Az ember, akinek csak kommunikációs tanácsadói vannak és azok is ordas bunkók
Tudom hol a Duna (ha nem, a GPS segít), a víz tulajdonságairól is vannak sejtéseim, a vírusokhoz meg a focihoz is rohadtul értek, ki meri kétségbe vonni, hogy az árvízi védekezés is a kisujjamban van? Az ember, amikor gúnyolja az ellenzéki politikusokat, meg értelmiségieket, akkor igyekszik erős túlzásokba esni, mert túlzás nélkül ma már nincsen olvasottság.
De nem tud, mert ezek a csávók és nőcik az árvízi védekezést is virtualizálták, tehát szó szerint bármint mondhatnak, hiszen a bitek nem törlik magukat bánatukban a hülyeségüktől.
Kettészakadt a nyugati civilizáció, a kisebbségben lévő valóságpártiakra és azokra, akik átköltöztek a virtualitásba. Magyar Péter például elolvasott néhány FB-posztot az árvízről, majd követte a kommunikációs csapatának parancsait és ment ki virtuálisan védekezni valami víz mellé, miközben sorban jelentek meg a dörgedelmes posztjai arról (nyilván maga írja őket), hogy mit nem csinál a kormány a több száz kilométeres védelmi vonalon. Meg a honvédség, meg egy csomó normális ember, aki nem csinált szelfit arról, hogy éppen homokzsákot tölt. Lassan büszke lehetek rá, hogy életemben csak egy szelfit csináltam, azt is poénból, és csak egy embertársamnak mutattam meg, még csak nem is pornográf vagy ciki, de kinek mi köze hozzá? Tulajdonképpen az is rohadtul lényegtelen, hogy nem szelfizkedem, ahogy az is az volt, hogy oltakoztam. Mi közöm nekem ehhez az egészhez? Vajon valós és persze jó üzenet-e az, ha virtuális tevékenységek segítségével definiáljuk "jóember" voltunk, még akkor is, ha tényleg jó emberek vagyunk? Ugyanis ezzel legitimáljuk, hogy a rossz emberek is megelégszenek ezzel.
Persze már rég lenyomtak bennünket ebben, tényleg a látszatokban is kell nyerni és nem csak a valóságban, ezt nagyon megtanultuk a 2002-es választások tragikus következményeiből. Nem elég jól kormányozni, jól is kell kommunikálni az eredményeket. Azért valljuk be, a virtuális messiás feladta nekünk a leckét. Még Gyurcsány Ferenc sem hazudott olyan átütő erővel, mint ő. Persze, jó hogy a Ferin edződtünk, így már a szekunder szégyen nem gyűr le bennünket.
Magyar Péter szavazói láthatólag persze valóságos tevékenységnek tekintik azt, amit a führerük csinál. Pedig az jelenleg nem több, mint egy milliárdos reklámköltséggel megtámogatott influenszer kampány, minden a valóságra vonatkozó tartalom és a megértés luxusa nélkül. Ő az első olyan versenyző Magyarországon, akinek a posztjai már az előtt elavulnak, ha nem olvasunk elég gyorsan, mielőtt a végükre érne az ember. Az árvíz azonban komoly dolog, a védelem állítólagos gyengeségeiről hazudozni egyszerűen rémhírterjesztés, a Honvédséget gyalázni pedig nemes egyszerűséggel fogalmazva, rendes virtigli hazaárulás.
Aztán ahogy Péter úrfi beleállt a köztársasági elnökbe, az a szándékos aránytévesztés iskolapéldája. Magyar Péter Magyarországon egy parlamenti képviselettel nem rendelkező párt elnöke, és csupán egy sima EP képviselő. Megdöbbentő, hogy egy ilyen belpesti figurának mennyire nem volt gyerekszobája, és mennyire tudatosan tanították meg hazudozni és sértegetni. Ő és a kommunikációs tanácsadói ezt gondolták írni a köztársasági elnöknek:
És végül egy jó tanács: egy köztársasági elnöknek ilyen súlyos árvízi helyzetben kötelessége lenne a nemzethez szólnia, ha már az nem jut eszébe, hogy meglátogassa a gátakon napok óta megfeszített munkát végző több tízezer önkéntes honfitársát.
Az viszont jó helyzetértékelésre vall, hogy nem áll ki Orbán Balázzsal vitázni, hiszen könnyen már most a politikai karrierjébe kerülhetne az a megalázó mértékű intellektuális vereség, ami várna rá. Na meg persze a kontraszt a kultúrember és az üvöltöző között is nagyon látványos lenne.
Persze nyugaton a természeti és ipari katasztrófák kezelését politikai célra felhasználni már régóta megszokott dolog, olyan katasztrófa nem érhet egy országot, hogy a haladó erők összefogjanak bárki mással és ne a politikai haszonra hajtsanak. Magyar Péter egy igazi nyugati politikus, a Tisza Párt teljes joggal az EPP tagja, neki csak választókerület ez a táj, nem a hazája.
Értelemszerűen teljesen rendben van az, hogy "le kell kommunikálnunk" az ellenfelet. Csakhogy ez nem keltheti azt a benyomást, hogy amikor ugyanolyan lapátot markolunk és egy ugyanolyan zsákba ugyanolyan homokot lapátolunk, mint ők, akkor olyan pojácák is vagyunk, mint ők. A Fidesz-szavazók érzik a különbséget persze, de az a pár százezer ember, aki a döntetlen közeli helyzetből kétharmados győzelmet szokott csinálni azzal, hogy elmegy végül szavazni ránk, azért hajlamos megtévedni bizonyos látszatoktól.
Például az avatatlan szemlélőnek támadhat olyan benyomása, hogy Magyar Péter alkalmas levezényelni egy 50-100 méteres partszakasz árvízi védekezését, eltalál a Dunához, felismeri a folyót, a homokot, a lapátot, a zsákot és képes szakszerűen egymásra tenni a zsákokat, illetve ezt a tevékenységet órákon keresztül összeszorított foggal, egy átlagos önkéntes szintjén végezni. De ez pont nem igaz. Nem képes rá és nem is akar ilyet csinálni. Amikor abba a rövid kapcsolatba került a lapát nevű munkaeszközzel, akkor ő nem dolgozott, hanem kommunikált. Azt akarta sugallni, hogy Orbán Viktornak is ezt kellene csinálnia, mert ez az igazi árvízi védekezés, nem a töménytelen eszköz biztosítása, a szervezés, az irányítás, a helyi válságok kezelése, az operatív döntések sorozata és mellesleg az ország teljes menedzselése nap mint nap.
Nagyon csapdás helyzet ez, mert még a nem teljesen elvakult ellenzéki szavazok számára is a sikeres árvízi védekezés akár Magyar Péter sikerének is tűnhet. Az ő általa megtöltött néhány zsák volt az a többlet, ami megmentett minket. A jó kis közösségi kommunikáció képes ekkora aránytévesztést beültetni az emberek fejébe. Nem realitásokkal nézünk szembe, hanem bődületes illúziókkal. Ezt tudomásul kell vennünk, mert különben lenyomnak bennünket egy olyan lapáttal, amit soha nem emeltek 30 centinél magasabbra a talaj fölé.
Vezető kép: MTI/Hegedüs Róbert
