A diplomások a leghülyébbek? 46 százalékuk tényleg támogatja Ukrajna EU-s csatlakozását?

Ez persze egy rettenetesen bonyolult kérdés, amelyet most egy faék egyszerűségű kérdésbe vagyunk kénytelenek csomagolni, de nagyon világos tények rendelhetőek a döntéshez, amit a hétköznapi józan ésszel is teljesen helyesen lehet értékelni. A jelenlegi Unió minden ellentmondásával együtt egy összemérhető kultúrájú és gazdasági állapotú országok összessége, még akkor is, ha Románia és Bulgária esetében a csatlakozásukkor és most is nagyon komoly kétségeink lehetnek ezzel kapcsolatban.

Ukrajna azonban egy bő három éve háborúban álló ország, kultúrája és társadalma teljesen orosz típusú, gazdasága már a háború előtt is mélyen a csatlakozáskori bolgár és román szint alatt volt, és ráadásul még romokban is van fizikai értelemben is, mert sok száz települését lőtték teljesen szét az oroszok. Ezek nem véleményes állítások, hanem erős tények, ahogy ahhoz sem fér kétség, hogy Ukrajna demokrácia gyakorlására képes elittel sem rendelkezik, jogrendszerének rutinjai közelebb vannak a cári Oroszországéhoz, mint a mai Európáéhoz.

Ukrajna éppen elveszti a háborúját, és bármi is lesz a háború végén, több százezer hadviselt, poszttraumás stresszben szenvedő, fegyverrel rendelkező férfit fognak a hadseregéből szélnek ereszteni. Ezeknek az embereknek isten tudja csak, hogy hol él már a családja és mi van a háború előtti munkahelyével, nem is beszélve a korábbi otthonáról. Ha ezek szabadon beléphetnek az EU-ba, mondjuk a családjuk után, akkor az egykori afgán és szír katonák után pár százezer újabb, csak az erő és agresszivitás nyelvén beszélő ember szóródna szét az EU-ban.

Ukrajnából, ahhoz, hogy a jelenlegi Bulgária és Románia életlehetőségeit kínálhassa a polgárainak, évi 50-100 milliárd fog hiányozni a következő 10-15 évben. És ez egy optimista számítás, mert ehhez is az kellene, hogy a jelenleg az országban élő emberek komoly nélkülözést vállalva megfeszüljenek az újjáépítésért és az elmenekült, zömmel fiatal ukránok visszatérjenek a hazájukba, a nyugati viszonyok közül a kőkorszakba.

Ne féljünk észrevenni, ennek az országnak rablólovagokból áll az elitje, akik elsősorban a primer meggazdagodásra használják az ország erőforrásait és az így keletkező vagyonokat szinte mindig külföldre viszik, nem Ukrajnában fektetik be. Próbálja meg mindenki hangosan kimondani magának – röhögés nélkül –, hogy a jelenlegi ukrán elit az EU-s pénzeket, az összes külföldi segélyt a népe jólétére fogja fordítani. Na akinek ez sikerül, az az a diplomás, aki támogatja Ukrajna EU-s csatlakozását.

És az egyébként szinte teljesen külföldi kézben lévő ukrán mezőgazdaság hatásait a miénkre és a számtalan más biológiai, egészségügyi, szociológiai, gazdasági következményt nem is említve, elég csak arra gondolnunk, hogy az EU az ilyen költségeket kivel akarja kifizettetni majd, és kiket fog minden gonoszságával, gátlástalanságával, kapzsiságával a mérhetetlen hátrányok tűrésére és elviselésére kötelezni.

A diplomások 46 százaléka akkor mégis miért ilyen hülye, hogy mindezt a saját országára akarja szabadítani? Sajnos a válasz a magyar felsőoktatásban és az abban zajló ideológiai indoktrinációban rejlik. Ezeket az embereket, különösen a társadalomtudományi és a művészeti karok hallgatóit, de sajnos az összes többit is a képzése során a szélső liberális, progresszív ideológia valóságként való elfogadására oktatták. Ebben a világban minden a jó és a rossz küzdelmeként van leírva, függetlenül attól, hogy az ebből következő cselekvéseknek milyen következményei vannak, akár ugyanabban a primitív jó-rossz felosztásban amely a döntésünk alapját képezi.

Azok a “diplomások”, akiknek a nagy része még súlyosbító körülményként még “értelmiséginek” is képzeli magát, teljesen bele van habarodna abba az őrületbe, hogy a liberális fősodor által kijelölt ügyekben jót kell “cselekednie”, ami eleinte persze csak egy szavazat vagy egy tünci de leginkább borítókép csere. A távolabbi következmények azonban ennek a több százezres csoportnak egyszerűen meghaladják a szellemi horizontját.

Tehát a Nézőpont kutatásából két elsőrendű következtetés vonható le, a magyarok 67 százaléka ellenzi Ukrajna EU-s csatlakozását, a fent ismertetett igen nyomasztó okokból, míg a diplomások 46 százaléka képtelen azt az alapvető értelmi munkát elvégezni, amire elvileg a diplomája egyébként képesítené.

Ukrajna csatlakozása ugyanis magyar szempontból nem egy szokásos 20 (igen)-80 (nem) típusú ügy, egy normális társadalomban egy ilyen hatalmas és elképesztően káros döntésnek nem lehetne nagyobb a támogatottsága 10 százaléknál, amely a fantasztákat, hídfoglalókat, futóbolondokat és egyéb, a valóságon kívül élő szerencsétleneket tartalmazza csak.

MTI/EPA/Keystone/Alessandro Della Valle