A Pride a maga teljes szépségében, egy radikális feminista üti a Puzsért!
Az ember azt hinné ez egy szubkultúra, legalább az erőszakmentesség tekintetében (haha), de persze nem. Eleve mit keres egy radikális feminista a Pride-on? Illetve ez még nem a Pride, hanem valamiféle előpride, tudják, amikor a Pride-t előző Pride hónapot megelőzi a Pride tavasz. És persze ez egy április elsejei tüntetés volt, valószínűleg a Duna felett lengedező tavaszi szél küldte meg a tüncikéző “tömegben” egyesek hormonszintjét.
Tisztán emlékszem, hogy más szélsőséges csoportok tagjai is össze szoktak verekedni, ha nem tudják az ellenségnek tekintett csoportokon levezetni a dühüket aktuálisan, mintha valami nyilas csürhével esett volna ez meg, hogy miután elszeparálták őket a rendőrök, egymást kezdték ütni. De ebben az is bájos, ha egy radikális feminista emberi lény (legyünk politikailag korrektek) engedett a pillanat hevében a belső késztetéseinek, ott volt a kemény és hosszú rúd a kezében, meglátta a Puzsért, és az vesse rá az első követ, aki hasonló esetben meg tudta volna állni. Mert hát ismerjük el, ha Puzsér radikális feminista szempontból is annyira idegesítő, mint bármilyen normális nézőpontjából, akkor azt hiszem lehetünk empatikusak.
Mondjuk ezzel az empátiával azonnal ki is lógnánk a hídfoglaló tömegecskéből, hiszen ez utóbbiak felettébb nehezen tudják magukat beleképzelni olyan emberek napi élethelyzetébe, akik munka után haza akarnának menni és előtte még felszednék a gyermekeiket a napköziből vagy valamilyen különóráról. Persze a forradalom oldaláról ezek nem méltánylandó körülmények, a munka, az utazás és a gyerek egyaránt növeli a bolygó hőmérsékletét, és azt a tüncikézők legalább annyira gyűlölik, mint az államot, amelynek jelenleg a legfontosabb feladata, hogy ezt a néhány száz dologtalan hülyét megvédje majd a történet egy pontján, néhány idegesebb úrvezető retrográd nevelési elveitől, nagyjából az elfenekeléstől.
Ja és persze rendszerszerű ismétlődéssel kell vigyázni a Duna szennyezésére hajlamos trombitás testi épségére is, aki azonnal a mozgalom mártírjává lépne elő, az úszóleckéje előtti elmeállapotától függetlenül, ha a rendőrség nem lenne elég éber ahhoz, hogy megmentse. Hát nem irigylem a rendőröket, most még a szokásosnál is jobban lehet az az általános érzésük, hogy feleslegesen dolgoznak.
Persze az alapkérdés változatlan: akik tegnap, április elsején ilyen jót tüntettek vajon miért gondolják azt, hogy ezt az előadásukat nem ismételhetik meg ugyanígy, mit tegnap, a Pride napján is, és akkor is nagyjából csak azokat a törvényeket kell betartaniuk mint most. És persze meg kell akadályozni a Puzsér és a radikális feministák vegyülését, mert abból csak a baj van. Meg el kell kerülni a Duna partot, vagy ki kell fizetni a vízi rendészetet előre, mert a Szabó Bálint is tuti jön újra.
A tüncit mindig a tömegecske árazza be, de úgy látszik, hogy az exjobbikos tiszások nélkül erre a projektre az ellenzék többi része csak ennyi embert tud összetrombitálni. Budapesten. Ahol elvileg a Tisza apadása miatt a legjobbak az óellenzék esélyei, hiszen az újpesti időközi megmutatta, hogy a fővárosi szavazók bármikor átszavaznak bárkire, csak elég élvezhetően utálja a Fideszt, meg Orbánt. Vagyis az ellenzéki forradalmi tömegek valahogy egyáltalán nem veszik komolyan ezt az egész Pride dolgot, kibírják nélküle, a lelkük mélyén ők maguk is tudják, hogy ez mennyire erőltetett és némely része mennyire undorító. A Pride-ért az átlag magyar ellenzéki nem fog fáradni, különösen nem kockáztatni, ráhagyja a többi hülyére.
Tetszenek emlékezni ugyebár a rabszolgatörvényes tüntetésekre? 2018-as élményem, hogy ülök a villamásoson a Kossuth téren halad át éppen a villamos és látszik, hogy maximum ezren lelkesen tüntetnek a téli estében. Mellettem két koraharmincas, öltönyös, magát yuppie-nak képzelő férfi(?) ült, akik közül az egyik konstatálta, hogy tünci van, a másik meg keserűen megjegyezte, hogy milyen rohadt kevesen vannak. Ebben meg is egyeztek, sóhajtva méláztak egyet azon, hogy mekkora nagy diktatúra van, de az fel sem merült, hogy leszálljanak és spontán csatlakozzanak a tüntető tömeghez. Akkor se nagyon tudta senki miért tüntet, csak valami diffúz diszkomfort érzés kínozta őket, most meg már szerintem egyet nem lehetne találni közülük, aki egyáltalán emlékszik arra a rettenetesen fontos törvényhelyre, amelynek értő olvasása akkor sem jött össze egyiknek se.
A bőrtangás majális pont annyira messze áll az emberektől, mint (köznyelvi megfogalmazással) a túlóraszabályok később látványosan lényegtelennek bizonyuló módosítása. Jön a tavasz és csak annak van kedve tüntetésre menni, aki ott akar szexuális partnert találni magának, de ez a tüncikézők általános állapotát tekintve ez csak a legreményvesztettebbek számára perspektivikus lehetőség.
Ha Ákos bá’ szokásaiból és a Momentum intellektuális képességeiből indulunk ki, még Budapesten is tudnak rápakolni a kormánypártok támogatottságára néhány százalékot, ha egy teljesen partikuláris okból újra és újra ellehetetlenítik a főváros közlekedését.
Én személy szerint azt szeretném, ha Puzsér legközelebb is megtisztelné az eseményt, de remélem valaki majd levideózza, hogy az aktív szolidaritás közben a tekintete miként kutat aggódva radikális feministák után a tömegben.
És valaki tegnap igazán vihetett volna ki egy “Éljen április elseje!” táblát.
Vezető kép: Hídfoglalás 2025 április elsején. /Hatlaczki Balázs