pozícióba olyan nettó kreténeket, mint Justin Trudeau, Joe Biden, vagy Jacinda Ardern (korábbi új-zélandi miniszterelnök)? Azért, mert megtehetik. Ráadásul nem a jó király degenerált fia örökli a trónt, mint előjogot, hanem demokratikus keretek között választatják meg ezeket a félkegyelműeket, a médián keresztül agymosott néppel. Mert megtehetik. És megmutatják, hogy mi, a normalitás őrzői semmit nem tehetünk ellenük.

A megnyitóval is azért merték provokálni a normális embereket, mert megtehetik. Mert ha ilyenkor néhányan felháborodnak, azokat rögtön megbélyegzik, marginalizálják. Ezért aztán senki sem meri felemelni a szavát... gondolták ők. De igenis fel merték, és sokan. És akkora lett a felháborodás, hogy visszakoztak, bocsánatot kértek, sőt, a hivatalos felületeiken elérhetetlenné is tették a 14 éve aluli gyereket és vallási blaszfémiát is tartalmazó videót.

Ez még nem akkora agy győzelem, de mindenképpen fontos mérföldkő: kiderült, hogy NEM tehetnek meg akármit. Hogy túltolták. És mindazok az egyébként normális gondolkodású, de politikai kérdésekben passzív emberek, akik mindig azt mondták, hogy eltúlozzuk ezt az LMBTQ-fóbiát, ez egy ilyen „jobboldali para”, meg hogy nem olyan gáz a helyzet... ezek az emberek most mind megrökönyödtek, hogy dehogynem olyan gáz, és végig igazunk volt. És az inga elindult visszafelé.

Aminek szintén örülünk, nem csak annak, hogy a franciák is szépen belefojtják magukat a saját szarukba. De azért az utóbbi (Apponyival vagy nélküle) is jófajta elégtételt okoz Trianon után 100 évvel.

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.