Ábrahám Róbert: Az árulás alkímiája
Tudom, hogy a habzó szájú „O1G-szekta” nem kedveli a tiszta beszédet – pláne nem a valósággal való szembenézést. Ezért őket most arra kérem: nézzenek félre! Helyette – napi feladatukat teljesítve, amelyre főpapjaik predesztinálják őket – írják le ötvenszer, hogy: „Árad a Tisza, meg hazudik a tévé.” Közben pedig halkan, magukban kántálják is.
A többiekhez szólva: talán nem árulok el nagy titkot azzal, hogy a közép- és kelet-európai társadalmak közül egyedül a magyar reagált eltérően a nemzetközi politika alkímiájára.
Compendiose et clare expositum: a nyugati világban hatásosan mosta az agyakat a nagyot szóló száj – a liberális mainstream média –, valamint az előtte gyalogságként menetelő NGO-k összessége. Ők olyan ügyesen formálták a közvéleményt, hogy ezek a társadalmak hajlandók voltak önnön érdekeikkel szembemenve, mindent feláldozni a bábelizmus és a globalizmus oltárán. Elég volt rámutatni a helyi kiszolgálóra, és a tudatipari színdarab után az emberek lelkesen futottak, hogy hatalomba emeljék a hatalmat kiszolgálókat.
Magyarországon azonban más történt.
Ez a kicsiny, de nyakas nép nemigen kívánta hatalomba emelni a bábelisták delegált Pétereit. A „nagyot szóló száj” társadalmi hatása azonban itt sem maradt el. Még ha végső célját nem is érte el, a kár, amit okozott, így is felbecsülhetetlen.
A magyar társadalom nemcsak polarizálódott, hanem a megosztott felek be is zárkóztak. Nincs többé egységes valóság – csak alternatív, péterista valóság. (Péterizmus = parancsszóra imádni a helytartójelölt aktuális Pétert, a vezetéknév irrelevanciája mellett.) Ebben a bezárkózott valóságban a beszélőfejeik újra és újra megindokolták – két lebukás között –, miért is szükséges elfogadnia az idegen segítséget a szektavezetésnek. Ez történt előbb. Utóbb pedig már büszkén vállalhatóvá vált, sőt kérkedésre is alkalmas lett mindaz, amit előtte még magyarázni kellett.
Ez tehát a pénz. Aztán ott vannak a politikai eszközök. Ez mindezidáig más kategóriába tartozott. Hiszen a pénzt felvállalták, de a politikai kényszerítést – mely nem korlátozódhat pártokra, hanem a teljes magyar társadalommal szembeni padlóra küldési kísérlet – nyíltan nem merték vállalni. Mondom: mindezidáig.
Kollár Kinga, kinek neve visszavonhatatlanul bekerült – már éltében – a nagy árulók panteonjába, ezt a vörös vonalat is eltörölte.
Bármennyire lesújtó, ez maga a melléktermék. Mármint: a júdásizmus kétségtelenül a bábelizmus központi elemét képezi, de annak a kollaboránsokra kellene korlátozódnia. Az viszont, hogy a tévelygők közönye ilyen mértéket ölt, és az összeesküvés ma már a színpad mögül a színpadra lépett – szemérmetlenül ünnepeltetve azt a kívánalmat a gátlástalanságra, amely ma alakot ölt a „Tisza” nevű cringe-formációban –, maga a melléktermék.
Íme hát az árulás alkímiája.
Birtokolva a nagyot szóló szájat és a kincstárat, ahol az ezüstök leledzenek, alakítsd át a globalista propagandát és a júdáspénzt egy téglává az épülő Bábel tornyában, ahol a nemzetek mind egy-egy tégla! Kezdd el felemelni azokat, akik együttműködnek, és dehumanizálni azokat, akik nem! Adj ezüstöt a kollaboránsoknak, és véreztesd ki a renitenseket! A kollaboránsok tévelygőinek kínáld fel a különb ember státuszát – azt, aki okosabb, műveltebb, modernebb, informáltabb, minőségileg jobb és felsőbbrendű embertársainál, ha bólogat. De cserébe követeld meg tőlük az uniformitást!
Egységes, a bábelistákkal megegyező vélemény várj el a stratégiai kérdésekben!
Címkéket és bélyegeket minden online platformon, amelyek az uniformitásukat hirdeti!
A dehumanizálásra kijelölt személyekkel szemben a gyűlöletet állandósítsd; az elhajlásért cserébe szélsőséges címkét ossz! – mindegy, hogy személyről, népről vagy kultúráról van szó!
Az abszurd ellentmondások elfedésére emeld az abszurditást az egekig!
Minden gyökeret vágj ki, minden fundamentumot bonts le!
A bástyákat – mint a nemzettudat, a hit vagy a család – intenzíven támadd meg!
Hirdesd ki a machiavellizmus abszolutizmusát, ahol a végső cél érdekében minden eszköz szentesítést nyer!
Nincs tehát Magyar Péter-jelenség, gátlástalanság és fékevesztettség van. Ezért nem meglepő, hogy létezik az a réteg, amely valaha ellenzéki lelkületű volt, de a nagyot szóló száj és a beszélőfejek annyi aljas tudatipari lúgozás és elvtelenség után – mint melléktermék – előállították magát az O1G-szektát. A szektát, ami már nem ellenzéki lelkületű – csupán gyűlöli azt, akit megtanítottak neki gyűlölni: Orbánt.
A tűzválasztó talán a belpesti liberálisok és a Jobbik násza volt – akkor tájt szektásodtak el végleg. Nem csoda tehát, hogy ez az azóta is sokat próbált „bármit lenyel, csak O1G” bázis gondolkodás és fenntartások nélkül vetette bizalmát egy olyan új Péterbe, aki ajánlólevélként a családja és a barátai elárulásával és bizalmuk kijátszásával jelentkezett eme nemes poszt betöltésére, s aki a korábbi Péterek vereségét olyan karakteres twerkeléssel ünnepelte a Bálnában, hogy arra még az 50 Cent nevű amerikai rapper videoklip-rendezője is felfigyelt.
És épp ez a magyarázat arra, hogy olyanok válnak ennek a projektnek az emblematikus arcaivá, akiket valahonnan már kidobtak, lebuktak, és/vagy valakit már elárultak.
Kéretik tehát felismerni a mágiát, ami ezen szektásokat eltévelyíti – mint a nagy urak alkímiájának mellékterméke –, és a gyűlölet viszonzása helyett a kijózanítás eszközeit megtalálni felébresztésükre.
