Végtelen pénzt és sok-sok vért ígért I. Országegyesítő Csodaszarvas Péter
Önleleplezőre sikeredtek Magyar Péter márciusi ígéretei. Ez van, nem az eszéért szeretjük ezt a fiút, pláne, hogy nem is szeretjük. Magyar fenyegetéseket intézett a jelenleg regnáló kormányzat és úgy általában mindenki felé, aki nem vele van: vagyonosodási vizsgálat volt még a legpuhább, a bebörtönzésen és a vagyonelkobzáson volt a lényeg. Lengyel minta, Brüsszelben írt sorvezető.
Donald Tusk egészen hasonló módszereket vesz igénybe otthon, Lengyelországban egypártrendszerének és totalitárius rezsimjének kiépítéséhez, amit Ursula von der Frászék természetesen kitörő örömmel fogadtak. A bírókat vesznek le, a független igazságszolgáltatás nyomokban sem létezik, ügyészeket neveznek ki törvénytelenül, ahogy a szabad sajtó is erősen köhög a rendőrségi molesztálások miatt. A PiS és az előző kormány tagjait koncepciós perekben igyekeznek elítélni, a mentelmi jogot nem tartják tiszteletben, ellenzéki képviselőket megfosztanak a mandátumoktól. És természetesen mindezt becsomagolják a korrupcióellenes blablába, amire itthon is nagyon gerjednek Magyar hívei. Őket azzal bódítja I. Országegyesítő Csodaszarvas Péter, hogy fejenként 800 ezer jó magyar forintot tehetnek majd zsebre, miután ő visszaszerzi az Orbán által ellopott 10 ezer jó magyar milliárd forintot.
Még egy kérdőjel sem csillant fel az okos szemükben, szerintük ezek a számok léteznek.
Persze, a mohóságra és az ostobaságra mindig lehetett működőképes propagandát gyártani, a kommunisták is azzal a szöveggel kábították a népet, hogy a kifosztott urak vagyonát szétosztják közöttük, és onnantól csak habzsi meg dőzsi a feladat. Nem egészen így történt, a szegénységből nyomor lett, így jártunk történelmileg a sok, más pénzére vágyakozó hülye miatt.
Magyar fenyegetései viszont egyértelműen Brüsszelben születtek, Orbánnak címezte azt Ursula von der Frász és a képességek nélkül élő Manfred Weber. Hogy úgy fog járni, mint a PiS, amiért nem engedelmeskedett a központi akaratnak. Magyar Péternek meg sikerült ezt az üzenetet március 15-én átadni, a ‘48-as forradalom és szabadságharc kitörésének napján. Az üzenetet, ami tulajdonképpen beígérte Orbánnak Batthyány Lajos sorsát, amiért egy független Magyarország kormányfőjeként viselkedik, nem engedelmes gyarmati helytartóként.
A Tusk-féle Lengyelország intő példa arra, milyen az, amikor a jogállamot és az európai értékeket, jelen esetben magát a demokráciát, a szólás- és véleményszabadságot, a választójogot, a független igazságszolgáltatást és az alapvető emberi jogokat teszik félre, állítólag azért, hogy az iméntiek megsértőivel leszámoljanak. Ennyit számítanak ezek a dolgok ott Brüsszelben a hölgyeknek és uraknak.
Magyar végtelen pénzt (a magyar költségvetés cirka ötszörösét szórta szét szavakban) és diktatúrát ígér. Szónoklatára körülötte ütemesen ringatóztak az elborult hadigenderészek, a full ketyósok és a másodosztályú szélhámosok, akikkel mindezt meg szeretné valósítani. Rossz belegondolni, hogy ennyi kártékony és elmebeteg figurát még a megboldogult SZDSZ-nek sem sikerült kiszabadítani az országra.
És mindezt brüsszeli óhajra, lengyel mintára, egy hegyvidéki proli stílusában. Ez az ijesztő, nem Orbán poloskázása, ami miatt most szirénázik és menekülő bőröndöt tölt a haladó éttermiség.
Aki a plebsznek csak pénzt és vért ígér, az egy sötét gazember. Apró reménysugár, hogy ezt a szar embert is Brüsszelben fejlesztették ki, nem a magyar föld titokzatos kipárolgásainak eredménye. Ez van, nekünk Brüsszelből is a leghitványabb jutott.
A Tisza lelkületét Tarr Zoltánnak sikerült legjobban összefoglalnia, amikor elmagyarázta Móna Márknak, hogy ha nem azt írja, amire ő utasítja, akkor propagandista. Ennél még az afgán hegyekben bújkáló talibánokban is több mértéktartás meg józan ész lakozott az amerikai megszállás derekán. Ők sosem mondtak olyasmit, hogy ha még egyszer terroristának nevezel, akkor felrobbantalak a családoddal együtt!
