Pesti Srácok

Brandenburgban is 40 százalék felett a rendszerkritikus pártok!

Brandenburgban is 40 százalék felett a rendszerkritikus pártok!

Ha talán Németországban nem is, az egykori NDK-ban átalakulni látszik a pártrendszer nyugatról átszármaztatott része. E sorok írása idején (vasárnap este) Brandenburgban az SPD ugyan megnyerte a tartományi választást, de csak 1-2 százalékkal kapott többet, mint az AfD. a Sahra Wagenknecht Szövetsége néven futó új nacionalista baloldali párt pedig valószínűleg hajszállal megelőzi a CDU-t. A zöldek pedig valószínűleg kiesnek a tartományi törvényhozásból.

Magyarra lefordítva ez olyan méretű változás, mint nálunk az, ahogy a Tisza Párt megjelent kora tavasszal és letarolta az ellenzéki térfelet, csak nálunk a kormánypártokat a földindulás szinte teljesen érintetlenül hagyta, míg a németeknél nem, nagyon nem. Persze ez az eredmény az egész országra nem vetíthető ki, de a démonizált ellenzéki pártok ilyen erejű megjelenése nagyon erős társadalmi elbillenést jelezhet országos szinten is, ha a trendeket nem sikerül az SPD-nek és a zöldeknek megtörnie. És persze a rendszerkritikussággal is van némi baj, azt ebben az esetben nem pont úgy értik a németek, ahogy Schiffer András például használni szokta a fogalmat.

Formailag Németországban is minden országos nagy párt demokratikusnak mondja magát. Valójában azonban a szó szoros értelemben már egyik sem olyan demokráciát szeretne, amelyet a németek 1945 után létrehoztak. Abban a demokráciában már senki nem bízik, hiszen az engedte felnőni az AfD-t és BSW-t, míg ennek a két pártnak a szavazói szerint az a fránya demokrácia engedte rájuk a migránsokat és a woke-t, meg a zöldek ámokfutását. Azért mondjuk tényleg egy érdekes rejtély az, hogy egy rendszerszerűen 20 százalék alatti párt, hogyan tudja sorskérdésekben, nemzetstratégiai ügyekben száz százalékban átnyomni az akaratát a teljes politikai rendszeren.

A jobboldali és a baloldali rendszerkritikusok persze nem fognak összefogni, legfeljebb akkor, ha azt már a társadalmi válság kikényszeríti. De azt maguk a németek sem tudják, milyen kataklizma kell ahhoz, hogy a progresszió ellenfeleinek társadalmi többsége legyen. A hagyományos német pártok 1989 után önként döntöttek úgy, hogy akarják a német egyesítést. Az hogy a németek külön államokban élnek egyáltalán nem volt szokatlan, hogyha maradt volna a keleti-nyugati felosztás és a teljesen különálló Ausztria, akkor sem dőlt volna össze a világ. A franciáknak is voltak olyan ötletei akkortájt, hogy az egykori NDK-t arra kellene bátorítani, hogy próbálják meg külön.

PestiSracok facebook image

Helmuth Kohl azt ígérte a németeknek, minden németnek, hogy "nem fog mindenki jobban élni, de senki nem fog rosszabbul élni" az egyesült Németországban. Hát bizony, ez a fennkölt mondat pont annyit ért, mint Angéla Merkel "Megcsináljuk!" önbecsapása. Az egykori NDK lakossága megszenvedte az egyesülést, pontosan úgy rabolták ki őket a velük elvileg egy vérből való kapitalistáik, mint minket. Az NDK NDK maradt, nem érte utol a gazdag nyugatot. Arra is tanácsos emlékezni, hogy a német alkotmánybíróság miként mentette meg a kommunista utódpártot, hogy az bekerülhessen az egyesült Németország törvényhozásába is. A kommunisták azóta is ott vannak, a BSW a sokadik metamorfózisuk következménye, új párt ez, de a Linke kelet-németországi szavazóbázisán. Rendszerkritikusok, de rendesen kommunisták. És mint tudjuk, a kommunisták mindig a ribillió, a balhé oldalára állnak. Okkal lehet feltételezni, hogy a BSW mindig azt fogja csinálni, ami a legrosszabb Németországnak. Mert ugyebár a helyzetnek előbb tovább kell romlania ahhoz, hogy aztán javulhasson.

Németország elvileg egy stabil demokrácia, Európa, az EU mintaállama, bő másfél évtizeddel ezelőtt stabil politikai rendszerrel és talán még a világ strukturálisan legerősebb gazdaságával is rendelkezett. Demográfiailag már akkor is nagyon rossz állapotban volt, de még nem volt biztos az összeomlás. Ma szinte bizonyosan vége a hagyományos etnikai német államnak két nemzedéken belül, és a német gazdaság a zöld pusztítás következményeként is egy általános strukturális válság felé robog. A Volkswagen 30 ezer munkását akarja elbocsátani, a túlélése érdekében. Minőségi, képzett munkaerőről beszélünk, akiket ebben az országban meg szoktak becsülni.

A kérdés persze az, hogy mit üzen a német válság Európának és persze Közép-Európának. Németország nem katonai hatalom többé, nincs is benne ilyen potenciál jelenleg, de ha nem tudja megoldani a gondjait, akkor hatalmas problémahalmaz maradhat a helyén, például jelenlegi lakosságának jelentős részének nem a kérdés nélküli normakövetés a legjellemzőbb tulajdonsága.

Ajánljuk még

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Így történt a Pápay-klán lemészárlása a dunaszerdahelyi Fontana bárban – Hihető vajon Bodoky Károly vallomása? (Videó)

Az alvilág titkai 2024 március 19.
Az 1999. március 25-én, a dunaszerdahelyi Fontana bárban történt tízes gyilkosság ügyében beismerő vallomást tett az egyik elkövető, a rimaszombati Bodoky Károly. Vallomásában mindent a Turek néven ismert magyarországi maffiózóra, valamint néhai Szamaránszky Árpádra (alias "Paprika") kent. Bodoky állítja: ő Kalasnyikovval sakkban tartotta a Fontana földszintjén a vendégeket, míg az emeleti kártyaszobában Kalasnyikovokból 117 lövéssel szitává lőtte Turek és Paprika a Pápay-klán főnökét, Pápay Tibort és kilenc alvezérét. Bodoky vallomása kerek, logikus, krimiszerű fordulatokkal teli, ám hihetünk-e neki? A szlovák ügyészek mindenesetre nem igyekeznek vádba foglalni a vallomás tartalmát.