Az oroszok hajlamosak az önpusztításra, kár hogy Európa is
Az oroszok hajlamosak az önpusztításra. Egyénileg bizonyosan, és talán nemzeti szinten is. Putyin egyszer valami olyasmit mondott, hogyha Oroszország nem létezik, akkor a világ létezése is felesleges. Nyilván egyetlen atomhatalom vezetője sem fog elgondolkodni azon, hogy visszalőjön-e, amikor pár száz atombomba tart a bunkerje és a nagyvárosai felé. De azért eddig az oroszok mindig a túlélést választották. Ugyanez mondjuk a németekről például nem mondható el.
Pedig milyen szép gondolat is lenne ez, mármint az, hogy nem lövünk vissza! Az amerikai lakosság kétharmada is belehal, meg még két-három milliárd ember a bolygón az Oroszországban felrobbanó atombombák hatásaiba, a többi meg az utána következő őskáoszba Ez elég büntetés Oroszország ellenségeinek, de azok legalább esélyt kapnak, hogy néhány ezer fiatalt (a politikai és gazdasági elit gyerekeit, de ki törődik ilyen kicsiségekkel) sugármentes helyre menekítve esélyt teremtsenek az emberiség túlélésére.
Ha azonban ettől az optimista várakozástól eltekintünk, Oroszország olyan stabil környezeti tényezője a világunknak, mint a még milliárd évekig létező napunk. Oroszországot nem lehet feldarabolni és nem lehet elpusztítani sem úgy, hogy bárki más túlélési esélyei megmaradjanak. Legfeljebb akkor, ha jön egy minden ízében pacifista orosz cár, aki rábeszéli a teljes leszerelésre és mellesleg a teljes megjavulásra a bojárokat (ma oligarchának hívják őket), majd Oroszország korábbi bűneinek ellentételezéseként felajánlja országát valamelyik NGO-nak. Ez az előbbi állítás megegyezik annak a várakozásnak a realitásértékével, miszerint Putyint megpuccsolja egy nyugatbarát, demokráciára hajlamos csoport és demokráciára szoktatja az oligarchákat, továbbá megszünteti a korrupciót.
Amennyire a történelemből lehet levonni bármiféle következtetést, Oroszország, úgy is mint birodalom, kifejezetten hajlamos a létezésre és nagyon határozottan igyekszik elkerülni a nemlétezés kockázatát.
A jelenlegi orosz birodalom például társadalmi okokból és demográfiai okokból is, szerződéses hadsereggel háborúzik. Ez még a mai Oroszországban is nagyon más státusz, mint a sorkatonaságé. Oroszország demográfiai állapota alig kevésbé tragikus, mint a nyugaté, a hadseregének a veszteségvállaló képessége tehát nem mérhető sem a muszlim országok és terrorszervezetek haderőiéhez, sem a Vörös Hadsereg második világháborús veszteségeihez. Az orosz állam hiába rendelkezik sokkal nagyobb hatalommal az állampolgárai felett és hiába lenne képes egy hagyományos honvédő háborúhoz akár egy 6-8 milliós haderő kiállítására is, arra csak a totális háborús gazdaságra történő átállás után lenne képes. Ami ugye a polgári életszínvonal akár hatvan százalékos vagy még brutálisabb csökkenése árán lenne lehetséges. A különbség az, hogy egy ilyen átállásra az oroszokat még talán rá lehetne venni egy élet-halál harc esetén, de a szimpla birodalomépítéshez és annak a túlterjeszkedéséhez viszont már nem. Azon meg nekünk érdemes elgondolkozni, hogy Európa milyen áldozathozatalra tudná rávenni az állampolgárait, főleg akkor, ha kiderül, hogy az Oroszország elleni háborút birodalomépítésre akarja felhasználni a reménybeli európai birodalmi elit, és európaiak százezrei találják magukat hirtelen a keleti fronton.
Csak úgy megjegyzem, hogy Európa, pontosabban az Európai Unió is birodalmat épít éppen, illetve próbálkozik ilyesmivel, és éppen most akar az eddigi politikai, ideológiai eszközein túllépve, fegyverkezni ennek érdekében. Tessék elképzelni, milyen is keletről nyugatra nézni, mit is lát az ember. Egy hatalmas félmilliárdos tömböt, amelyben a vérszomjas németek, britek és franciák dominálnak. És mindegyik ellátogatott már háborúzni Oroszországba.
