Kína atomot dob Európára?
Na jó, megint egy clickbait cím. Természetesen nem szó szerint értendő: Kína nem készül nukleáris csapást mérni, és radioaktív pusztasággá tenni Európát. Reméljük. Az azonban már évek óta nyilvánvaló, hogy Európa egyre inkább elveszítette dinamizmusát, versenyképességét, és vezető szerepét a kutatás-fejlesztésben, az innovációban. Az USA és Kína mindenben jóval előrébb jár. A világ legnagyobb cégei között már nincsenek európaiak, a beadott világszabadalmak számában is a harmadik helyre szorult Európa egésze. Ha országonként nézzük, még sokkal rosszabb a helyzet.
Az Európai Unió összessége 2000 környékén még a világ legnagyobb gazdasága volt, ma már csak a harmadik. Még nagyjából egy szinten van a második helyezett Kínával, de vásárlóerő-paritáson számolva, ami valósabb képet ad, jócskán le van maradva. A birodalmi gondolat szószólói szerint ez azért van, mert nem történt még meg a teljes integráció, nem jött létre az Európai Egyesült Államok. Isten ments. A valós ok épp az, hogy a brüsszeli bürokratikus behemót olyan öncélú előírásokat, szabályozásokat kényszerít a cégekre, ami megfojtja a fejlődésüket, és versenyhátrányba helyezi őket az amerikai, kínai, japán, dél-koreai, de most már indiai és közel-keleti riválisokkal szemben is.
Az erőszakos zöldpolitika pedig teljes kudarc. Kínában azért tud működni, azért ilyen magas a nap- és szél-energia felhasználása, mert elképesztő méretekben csinálják, olyan súlyos állami támogatással, amit nemhogy egyetlen tagállam sem bír el, de az unió központi költségvetése sem elegendő hozzá. És hatalmas, lakatlan, vagy gyéren lakott területeken süt nagyon sokat a Nap, vagy fúj nagyon sokat a szél. Európában nincsenek értékelhető számban és méretben ekkora területek. A termeléshez nélkülözhetetlen energia Európa jelentős részében olajból és gázból származik. Ami sokáig Oroszországból jött, olcsón. A háború eszkalálásával, Ukrajna felfegyverzésével, és leginkább a szankciókkal sikerült elérni, hogy az olaj és gáz döntő részét Európa továbbra is Oroszországtól veszi, de jóval drágábban, sok esetben India és Kína közvetítésével. Szóval teljes az irracionalitás.
Maradna akkor a nukleáris energia. Amit Németországban a zöldeknek sikerült teljesen leállítani, de ezt a példát követi többek között Svédország, Ausztria és Spanyolország is. (Utóbbinál ugyan némi kijózanodás mintha megjelent volna; a nukleáris energia 2035-re tervezett, törvénybe foglalt teljes kivezetését most épp megváltoztatni készül a madridi parlament.) De még ha nem is adja fel teljesen az atomenergiát a nyugat-európai országok többsége (Franciaország az egyetlen igazán józan tagállam ebben a kérdésben), és egyes reaktorok továbbra is működnek, a kutatás-fejlesztés, az újabb erőművek építése, újabb technológiák fejlesztése gyakorlatilag abbamaradt.
És mit csinál eközben Kína?
Hamarosan üzembe helyezi – egyelőre még csak tesztüzemmódban – a Góbi-sivatagban a világ első folyékony sóolvadásos tóriumreaktorát. Ennek műszaki részletezésétől itt most helyhiány miatt eltekintenék, de a lényege, hogy mind a termelési hatékonyságát, mind biztonságosságát tekintve köröket ver (az egyébként hatékony és biztonságos), uránnal működő jelenlegi reaktorokra. (Nem, az atomenergia egyáltalán nem időzített bomba; a világ eddigi összes atomerőmű balesetének következményei, halálos áldozatainak száma – Csernobilt is beleértve – messze elmarad a szénbányászat által okozott károktól.) És ehhez találtak is az ország északi részében, Belső-Mongóliában (ami nem Mongóliához tartozik) egy hatalmas tórium-lelőhelyet, ami a becslések szerint egymillió tonnányi, 60 ezer évre elegendő alapanyagot lesz képes biztosítani, gyakorlatilag ingyenes áramot biztosítva az egész országnak.
De itt még nincs is vége. Az egy dolog, hogy a világban jelenleg épülő összes atomreaktor fele Kínában van, de az ország dél-keleti részén található Mianyangban a világ legnagyobb fúziós kutatási központja épül, hatalmas lézerek alkalmazásával. Legyünk fairek: néhány nappal ezelőtt Franciaországban, a kísérleti Tokamak fúziós reaktorban sikerült 22 percen át fenntartani a plazma reakciót. Tehát legalább Franciaország nem tétlenkedik. Hogyha sikerül áttörést elérni a fúziós technológiában, az egy végleges game changer. Egy „atombombával” ér fel. És ha Kínának sikerül, akkor a világgazdasági vezető szerepe innentől nem kérdés. De semmi baj! Európa egészében tavaly nyár óta már kötelezően rögzített kupakok vannak a műanyag palackokon. Ezzel versenyezzé’, Kínag••ci!
Fotó: MTI/EPA/Olivier Hoslet
