Messiásváró ateizmus
Az ateisták nem akkor könyvelhették el a legnagyobb sikereket a vallás, és különösen a kereszténység felszámolása terén, amikor gépfegyverrel csaptak le az egyházra, mert a hit a rendszerrel szembeni ellenállás jelképe lett. Paradox módon az emberi kényelem, a huzamos jólét az, ami a hittel szemben süketté tett sokakat. Annyira azért nem meglepő, láttunk már ilyesmire példát a történelem során.
Akik a legkevesebb fáradtsággal a legtöbb kényelmet kapták, csak panaszkodnak, mikor a nekik árnyat adó tök elszárad. És ekkor jönnek a hamis messiások, akik nemcsak az árnyat adó levelek újranövesztését, de hőmérővel a kezükben hirdetik a jövő klimatizált szuperárnyékolóját. És mi hiszünk neki, de vajon miért?
Húsvét környékén érdemes a messiások lélektanát kissé alaposabban szemügyre venni.
A valódi Megváltót minden keresztény hitű ember megismeri, mert ő a feltétlen törődésen alapuló szeretetet hirdeti. Ebből egy sor olyan érték következik, amelyet zsidó-keresztény hagyománynak, vagy egyszerűen európai értékeknek nevezünk. És valójában ebből az isteni szeretetből sarjadnak az emberi jogok, a személyi szabadság automatikusan fakad a szabad akarat elvéből, a teremtésből pedig a nemre, származásra és státuszra való tekintet nélküli egyenlőség. De éppen ebből a törődő szeretetből fakadnak azok a társadalmi alappillérek, mint a család és a tágabb közösség, vagyis a haza szeretete. Azt hiszem világosan látható: aki keresztény erkölcsű, annak külföldi iránymutatás nélkül is világos, mi az a jogállam. Aki meg nem az, annak jobb lenne hallgatnia ezekről a dolgokról. Hiszen mint látjuk, minden alapjognak a forrása az isteni szeretet.
Nem véletlen, hogy ennek a keresztény-konzervatív gondolatiságnak az elfojtása immáron évszázados projektje a definíció szerint pusztán globalizmusban gondolkodni képes baloldalnak. Ha a hit a társadalom alappilléreinek támasza, akkor a társadalom forradalmi átszervezéséhez a vallást kell kiirtani. Ha pedig ez megvan, akkor azokat a jogintézményeket, amelyek az isteni jogból eredeznek: a családot és a hazát kell megsemmisíteni. És ha a szabadságjogok az isteni szeretetből következnek, úgy értelemszerűen annak felszámolása is definíció szerint a baloldaliság céljaihoz tartoznak. Ha pedig nincs szabadságjog, hogy beszélhetünk jogállamról, kedves Brüsszel?
A mi életünk előtt is egy fontos példa Jónás és az Úr szóváltása: Miután Ninive elkerülte a pusztulást, Jónás mélységes haragot és csalódást érez; ő "igazságtevést" akart, nem pedig könyörületet. Végül némi enyhülést talál az árnyékban a tök alatt, melyet Isten neki növesztett, hogy védje őt a naptól. De amikor Isten elszárasztja a növényt, Jónás kétségbeesik, és mérgesen panaszkodik Istennek. Isten így válaszol: "Te szánod ezt a tököt, amelyért nem fáradtál és amelyet nem te neveltél, amely egy éjjel felnőtt, másik éjjel pedig elpusztult".
És bár a kereszténységet géppuskával térdre kényszeríteni kívánó projekt kudarcot vallott, a kényelembe kerülő társadalmat könnyebben mételyezi meg egy-egy olyan messiás, aki sikerrel hívja fel a figyelmet a végtelen tökföldön is néhány elszáradt levélre. Persze igen, ma is vannak, akik törődő szeretet mellett sem tudnak egy levél árnyékába bújni, és ez szomorú, valójában azok panaszkodnak a leghangosabban, akik a legnagyobb nyárban is a hűvösben ülnek, pedig a töknek a tájára se néztek.
És így lehet megkülönböztetni a hamis messiást a valóditól: aki a törődő szeretet helyett sokkal inkább az ignorancia jogát hirdeti, aki az isteni szeretetből következő alapértékek helyett nemlétező sérelmeket orvosol, a sántát pedig az árokba löki, az nem messiás, csak az emberek legkisebbike.