És akkor egy kicsit a valóságról. Biztos vagyok benne, hogy a közkézen forgó, becsült, tehát nem propagandának szánt adatok alapján, mind az ukrán, mind az orosz veszteségek, amelyekkel az érintettek valóban kalkulálnak, sokkal kisebbek, mint amit el akarnak nekünk adni. Persze ezek ettől függetlenül elképesztő veszteségek, ha megnézünk olyan videókat, amelyeken ukrán hadifoglyok láthatók, akkor az arcuk és az életkoruk az 1945-ös német népfelkelő alakulatok állapotát idézi. Akiknek pedig megadták magukat, azok láthatólag elsővonalas orosz katonák, jó állapotban. Egy ilyen videó, mindig egy lokális akció következménye, de fordított leosztásban sokkal kevesebb ilyen látható mostanában (habár van). Azonban a reális veszteségadatok is szörnyű jövőt jósolnak az ukrán társadalomnak, míg az oroszok számára, különösen az etnikai oroszok számára, nem járnak ilyen következményekkel. És az oroszok nem menekültek sokmilliós számban Oroszországból, sőt a Putyin számára legértéktelenebb és legveszélyesebb réteg pucolt el a háború miatt. Az ukránok által megadott orsz veszteségeket (még azok felét se) azonban a jelenlegi orosz társadalom sem bírná ki, sőt ami fontosabb, nem tűrné el és meginogna a bizalma a cárban.
És akkor a háborúzó Európa valóságára is nézzünk rá kicsit. A német első és második világháborús veszteségek demográfiai következményei mostanában “érnek” be. A második világháborús veszteségeket némileg pótolták az NSZK és NDK területére erőszakkal kitelepített németek (svábok, szászok, poroszok), már akit nem gyilkoltak le a szovjetek, a csehek vagy a lengyelek. De a németség reprodukciós értelemben éppen összeomlik, csak miután ez a folyamat lassú, a migrációval foglalkozunk helyette. Az oroszokat is rettenetesen megviselte demográfiailag a két háború (ezeket egyébként a nyugattal szövetségben vívtak) és a kommunizmus, illetve a kommunizmus utáni évtized, de ők még nincsenek reménytelen helyzetben, mint a németek. Ezt például az oroszok pontosan tudják, de a nyugatiak láthatólag nem. Az etnikai németek, osztrákostól talán épp elérik még a 65 milliót, úgy, hogy elfogytak a peremnémetek (népi németek) mindenhol a határaikon kívül és ebből a 65 millióból több tízmillió gyakorlatilag nem német identitású, hanem maximum csak állampolgár.
Az oroszok nagyjából százmilliónyian (talán többen) vannak, úgy, hogy az okos balti és ukrán oroszellenesség éppen most csinál újra rendes oroszt az eddigi peremoroszokból. Ne feledjük, ha az ukrán nemzet létrehozása sikeres projektnek tűnik, akkor ez a háború az orosz nemzetre is ugyanolyan megerősítő hatással lesz. És a következő 25 évben biztos jobb lesz orosz állampolgárnak lenni, mint ukránnak, ezt biztosra vehetjük.
Ukrajna jelenleg egy teljesen torz demográfiával rendelkező, nagyjából 20-25 milliós ország, amely bizonyosan az orosz birodalom határvidéke lesz a háború végén. Az oroszok úgy élik meg ezt a dolgot, hogy az ukránok újra megkapták a lehetőséget, hogy testvérnép legyenek, és újra elárulták az oroszokat. Az pedig sosem volt opció, hogy az orosz birodalom európai határvidéke a szó szoros értelemben a nyugat felségterülete legyen.
Amikor azt mondom, hogy hajlamosak az oroszok az önpusztításra, akkor csak azt mondom, hogy hajlandóak a birodalmi létükért sokkal nagyobb áldozatot hozni, mint az nyugaton elképzelhető. Az USA is hoz emberi áldozatot a világhatalmi szerepéért, de főleg anyagi értelemben és az amerikai birodalom alapvetően eddig nyereségesnek bizonyult. Európa szinte semmiféle áldozatot nem hozott a kontinens intaktságáért az elmúlt nyolcvan évben, a háborús veresége után. A németek ugyanis, ezt érdemes lenne végre egyszer észrevenni, az egész rohadt kontinenst magukkal rántották a vereségbe. Még két-három nemzedék jól élt a hatvanas évektől, de most utoléri őket a vereségük minden egyéb következménye is. És persze minket is, minden európaiit is.
A szovjet birodalom pedig nem volt azonos az orosszal, ezt meg nekünk kell észrevennünk. A Szovjetunió ideológiai korlátai rendkívül drágává tették a birodalom fenntartását, a világforradalom terjeszkedett, nem Oroszország. Az oroszok 1991 után nem csak az 1944 utáni szerzeményeiket veszítették el, hanem szinte mindent, amit az előző kétszáz évben szereztek. Merész dolog azt gondolni, hogy olyan területeket átengedjenek az USA-nak vagy az EU-nak, amelyeken tömegesen oroszok élnek. De az ilyesmi más birodalmak vezetőit és lelkes építőit nem nagyon szokta érdekelni. Tényleg komolyan gondolja bárki is, hogy a prosperáló Európa-Oroszország kereskedelem háborúra cseréléséből jól jöhetünk ki? Ki is az önpusztító?
Vezető kép: Az orosz elnöki hivatal felvétele Vlagyimir Putyin orosz elnökkről a Vang Ji kínai külügyminiszterrel tartott tárgyalásán Moszkvában 2025. április 1-jén. Vang Ji háromnapos látogatáson tartózkodik Oroszországban. MTI/EPA/Orosz elnöki hivatal/Szputnyik pool/Grigorij Sziszojev
