Nőgyűlölet, az új baloldali divat
A szüfrazsett mozgalmak 100 évvel ezelőtt nem látták jönni a liberális demokráciát. Száz évvel ezelőtt ugyanis egy politikai mozgalom célja az volt, hogy elérje az előre többé-kevésbé világosan kitűzött célkitűzéseit. Aztán megérkezett a neoliberális éttermiség, kifejlesztették a posztliberális embertípust, amely aztán úgy harcol a nők egyenjogúságáért, hogy egy biológiai férfit fölébük helyezzen érdekük képviseletére. És itt én kérek elnézést, nem egy férfiről van most szó, hanem "A FÉRFIRŐL". The MAN. A nagybetűs férfi, aki még fiúnak is kevés.
Vannak dolgok események az életben, amelyek előálltához az ember bizonyos következményeket, vagy viselkedési formákat társít. Sőt, igazából a lovak vagy a birkák is. Ha hozzáérek a villanypásztorhoz, akkor megcsíp, tehát inkább nem érek hozzá. Ha egy forgalmas úton lelépek a kocsik közé, az elgázol és az fáj, rosszabb esetben meghalok, úgyhogy inkább átsétálok a zebrához. Nem szavazok Gyurcsányra, mert nem akarok államcsődöt miközben éhen halok. Egy szóval vannak olyan az életösztönből fakadó alapigazságok, amelyeket evidensnek tekintünk.
És akkor jön egy ember, aki fizikailag és verbálisan bántalmazza a feleségét, könyveket, meg övet vág hozzá, bezárja az alagsorba, hogy annak a szuterén ablakon kelljen kimásznia, majd az egészet megfejeli egy 12 éves "emós" kiskamasz hisztirohamával, hogy ő bizony végez magával... Majd eltelik egy-két év és ez az ember kiáll arról papolni, hogy milyen rosszul bántak a nőkkel az elmúlt 15 évben.
Tudjuk, Peti, hát te voltál az az ember, aki rosszul bánt a nőkkel az elmúlt 15 évben.
The MAN. Úristen, ez a szöveg rosszabb, mint ha valaki Hummert vezet a belvárosban. Őszintén sajnálom, bármi történt... nos, mondjuk, hogy az önbecsüléseddel.
The MAN. Az ember, aki 15 évnyi óvódaépítési program után elvisz 15 anyukát Sopronban tüntetni a szakadó esőben, majd visz magával egy csinovnyikot, hogy tartson neki esernyőt, míg az anyukák áznak. És persze lehet, hogy ez politikailag irrelevánsnak tűnik, de azért gondoljunk bele: egy zárt, fűtött buszon átadja egy normális ember az ülőhelyét egy anyukának. Nem visz magával legyezős szolgákat, míg azok ácsorognak.
The MAN. Hát az utolsó kocsmai suttyó mély tisztelettel beszél a pultoslánnyal, te meg arra nem vagy képes, hogy öt percig ne fenyegess fizikai retorzióval egy olyan nőt, aki mást gondol, mint te?
Amúgy meg, mi ez a the MAN? Hát még hímsovinisztának is kevés a farmerfutballista, aki a kacsaszájú tükörszelfiért jár le az edzőterembe. Tényleg, azért elvárná egy ember a külföldről kitartott politikai beszivárgóktól, hogy legalább hazudni tudjon, de úgy tűnik, nekünk csak ez jutott.
Nevezheti bárhogy magát az, aki így bánik a nőkkel. Az nem férfi lesz, hanem csak az a remegő kezű pákai kisfiú, aki a mikrofont alig bírja megfogni, ha kap egy-két kellemetlen kérdést. The MAN.
