Elon Muskot az év emberének!
Elon Musk még csak egy szép reményű gyakornok volt a Szilikon-völgyben, amikor Soros Györgyöt már 1994-ben azzal méltatta Morton Abramowitz, a Carnige Alapítvány a Békéért elnöke, hogy az egyetlen ember az Egyesült Államokban, akinek saját külpolitikája van. Ugyanezzel ünnepelte őt a Financial Times, amikor 2018-ban az év emberévé választották, finoman elhallgatva, hogy Soros és a Nemzetközi Valutaalap éles különversenyt vív azon, melyikük tudja több ország belső társadalmi rendjét felforgatni. A saját, személyes külpolitika és a különböző országok életébe beavatkozás tehát a globalista, liberális univerzumban egy elismerést érdemlő, szép dolog – amennyiben Soros csinálja. Ugyanez a liberális oldal viszont hetek óta hihetetlen derpegést művel azon, hogy Elon Musknak saját külpolitikája van, és beavatkozik egyes országok életébe.
Amióta a magyar kormány ráfordult a kommunikációs Soros-hadjáratára, a progresszív sajtó megfeszített erővel igyekszik megvédeni őt, és cáfolni az összes vádat. Elszántan tagadták, hogy egy teljes hálózatot tartana a kezében ez az ártatlan öreg bácsi, mire Soros hiúsága nem bírta tovább a faragást és kijött a fényre, videóinterjút adott, amelyben közölte, hogy meg fogja védeni az embereit a támadásoktól.
A függetlenobjektív szerepben tetszelgő sajtóban bármelyik magyarországi politikust lehet bántani, ugyanakkor Soros az ő szent tehenük, akiről semmilyen körülmények között nem szabad rosszat írni.
Amikor a spekuláns társadalommérnök bűnlajstromáról van szó, akkor ezek a nagyon független és nagyon objektív lapok többnyire maszatolnak, relativizálnak és orbánoznak, a legtöbb, ami várható tőlük, hogy nagyon óvatosan, szkeptikus és távolságtartó hangnemben felsorolják, hogy az ellenfelei szerint mi minden szárad a lelkén. Nem úgy, ha Elon Musk saját külpolitikája a téma, mert akkor hirtelen mégsem jó ez. A derpegés pedig most hozzánk is megérkezett (lásd ITT) kiadós terjedelemben.
„Az elmúlt hetekben a brit és a német belpolitikába igyekezett a legjobban bekavarni, páros lábbal beleszállva a baloldali kormányokba, platformot adva és mosdatva a politikai paletta széljobbos résztvevőit, beleszólva, kinek kellene pártokat vezetnie és kinek nem, kormánytagoknak börtönt, egy rasszista álhír terjesztőinek pedig amnesztiát követelve.”
Már itt, a legelején mosolyra húzódik az ember szája. Végülis Orbán Viktort csak másfél évtizede próbálja megbuktatni a Soros-hálózat. Ugye emlékszünk, amikor mintegy két tucatnyi, zömmel külföldi aktivista szabadságot követelt a terrorizmussal vádolt Ahmed H-nak a Kúria épülete előtt?
„Musk egyik fő célpontja Nagy-Britannia, ahol valójában már az amerikai választási kampány előtt is aktívan kavarta az álhírvihart. (…) Muskot már ekkor kritizálta a brit kormány, amiért a Twitterről X-re keresztelt felületén szabadon terjedhettek az álhírek, amik tovább fűtötték a zavargásokat, hiszen Musk vezetése alatt – a szólásszabadság jegyében – jelentősen visszavágták a tényellenőrzést és a moderálást az oldalon.”
Amikor a Facebook vagy a Google szabja meg, hogy mi az álhír, akkor sem gyakorlati, sem elvi ellenvetések nem merülnek fel a függetlenobjektív fejekben, de amikor Musk avatkozik be a hírek súlyozásába és válogatásába, akkor rögtön elkezdik diktatórikusnak érezni a helyzetet. Sok-sok évnyi ellenszélben posztolás tapasztalatai birtokában rendkívül nehéz megsajnálni a baloldali média ilyen természetű panaszait. Mi lenne, ha hosszabb-rövidebb időszakokra még le is tiltaná a Twitter/X a közösségi irányelveket megsértő, globalista ideológiát terjesztő profilokat?
