Az ügynökpárt(ok) halála
A négy évenkénti választásokból következő politikai ciklusok egyik kellemetlen mellékhatása, hogy politikai hullák éveken keresztül bolyonghatnak a parlament folyosóin, minden érdemi munkavégzés és választói támogatás nélkül. Az ellenzéki összefogásnak hála a Momentum már valószínüleg 2022-ben is úgy került be a törvényhozásba, hogy valójában nem volt öt százaléknyi szavazója. És most sincs és már nem is lesz soha. Végül is az ellenzéki szavazókat dicséri valahol, hogy ezt a maszlagot még ők is csak időlegesen vették be.
A Momentum vezető politikusai persze valójában sohasem voltak a szó szoros értelemben politikusok, így politikai hullának is csak jelentős ráhagyással nevezhetőek. A Momentum sohasem volt más, mint egy nevesített beavatkozási kísérlet külföldről, és ráadásul csak a sok közül az egyik. Nyomtalanul tűnnek majd el a magyar politikából és történelemből, akár elindulnak a következő országgyűlési választáson, akár nem.
Állítólag erről az indulásról vagy nem indulásról politikai vita zajlik a párt különböző szintjein, hiszen bizonyára olyan rengeteg aktív tagjuk van, akinek nincs jobb dolga, mint erről a teljesen tét nélküli és lényegtelen kérdésről rendezett “pártvitán” résztvenni. Az utolsó emlékem, amikor élő momentumos aktivistát láttam érzelmet nyilvánítani egy politikai esemény kapcsán, a 2018-as választás éjszakájáról származik, amikor a Jászain hazafelé tartva belefutottam néhány sokkban lévő és zokogó momentumos aktivistába, akik a szokásos kétharmad mellett még azzal is szembesülni voltak kénytelenek, hogy ők be sem jutottak a parlamentbe. Hol vannak már az érzelmek? Már minden a pénzről szól.
Az akkor kifejezetten jó olimpiarendezési esélyeink megtorpedózása nyilván francia pénzen és francia titkosszolgálati támogatással sikerült, de az nem volt igazán komoly szellemi teljesítmény, csak pár százezer minden magyar közösségi élményt gyűlölő ellenzéki törzsszavazót kellett megmozgatni, akik néhány másodpercnyi olcsó gyönyört intézhettek maguknak azzal, hogy jól kitoltak az olimpiát támogató Orbánnal. Így utólag rengeteg problémától szabadították meg a kormányt és az országot, amit persze örömmel vállaltunk volna egy jó olimpia érdekében, de ez az egész végül is csak egy lényegtelen intermezzónak bizonyult.
Ha jól emlékszem a projekt egyik vezető arcaként villogó Fekete-Győr Andrásról később még az is kiderült, hogy azt sem tudja milyen években rendeznek olimpiát, ez körülbelül be is árazta ezt az egész társaságot. Fekete-Győr most azt lőtte be a közösségi űrbe, a hozzá méltó remek érzékkel, és nyilván felsőbb utasításra, hogy szerinte nekik, mármint a Momentumnak el sem kellene indulniuk a következő választáson. Fekete-Győr hosszú pátoszos posztjában úgy emlékszik, hogy az ő pártelnöksége idején a Momentum sikert sikerre halmozott, milliós szimpatizáns tömeg állt mögötte. A valóságban az egyetlen önálló országos megmérettetésén, amikor át is lépte a bejutási küszöböt, a párt 344 ezer szavazatot szedett össze, amit 2024-re, a következő EP választásra sikerült megfeleznie a magyar politikatörténet két legrémisztőbb fiatal nőjének Donáth Annának és Cseh Katalinnak.
Mi a tanulsága a Momentum történetének? Először is az, hogy az ilyen külföldi forrásokból és Magyarországról külföldön összeszedett “ismeretek” (tudásnak csak nem lehet nevezni) alapján, tulajdonképpen külföldön szocializálódott emberekkel nem lehet beágyazott pártot létrehozni nálunk. A párt vezetői alapvetően a felső-középosztály legocsmányabb részéből jöttek, akik mindig is a saját hasznuk és gazdagságuk megteremtésének eszközeként tekintettek arra az országra, amelynek az állampolgárai.
