Repül a békegalamb, ki tudja, hol áll meg
Jelentősen javít a jövőbelátási képességeinken, ha a világpolitikai alakítói közül a három legnagyobb játékos mindegyike racionálisan viselkedik. Tétre, befutóra kijelenthetjük tehát, mindennemű kockázat nélkül, hogy Ukrajnában lesz béke, Európán kívül pedig mindenki jól jár vele. Meg Ukrajnán kívül, de annak nincs jelentősége.
Kína eddig is kiszámíthatóan mozgott a pályán: degeszre kereste magát a háborún és Oroszországon, mind a két félnek szállított, miközben habzsolta az olcsó orosz nyersanyagot. Az USA Trump visszatérésével nyomban felismerte, hogy nem sok amerikai érdek található Oroszországban és Ukrajnában, így a legjobb lesz, ha olyan üzleteket köt, amivel degeszre keresheti magát a békekötés után. Oroszország pedig elfogadta a létezését a saját maga által hangoztatott harctéri realitásoknak, így kénytelen lesz belenyugodni, hogy csupán négy, eddig papíron már annektált megyét meg a Krím-félsziget véglegesítését viszi haza a következő győzelmi parádéra. A fő kérdés az, hogy ebből a negyedik, egyúttal a leggyengébb főszereplő, az EU milyen következtetéseket von le.
Sima ügy lenne hátrébb lépni egyet, meglapogatni a saját hátunkat, hogy tulajdonképpen győztünk, Ukrajnát nem falta fel Oroszország, Kijev nyugati pályán maradt (sosem volt azon, de a légvárak építésének nincsenek szabályai), továbbá nyertünk egy hatalmas ütközőállamot köztünk meg Putyin között. Meg pár csővezetéket az atomfegyverekkel felszerelt benzinkút és a fogyasztók között – ha erőseket akarunk mondani. És közben felélesztjük a kontinens védelmi képességeit, elrettentve a hülye ötletektől a jövő kalandorait. Természetesen nem ezt tesszük, az túl egyszerű, kézenfekvő, továbbá előnyös volna számunkra, ezért a kontinens államainak többsége inkább tovább álmodik. Az USA nélküli stratégiai autonómia összegyurmázása mellett továbbra is stratégiai vereséget akar Ukrajnával mérni Oroszországra.
Ez a kettő külön-külön is fantazmagóriák világába tartozik, pláne egyszerre.
Miközben a békegalamb lassan belakja Ukrajna légterét, Európa megőrül. Úgy tartunk ki a részvételük mellett Ukrajna kiterjesztett öngyilkossági kísérletében, hogy Ukrajna időközben meggondolja magát. Régi bölcsesség, hogy az elme mindig hamarabb bomlik meg, mint a nemzetközi rend.
A német-francia-brit trojka a nagy szavak és kinyilatkoztatások közepette új Jaltában gondolkodik. Saját érdekszférát akar, ha már másnak is lehet. Ukrajna mellett a Földközi-tenger térségét (Törökországtól Marokkóig) és Kanadát is magába akarja olvasztani, ami arra utal, hogy valakik nagyon elvesztették a kapcsolatukat a realitással. Amíg a nagyhatalmak opportunisták, azt nézik, hogy mit kapitalizálhatnak az új világrendből, addig Európa fantáziál.
Az lesz, hogy Trump és Putyin nemsokára kezet ráz, aláír, fotózkodik, a háttérben Hszi Csin-ping néz mosolyogva, végül fehér galambot reptetnek tenyérből és megállapítják, hogy nemcsak a mindent felemésztő atomháborút kerültük el, hanem egy mindenki számára előnyös, mindenkinek megfelelő világrendről is megállapodtak. Eközben Brüsszelben térképeket színeznek, hogy milyen területeket fognak az Európai Birodalomhoz csatolni hamarosan, a gyerekmegőrzőben pedig Kaja Kallas Oroszország felosztását színezi a kifestőkönyvben.
Szovjetunió szétesését tévesen kötik az afgán expedíció kudarcához, a csillagháborús fegyverkezési verseny és az olajárak bezuhanása tette fenntarthatatlanná a tervgazdaságukat és a gyarmatbirodalmukat. Az Európai Unió széteséséhez elég lesz a fegyverkezési verseny és a tervgazdaság, amibe az ukrán expedícióért és a vágyott gyarmatbirodalomért kezdünk bele.
Persze ez még nincs eldöntve, csak annyit kellene tennünk, hogy mi is békegalambot röptetünk keselyűk helyett. Mert Európa mindig tök jó hely, ha a nagyobb országokat épelméjűek vezetik.