„Musk egy másik nagy európai ország belügyeibe is egyre nagyobb svunggal száll be, ez pedig Németország, ahol a hárompárti koalíció szétesése után február végén választásokat tartanak. Musk itt is hasonló recepttel dolgozik, mint Nagy-Britanniában: teljes mellszélességgel beállt a parlamenti paletta jobbszélén található politikai erő, az Alternatíva Németországért (Alternative für Deutschland – AfD) mögé, miközben kreatív nyelvi megoldásokkal megy neki a balközép kormánynak és a kancellárnak.”
Hát, ez valóban megdöbbentő! Beavatkozni a belpolitikába, beállni egyes kiválasztott ellenzéki pártok mögé, kreatív nyelvi megoldásokkal támadni a kormányerőket… Ki hallott már ilyet?! Azt is megdöbbenéssel közlik a cikk szerzői, hogy Musk egy német lapban véleménycikkben támadta a német kormányt és annak vezetőjét. Ez is példátlan, hacsak nem Soros György 2018-as HVG-s véleménycikkét nézzük, mert akkor mégsem példátlan.
„Jonas Gahr Støre norvég miniszterelnök például arról beszélt, hogy nagyon aggasztó Musk viselkedése, hogy hatalmas vagyonát és közösségi médiáját más országok belügyeinek alakítására igyekszik használni. »Demokráciák, szövetségesek között nem így kellene, hogy menjenek a dolgok« nyilatkozta.”
Komolyan már! Pont a norvég miniszterelnök? Tényleg nem volt senki más? Ezen a ponton kezd tragikomédiába fordulni a dolog. A progresszív sajtó és a norvég miniszterelnök versenyt aggódnak, a Norvég Alap pedig Homer Simpson módjára húzódik be éppen a bokorba. Ugyebár ez az a pénzügyi szervezet, amely akkurátusan az Orbán-kormánnyal élesen szembehelyezkedő, aktívan politizáló, Soros által eltartott szervezeteket pénzelte mint civileket.
„Musk az ukrajnai konfliktusba is előszeretettel szól bele (…) a Kremlnek megfelelőbb feltételekkel való békekötésről kommunikált, kritizálta az Ukrajnának nyújtott hadisegélyeket, Oroszország pedig dezinformációra használja az X platformot.”
Valóban megdöbbentő lehet balról nézve egy olyan közösségimédia-felület, amelyet nem cenzúráznak a baloldali céloknak megfelelően. Úgy tűnik, nagyon könnyű belekényelmesedni ebbe a monopol helyzetbe, és a liberális média szerzett jogként tart igényt arra, hogy neki lejtsen a pálya. A közvéleményben ugyanakkor a háború kitörése óta tapintható az igény, hogy ne csak az ukrán, hanem az orosz háborús dezinformáció is akadálytalanul eljuthasson hozzánk mint nem hadviselő félhez, és majd mi eldöntjük, hogy melyikből mit hiszünk el.
Musk aktív jelenlétét egyre nehezebben viselik el a globalista médiában, és ez már régóta érett, csak most még komolyabbra fordult. Tudták ők már korábban is, hogy gondjaik lesznek vele, több, mint egy évvel ezelőtt messiáskomplexusosnak bélyegezték. Ugyanezen a médiatérfélen nem szokás hasonlóan éles következtetéseket levonni Soros Györgyről, aki már évtizedekkel ezelőtt is olyanokat mondott, hogy mindig volt benne egy túlzott önhittség, hogy az új világrendet irányító istenként gondol magára, és hogy ez egyfajta betegség, de megbékélt ezzel a gondolattal. Lehet különböző oldalakon állni világnézeti vagy bármilyen szempontból, ezzel nincs semmi baj. A jobboldal még abba is beletanult az évek során, hogy afféle adottságként fogja fel a Facebook és a Google „közösségi irányelveit”, amelyek a cenzúra leplezetlen eszközei.
Az viszont, hogy a szélsőbaloldali média ilyen szánalmas hüppögésbe kezd a saját módszereivel szembetalálkozva, és közben egy egész picit sem érzi a helyzet fonákját, az elég kiábrándító. Van az a viccesnek szánt, autók hátsó szélvédője mögé való kis tábla a „Ne dudálj, küzdj!” felirattal. Ez pont ide illik.
Az ügyes országok egyébként jól helyezkednek, jól időzítenek, és ahelyett, hogy elszenvednék a beavatkozást, inkább letárgyalják Muskkal Mar-a-Lagóban, hogy mi hogyan legyen. A globalista cselédsajtó pedig nyüszít, hogy micsoda hallatlan dolog, amikor egy milliárdos filantrópnak saját külpolitikája van. Még csak bő egy hét telt el az új esztendőből, de máris egyértelmű tehát, hogy idén Elon Musk az év embere.