Akik a Momentum mögött álltak ugyanúgy fogalmatlannak bizonyultak a magyar helyzet ismeretében, ugyanúgy az O1G koalíció magjára irányították a párt üzeneteit, mint mindenki más, aki bankot akar robbantani a politikai kaszinóban. Végül látszólag Magyar Péterrel tették a tétet jó helyre azok a külföldi érdekcsoportok, akiknek az a mániájuk, hogy komprádor burzsoáziát és kormányváltást csináljanak Magyarországon. A különbség mindenki máshoz képest eddig az, hogy soha senki még ilyen sok pénzt és ilyen hatékonyan nem költött el nálunk a Facebookon és környékén politikai kampányra, mint a Tisza tulajdonosi köre.
A Tisza párt abban persze mutat távoli rokonságot a Momentummal, hogy a pártot működtető bürokrácia ugyanúgy a NER 12. vonalának holdudvarából érkező ügyeskedőkből áll. Itt is van azért újítás, a Tiszának nincsenek tagjai, tagsága, a pártapparátus projektcég jelleggel működik, senkinek semmiféle esélye nincs arra, hogy valamiféle jöttment tagság akaratából kerüljön a párt vezető testületébe. A Momentumnál azért volt valami tagság és annak voltak önmozgásai, amelyek persze inkább ártottak a projektnek, mint használtak. Ezt a hibát a Tiszánál már nem követték el.
Valószínűleg van átfedés a két párt tulajdonosi és szakmai működtetői körei között, akik nyilván megüzenték, nem csak Fekete-Győrnek, hanem mindenkinek, hogy a projekt megszűnik, sőt jó lenne ha a Momentum pénzeit nem hazavinnék, hanem beforgatnák a Tisza-féle összefogás nélküli összefogás támogatásába. Az ügynökök akkor szoktak öntudatra ébredni, amikor visszakérik okafogyottság miatt azt a pénzt, amire már nekik van aláírási joguk. A Momentum egyes képviselői vették ezt az adást és csöndben leléptek a színről, Hajnal Miklós és Orosz Anna például, de mások úgy látszik spájzolni akarnak a nehéz napokra, illetve tárgyalnának arról a politikai tőkéről amellyel elvileg az ellenzéki oldalon rendelkeznek. A tulajdonosok miután kiröhögték magukat, szóltak Fekete-Győrnek, az ő esetében ugyanis nincsenek meg a tárgyi feltételei annak, hogy öntudatra ébredjen, vigye már ki a párt belső ügyeit a nyilvánosságba, és a Momentum maradék szavazóit is fordítsa a Tisza párt győzelmét akadályozó figurák ellen.
Arra nem gondoltak persze, hogy ez az ügynöklét teljes beismerése, mert mi más lenne az, hogy egy párt, amely a nem indulás után 2030-ban visszakívánkozik a parlamentbe Fegyőr szerint, egy másik párt győzelmét szolgálja minden erőforrásával, személyes részvétele nélkül. A volt pártelnök konkrét határozati javaslata a következő:
Ezért rendkívüli küldöttgyűlést kezdeményezek, hogy a Momentum világosan kimondja: nem indul a 2026-os választásokon, helyette az állami támogatásaiból felállít egy 500 millió forintos Rendszerváltó Alapot, hogy az alábbi rendszerváltó missziókat támogassa: 1. Segítse a különböző ellenállási mozgalmakat, tüntetéseket, rendezvényeket, 2. Támogassa a helyi rendszerkritikus sajtót, 3. Védelmezze és támogassa az Orbán-rendszer politikai üldözötteit.
Tulajdonképpen ez nem jó hír a Tiszának, a tulajdonosaik már most elkezdtek spórolni és a magyar demokráciával akarják kifizettetni, legalábbis részben, annak a meghekkelését. Mert a Tisza párt pont olyan külföldi kezdeményezés, mint amilyen a Momentum, a Párbeszéd volt. És, hogy legyen min nevetni: Fekete-Győr láthatólag szentül hiszi, hogy ő az Orbán-rendszer politikai üldözöttje.
Vezető kép: 20240225 -- A DK, a Momentum, az MSZP és a Párbeszéd közös tüntetése a közvetlen köztársaságielnök-választásért a Kossuth téren. Fekete-Győr András // fotó: Hatlaczki Balázs
