Szabadkőművesek, antifák, Szocialisták és Demokraták
A címben felsorolt illusztris társasághoz méltóan adjuk meg a cikk alaphangját azzal, hogy legjobb lenne, ha név nélkül íródna. A felsoroltak közül ugyanis kettőben, a szabadkőművesekben és az antifákban két dolog is biztosan közös: elsőként, hogy tevékenységüket arctalanul, anonim módon végzik; másodszor pedig, hogy esetleg megjárja az, aki nyíltan írni mer róluk.
Ugyan melyik újságírónak ne fordult volna meg például a fejében, hogy bármennyire is szeretné, az olasz magyarverő antifa elmebeteg Ilaria Salissal olyan behatóbban nem fog foglalkozni. Egyszerűen azért, mert fennáll a veszélye annak, hogy ha túl látványosan, és túl elhivatottan bogozná ki Salis múltjának vagy jövőjének piszkos-csomós szálait, ha olyan intenzitással irányítaná rá a közvélemény előtt az igazság fénysugarát erre a szerencsétlen, elromlott lelkű akasztófavirágra, akkor bizony egy csöndes estén, vagy akár fényes nappal, a haverjai kalapáccsal agyonverik. Simán benne van ez a pakliban, hiszen az antifák országhatárokat is hajlandóak átutazni egy kis ütlegért. És tehetik ezt a legnagyobb biztonságban,
hiszen az utcai erőszak idején legalábbis maszkokat, vagy a nagyi temetési harisnyáját viselik a fejükön, ha meg mégis lebuknak, akkor mindjárt beválasztják őket az Európai Parlamentbe képviselőnek.
Ennyit a titkos szervezetek proliszárnyáról. Beszéljünk most a másik végletről, a titkos szervezetek elitcsapatáról, a szabadkőművesekről. A világjobbító embermérnökökről, akikről nemcsak remek propagandafilmeket készíttettek Nemzet Aranya címen, hogy biztosak lehessünk, mennyire rendes értékőrzők ők, de legújabban interjút adott az egyik nagy magyar szabadkőműves páholy nagyoriense, vagy miféléje, Réti László és elmesélte (mindezt a Qubit.-on), hogy alig vannak páran Magyarországon, de lehetnének többen is, és hogy mindenféle jelképekkel mindenféle szertartásokat űznek és a jobb világért küzdenek.
A fene se értette, miért éppen most és miért ilyen tartalommal jelent meg ez a cikk, ha meg már megjelent, akkor miért nem azokra a kérdésekre adott választ, milyen szerepe volt a titkos szervezetnek például a Patkánylázadás (szabadkűműves nevén Őszirózsás forradalom) kirobbantásában és a hatalomátvételben, az első és a második világháborút lezáró békekötésben és sorolhatnánk… Ugyanis az senkit nem érdekel, hogy Réti László és a társai hogyan bohóckodnak koponyákkal, sarlókkal, kalapácsokkal meg mindenféle háztartási limlommal egy lepedőben a Pécs melletti erdő közepén, de azért valami olyat elmondhatott volna, hogy
a régi szabadkőművesek jót akartak, csak valami félrement, a mostaniak már sokkal jobbak, és békés eszközökkel küzdenek a jóért, nem hergelik fel a prolikat, hogy kiirtsák a keresztény értelmiséget, erre már más eszközeik vannak, vagy bármi hasonló.
Akkor ugyanis megnyugodhattunk volna, hogy a szabadkőművesség leszámolt az erőszakkal, a manipulációval, vagy az ellenséges személyek szellemi ellehetetlenítésével, kulturális likvidálásával. Dehát nekünk úgy maradt ez a Magyar Nagyoriensről szóló cikk, mint egy kellemes, hagyományőrző egylet bemutatása, amely éppen tagfelvételt hirdet, legalábbis az interjú sugalmazása szerint.
Nem is lett volt személy szerint bennem sem nagyobb visszhangja ennek az interjúnak, ha nem azt az alcímet adják neki, hogy
nem mondom ki, de szabadkőművesnek nevelem a diákjaimat.
Mert ez nemcsak hogy elgondolkodtatja az embert, de még ki is mondatja vele, hogy, kedves Réti László, NE TEGYE! Ugyanis sem az ELTE, sem a Károly nem azért alkalmazza, hogy szabadkőműves tanokat hirdessen, ráadásul még a tanulók előtt is titkosan, hanem hogy matematikát. Csodálkoztam is, hogy egyetlen egyetem sem tiltakozott Réti interjúja ellen, persze feltételezhetnénk, csak a nagyobb felhajtás elkerülése végett. Holott a fenti mondat miatt egy egészséges oktatási immunrendszer azonnal bekapcsol. Nem azért, mert Réti szabadkőműves. Nem azért, mert terjeszti ezt az ideológiát. Hanem azért,
mert mindezt titokban, a tanulói tudta nélkül csinálja velük. Szellemi abúzust hajt végre rajtuk az akaratuk ellenére az akaratukon. Na, ez az, ami nem fér bele, mert ez hívják agymosásnak.
Nem csoda, hogy ez a mondat és az általa kiváltott indulat visszhangja továbbélt bennem, ha már semmilyen közéleti következménye nem lett. Hiszen nyilvánvalóvá vált, hogy a szabadkőművesek itt élnek köztünk, és hogy nem mondják ki, de szabadkőművesnek nevelik a környezetüket. És ez az érzés csak még megerősödött, ahogy a 33. Tusványos szabadegyetem és diáktábor programját böngészgettem indulás előtt. A „Háború és béke – Kül- és biztonságpolitikai korszakváltás határán” című panelbeszélgetés egyik résztvevője ugyanis éppen az a Mesterházy Attila korábbi MSZP-elnök volt, akit szabadkőműves tagsággal vádoltak meg, bár ez lepergett róla. Mesterházy Attila már új, a saját maga által alapított pártja, a Szocialisták és Demokraták színeiben érkezett a rendezvényre. Nyilván van egy kis utalás a hasonló, de inkább azonos nevű S&D EP-frakcióra. Azt már viszont nem merném leírni, inkább az Internet népnek találó szófordulatával élve csak úgy itthagyom, hogy sokkal árulkodóbb lehet a Szocialisták és Demokraták jelmondata, és abból levezetett programjuk, jelesül: Szabadság, Egyenlőség, Testvériség. Ez a Martinovics Páholy jelmondata is. Persze, a francia jakobinus tömeggyilkosoknak is ez volt, dehát utóbbiakhoz ugyan mi köze lenne egy magyar szociális és demokrata pártnak. Persze a Martinovics Páholyhoz, vagy bármilyen páholyhoz is mi köze lenne egy szociális és demokrata magyar pártnak.
Mindenesetre a tények egymás mellé helyezését itt abba is kell hagyni, mert, mint a cikk elején írtuk, a titkos szervezetek titkos bosszúkat álhatnak, nem szabad nagyon piszkálgatni őket.
Viszont, aki negatív kommentet ír a cikk alá, arról tudjuk, amit tudnunk kell :).
