Orbán 2.0, Trump 2.0
A párhuzam teljesen egyértelmű. Váratlan siker -» fájó, meg nem érdemelt kudarc -» masszív, felépített siker. 2002 és 2010. 2020 és 2024. Máris kifejtem... Az aktualitás nyilván az, hogy tegnap iktatták be hivatalába, az Egyesült Államok 47. elnökeként Donald Trumpot. Miután korábban ő volt már a 45. elnök is. Fun fact: mostanáig ez mindössze egyetlenegy elődjének sikerült. Grover Cleveland első négyéves ciklusát követően 1888-ban kikapott Benjamin Harrisontől, hogy aztán 1892-ben visszaszerezze az elnökséget, Harrisont legyőzve a „visszavágón”.
Ha Joe Bident az ápolói nem léptetik vissza Kamala Harris javára, hasonló visszavágó jöhetett volna létre. (Még „fun-abb” fact: Cleveland Demokrata volt, méghozzá az első ilyen, akit a polgárháború után megválasztottak.)
Az, hogy Trump győzelme mit jelent számunkra, magyarok számára, hogy a nagyszabású, optimista várakozásaink helyénvalóak-e, mit várhatunk ténylegesen a most kezdődő Trump-elnökségtől, azt a Magyar Nemzet múlt szombati számában megjelent írásomban fejtegetem. Most azonban arról a párhuzamról szeretnék néhány szót ejteni, ami minket is érint, és ami szerintem a Cleveland-Trump hasonlóságnál is beszédesebb. Főleg mert ez még „friss”.
Orbán Viktor és a Fidesz 1998-ban (a Független Kisgazdapárttal végül megállapodva) váratlan győzelmet aratott az MSZP-ből és SZDSZ-ből álló balos konglomerátummal szemben. Pedig iszonyatosan lejtett a pálya, a gazdaságban szinte mindenütt a posztkommunista elit dominált, a médiában 95%-os túlsúlyuk volt. Antall korábbi, szintén csodaszámba menő győzelméhez hasonlóan a kormányzás során Orbánnak is végig ellenszélben – ellenszélben? ellen-hurrikánban! - kellett dolgoznia. Ennek ellenére ő viszont egy kifejezetten sikeres ciklust tudhatott maga mögött, amikor 2002-ben mégis elvesztette a választást. Ahogy a négy évvel korábbi győzelem, úgy a vereség is váratlanul jött. Az előzetes felmérések még számottevő, néhány százalékos (akkoriban még ez számított számottevőnek) Fidesz-győzelmet jósoltak.
Ehelyett azonban 8 év Medgyessy-Gyurcsány-Bajnai kormányzás következett. Aminek a végére - sőt, már nagyjából a közepére – sikerült teljesen leamortizálni az országot. Részben ennek volt köszönhető a Fidesz 2/3-os győzelme. De ne feledjük, hogy közben Orbán Viktor ellenzékben újjászervezte a pártot, elolvasott valószínűleg több száz könyvet és tanulmányt, a gazdaságtól a geopolitikáig mindent megtanult és megértett. Azt is, hogy mik voltak a 2002-es vereség okai, miben nem volt sikeres a korábbi kormányzása, és miért. Mert bár kétségtelenül történtek változások, a gazdaság területén is, meg valamelyest csökkent a baloldal médiafölénye is (de még mindig számottevő maradt), a vörös polip számos csápját sikerült levágni, de maradt még elég ahhoz, hogy meg tudja fojtani az éledező magyar jobboldalt, és újra győzedelmeskedjen.
Ezt megtapasztalván Orbán azzal is tisztában lett 2010-re, hogy a liberálissá vedlett (vagy annak álcázott), egyszerre neomarxista és vadkapitalista, de inkább ezek érdekszövetségéből született haramia-brigádot alapjaiban kell megroppantani. És mivel elvégezte közben az építkezést, megvolt a szükséges csapat is, valamint egy óriási, 2/3-os felhatalmazás, így nagy erővel neki tudott állni az átalakításnak, a mélyreható változásoknak. És ez a folyamat zajlik azóta is. Rengeteg a teendő, és a „Birodalom” nehezen adja fel a pozícióit. Soros Györgytől David Pressmanig, különböző szinteken, nagyon sokan tesznek meg mindent Magyarország sikere, szuverenitása ellen – hála Istennek sikertelenül.
És szerintem már mindenki sejti, miről van szó, hiszen nem nehéz. Trump pontosan ugyanazt az utat járja végig, mint Orbán Viktor. Annyi különbséggel, hogy ő nem 8, hanem csak 4 éven keresztül kényszerült ellenzékbe, mielőtt a korábbihoz képest sokkal nagyobb erővel, felhatalmazással, sokkal több politikai tapasztalattal visszatérhet a Fehér Házba. Neki is voltak eredményei 2016 és 2020 között, de a globalista mélyállammal, a „deep state”-tel szembeni küzdelembe beletört a bicskája.
Most viszont gyökeresen más a helyzet. Sokkal stabilabb, megbízhatóbb emberei vannak, megismerte az egész washingtoni mocsár működését, és maga mellé tudott állítani számos olyan kulcsfigurát Elon Musktól Joe Roganen át Robert F. Kennedy Juniorig, akikkel szemben akár a katonai-ipari komplexum, akár a mainstream média, akár a hollywoodi celebcsorda, vagy az egyetemek woke-maffiái mind-mind tehetetlenek.
Több fronton is sikerült áttörni a falat, ahogy Orbánnak is az elmúlt 15 évben. De ahogy Orbánnak, úgy Trumpnak is nagy csatái lesznek még a „Birodalom örököseivel” szemben. De ebben a csatában most már nem ő a gyengébbik fél, az „underdog”. Ha kitart, és az emberei is kitartanak, akkor tényleg Ronald Reaganhez hasonló, nagy tettet vihet végbe. Reagan a kommunizmust győzte le, Trump (és európai szövetségesei, Orbánnal az élen) pedig a marxista utópiákra alapozó globalista önkényuralmat verhetik szét, még mielőtt az ki tudna épülni.
Ez a versenyfutás zajlik, és most végre egy hiperszonikus tankot is kaptunk hozzá.
Vezető kép: Donald Trump megválasztott amerikai elnök leteszi hivatali esküjét a beiktatási ünnepségén a washingtoni kongresszus kupolatermében 2025. január 20-án. A rendkívüli hideg miatt szabadtér helyett a Capitolium kupolacsarnokában rendezik meg a beiktatási ceremóniát. MTI/EPA/AFP pool/Saul Loeb
