A PS angyala
Aki dolgozott már újságírókkal, az tudja, hogy olyan feladat minket adminisztratív munkára bírni, mint macskákat sorba állítani. Nem, annál nehezebb és többet nyávogunk, de jobb példa momentán nem jut az eszünkbe. Nekünk viszont megvan a saját macskapásztorunk, aki nem más, mint Gabi, a PestiSrácok dadusa.
Édesanyámnak volt egy mondása, miszerint bárhová megyek, nekem ott lesz egy pótanyám. Ez alatt nagyjából azt értette, hogy minden helyen, amit életemben megjártam (volt egy pár) volt egy gondoskodó nő, aki vigyázott arra, hogy a saját hülyeségeim miatt ne kerüljek bajba. Nos, mint később kiderült, ilyen személyre nem csak nekem, de mindenkinek szüksége van, aki újságírással foglalkozik.
Nem vagyunk túl életképes népség. Mindig, mindent elfelejtünk, mindig mindent jobban tudunk, és soha semmi olyanra nincs időnk, ami esetleg azt szolgálná, hogy ne essünk orra a saját cipőfűzőnkben. A példa azért is áll, mert a cipőfűzőnk bekötésére sincs időnk. Általában ezenfelül a szakmai féltékenység miatt utáljuk is egymást. Mondjuk én például nem, ugyanis senkire nem vagyok féltékeny, mert mindenkinél jobb vagyok, de a többiekkel előfordul. Ilyen emberek között erősen kell a talpán állnia annak, aki nem akarja hagyni, hogy a mi káoszunk őt is elsodorja.
A PS titka pedig abban rejlik, hogy nekünk van a legjobb szerkesztőségi titkárnőnk a világon. Gabi, aki dadánk, pótanyánk, és aki mindig, mindenkinek, mindent meg tud oldani. Tényleg mindent. Azon egyszerű oknál fogva, hogy Gabi dolgozik. Keményebben, mint ahogy azt el tudjuk képzelni, többet is, hiszen számára a kötetlen munkaidő azt jelenti, hogy a hét hét napján huszonnégy órában mindig ott van, amikor bárkinek, tényleg bárkinek, szüksége van rá.
Gabi az, akit ha hajnali ötkor felhívunk, hogy szükség lenne egy laptopra, mert a miénk tönkrement, és nem tudjuk hatkor elkezdeni az ügyeletet, akkor öt óra tízperckor a kezünkben lesz a gép, és még azt is kiveri az IT-ből, hogy a rendszert is újra telepítse öt perc alatt, mert valakinek, aki tőle kért valamit kell (és az igazán fontos dolgokat még szóba hozni és felsorolni se tudnám, ez csak egy példa volt). Tőle ugyanis nem lehet lehetetlent kérni. Megpróbálhatod, de megoldja. Gabi mindent megold.
De nem csak minket hurcol a hátán már évek óta. Sosem beszélünk róla, hiszen ő nem szeretné, mi pedig ilyesmit nem szoktunk reklámozni, de itt a helye, hogy megemlítsük: Gabi évek óta szervez gyűjtést a bohócdoktoroknak. Szó nélkül, felhajtás nélkül, de minden évben körbejárja a szerkesztőséget (sőt, más szerkesztőségeket is) és összegyűjti az ajándékokat a betege gyerekek számára. Azért mert ő ilyen.
És soha nem köszönünk meg neki semmit. Vagyis persze, mindig elmondjuk a köszönömöt, az "angyal vagy"-ot, meg a hasonlókat, de úgy igazán, ahogy megérdemelné, soha nem köszönünk meg neki semmit. Ezért írom a karácsonyi cikkemet most éppen neki, hogy a csapat nevében legalább egy kicsit meg tudjam hálálni mindazt, amit értünk tett és tesz és tenni fog.
Köszönjük Gabi, tudjuk, hogy nehéz velünk, de nélküled nem lennénk PestiSrácok!
Fotó: Horváth Péter Gyula
