Gulyás Márton már megint kicsinált egy ellenzéki politikust

Gulyás Mártont láthatólag nagyon zavarja, hogy állandóan nála sokkal hülyébb emberekből akarnak a külföldi finanszírozói magyar miniszterelnököt csinálni. A pártutasításnak megfelelően (a párt az amerikai Demokrata) igyekezett ugyan egy picikét megőrizni az integritásának a látszatából, de Magyar Péter nem tolerálta ezt az igyekezetet.

Én annak idején élőben néztem végig az emlékezetes egy évvel ezelőtti interjút, és akkor is az volt a diagnózisom, mint most. Magyar nem mondott semmit, se most, se akkor, viszont akkor legalább sejtetett dolgokat, amelyek akár igazak is lehettek volna az arra fogékony választók számára. Abból az interjúból nyilvánvalóan sütött, hogy Magyart eredetileg ellen-Orbánnak szánták, a Fidesz szavazótáborát kellett volna megszólítania és csalódott fideszest csinálnia belőlük. Csakhogy a Magyar berobbanása utáni mérések azt mutatták, hogy a Fidesz szavazók egyáltalán nem reagáltak rá szinte, az ellenzékek viszont százezrével szerelmesedtek bele.

Magyar Péter elmúlt, sikerekben is, de kudarcokban még gazdagabb egy éve után feltehetőleg logikusnak gondolták, hogy a Partizánnal megünneplik ezt a csodás évfordulót. Sosem fogjuk megtudni, Gulyás Márton tudta, tudja-e előre, hogy az interjúalanyai mekkorát fognak bukni nála az aktuális esetben. Fekete-Győr Andrásnak és Márki-Zay Péternek is megadta a lehetőséget, hogy brillírozzanak, olyan interjúkörnyezetet teremtett nekik, amelyben a látszólag kemény kérdésekre akár jó és hatalmas, sőt adekvát válaszokat is adhattak volna. Mégis a két ellenzéki reménység nála csinálta ki magát igazán rendesen, mert nem nőttek fel intellektuálisan a helyzethez, de még Gulyás Mártonhoz se. Magyar Péternek sem sikerült ez a bravúr.

Magyar Péter ehhez az alaphelyzethez a kezelhetetlennek bizonyuló agresszivitását, a sértődékenységét tudta hozzátenni. Teljesen felkészületlen, sőt igazából alkalmatlan volt a szituáció kezelésére, még meg is kérdezte, hogy most akkor milyen hosszú interjúra is jött. Egy potenciális miniszterelnök-jelölt, aki ráadásul a saját maga és a gazdái által fizetett kutatások szerint is jól áll, elvileg komoly kommunikációs stábbal kell hogy rendelkezzen. És persze a saját zsenialitásán kívül is felkészül az eseményre. A stábja egyeztet a témákról, időkeretről, sorrendekről, stb., illetve a kényes kérdések esetében megírják a paneleket és gyakorolják a jelölttel, ha az olyan gyakorlatlan kezdő politikus mint Magyar, akkor különösen. Gulyás még zakót és nyakkendőt is húzott a jeles alkalomra, megadta módját, tulajdonképpen az se nézett ki jól, hogy ehhez képest Magyar Péter a szokásos fehér ingjében adta elő magát és széles gesztusaival bejátszotta az egész teret. Mintha ez sem lett volna összehangolva.

Magyar Péter nem volt felkészült ezen az interjún, de egy budapesti jogász alapműveltség és kulturáltság készletet sem sikerült villantania. Aztán az se látszott meg, hogy lett volna “gyerekszobája” pedig biztos, hogy volt. Még szerencse, hogy az agresszivitása sikeresen szorította háttérbe ezeket az apró részleteket, a nem rajongó néző csak pisloghatott, hogy ez megint mit művel. És a Gulyás Márton még csak nem is mondta neki, hogy nem hívja meg többet.

Pedig oka azért lett volna rá.

Magyar Péter azzal meg a Karácsony Gergely-féle útra lépett, hogy úgy tesz, mintha nem is akarna miniszterelnök lenni. Míg Karácsonynak ezt már elhiszi az ember, ennyi botladozás és bukta után, de Magyar esetében ez a szerénykedés, szabódás meg jópofizás, teljesen irreleváns. Ráadásul nyilvánvalóan nem a saját személyiségéből fakad, hanem valami “szakember” tanácsolta neki. Iszonyúan hülyén veszi ki magát, de hát mi nem ennek az embernek az esetében.

Tartalmi értelemben “szegény jó” Gulyás Márton a felmerülő több száz kellemetlen opcióból egy egészen kedvesnek tekinthető, de azért kritikus kérdést tett fel neki, a vagyongyarapodásáról és esetleges bennfentes részvényvásárlásairól, a látszat érdekében, de Magyar már ezt a helyzetet sem tudta frappánsan, esetleg érdemben és főleg méltósággal kezelni.

Ráadásul az interjú tulajdonképpen unalmas volt, Magyar Péter esetében mindig ugyanaz az előadás megy. Ezen még Magyar Péter börtönnel történő fenyegetőzése, állandó nagyotmondásai sem tudnak változtatni. Mondjuk a sajtó munkatársaival kapcsolatban börtönt emlegetni, sőt még az ellenzéki sajtóval kapcsolatban is, annyira ciki, hogy valószínűleg még Márki-Zay Péter is csodálkozik.

Ezzel az interjúval egyetlen olyan embert sem szólított meg Magyar Péter, aki eddig nem tartozott a hívei közé. Egy ilyen kiemelt interjú pedig olyan országos figyelmet jelent, amiben Magyar Péternek egyre kevesebbszer van része, hiszen már régóta nem ő tematizálják a belpolitikai diskurzust, napi politikai celebből, heti politikai celebbé lett. Nem tudott megújulni, nem tudott megszabadulni attól, hogy a személyiségének a negatív tulajdonságai állandóan előtörjenek miden olyan kommunikációs szituációban, amelyben nem az történik, amit ő akar.

Láthatólag Gulyás Mártont is meglepte az interjúalanya nem túl acélos teljesítménye. Eddig soha nem jelent meg az amerikai finanszírozású hálózatok tevékenységében az, ha nem a demokraták voltak kormányon, továbbra is úgy ömlött a pénz a kommunistákhoz, szélsőliberálisokhoz, őrült felforgatókhoz, mint korábban. Ha viszont most tényleg rovancsolás van a tengerentúlón, lehet hogy új helyzet lesz és más, új parancsokat kell követniük az ügynököknek, mert még a végén számon kérik tőlük a korábbi pénzek elköltését is. Ingyen meg ennyire telik.

Magyar Péter nem jött ki jól ebből, hozta a saját átlagát, az meg tudjuk mire szokott elég lenni egy igazi éles helyzetben. Pont erre, ami most kijött belőle.