Mesék az egymilliós ukrán hadseregről, amely megvédi az Európa Erődöt!
Tulajdonképpen 1941 tavasza van. A történelem persze pont ugyanúgy nem ismétli önmagát, de azért a nagy mintázatok aggasztóan sokszor térnek vissza. Nem az eszmék és az ideológiák, még csak nem is a vallások a legnagyobb urak, de az utóbbiak már majdnem, hanem a geopolitika a főisten. Ki, ki mellett lakik, és ki nem akar barátkozni vagy nyugton maradni.
Tegyük fel a kérdést, miben hasonlít a mai Oroszország helyzete az 1940-es Szovjetunióéhoz? Meglepően sokban. Nem uralja Finnországot és a balti államokat, sőt, az 1939-es Lengyelországhoz képest ma az ukránok gyakorlatilag belelógnak Oroszországba. Sztálin pedig akkoriban attól retteg, hogy a németek meg fogják támadni, sőt a britek és a franciák támogatni is fogják Hitlert ebben a tervében. Rengeteg rosszat mondhatunk Sztálinra, de speciel ebben az egy dologban pont igaza volt, a nácik ki akarták irtani a szlávokat és így az oroszokat is. Persze Hitlernek is pont egy ugyanilyen félelmében volt teljesen igaza, a szovjetek egy megelőző támadással akarták megelőzni a németek megelőző támadását. Sztálin még 1941 őszén is tartott attól, hogy a britek kiegyeznek Hitlerrel, hogy az minden erejével ellene fordulhasson. Sztálin persze igazán annak örült volna és ez egy logikus várakozás is volt, hogy a francia-angol duó és a németek ugyanúgy szétütik egymást, mint az első nagy háborúban, és ő a legyengült németekkel és utána a franciákkal és az angolokkal is végezhet. És győz a világforradalom.
Újra és újra el kell mondani, mert azt mindenki elfelejtette, hogy az oroszok mindent megtettek azért már bő kétszáz éve, hogy a nyugati nagyhatalmak szövetségeseiként egy európai szövetségi rendszer egyenjogú részesei lehessenek. Múlhatatlan érdemeik vannak Napóleon legyőzésében, aztán pont a mi kárunkra, az osztrák császárság létének bő hat évtizeddel történő meghosszabbításában, és abban is hogy a porosz vezetéssel először megvaduló németek 1914-ben nem győzték le a franciákat és az angolokat. Ezért jutalmul nyugatról megkapták Lenint, a kommunizmust, illetve szinte teljesen elveszítették az európai befolyásukat. Persze az a XX. század elején is a geopolitikai egyszeregy része volt, hogy egy világverő, gyarmatokkal is kistafírozott, Európát uraló német birodalom halálosan veszélyes nemcsak az orosz birodalomra, hanem magára Oroszország létére is. Persze a britek közben, már a XIX. század mások felében minden erővel akadályozták az oroszok terjeszkedését, többek között ennek köszönhetjük a török középhatalmiság megmaradását, amiről még nem dőlt el, hogy jó-e az Európának vagy nem.
És a másik világháború megnyerése után negyvenöt évvel az oroszoknak megint azzal kellett szembenézniük, hogy a geopolitikai helyzetük szinte azonos, vagyis hasonlóan rossz, mint 1939-ben. Sőt. 2014 pedig már tagadhatatlanul rosszabb. Orosz magterületek kerültek ukrán fennhatóság alá, orosz szempontból csupán a kövér ukrán (Hruscsov) ostoba és rövidlátó közigazgatási döntései következtében.
És a NATO és az EU, ez utóbbi, mint birodalom, bekebelezi az USA támogatásával vagy az USA az EU égisze alatt Ukrajnát, de az orosz befolyás már 2014 után a korábbi töredékére csökkent. Az új helyzet az, hogy az EU, ami keletről elég rendesen német projektnek látszik, bírja a franciák és a britek teljes támogatását, sőt demokrata kormányzás idején az amerikaiak teljes támogatását is. És az EU vezetői most arról beszélnek (praktikusan mindenféle németek), hogy a háborút a végletekig folytatni kell, illetve egy millió szlávot, ukránt kell abból a célból az EU-nak fegyverben tartania, hogy sakkban tartson egy másik szláv államot, Oroszországot.
Ez praktikusan azt jelentené, hogy egy elsővonalas NATO-fegyverekkel felszerelt egymilliós hadsereg állna Moszkvától bő 400 kilométerre. Miközben a teljes orosz haderő jelenleg bő másfél millió embert számlál. Miben különbözik ez bármelyik német birodalom korábbi fenyegetésétől, vagy akár Hitler felvonulási terveitől? Főleg, hogy közben a németek lelkesen fegyverkeznének a hátországban. Persze már vannak atomfegyverek, de ennek a tervnek a kiötlői nem nagyon számolnak velük, sőt azzal sem, hogy mindezt, jelenleg úgy tűnik, az amerikaiak nélkül kell megcsinálni.
Ez az elképzelés csak arra alkalmas, hogy egy olyan helyzetet hozzon létre, amely bármikor általános háborúba csaphat át. Miközben ez az EU-nak évi 4-500 milliárd eurójába kerül, hiszen a gazdaságilag jelenleg haldokló ukrán állam működését fenn kell tartani, fel kell fegyverezni még félmillió ukránt rendesen, és közben az EU országainak szintén évi százmilliárd eurós nagyságrendben fegyverkezniük kell szintén. Ja és a háborút is üzemben kell tartani, mert jelenleg az oroszok csak nem akarnak megállni. Ha a terv arányait nézzük, akkor az látszik, hogy a projekt első tíz évében az ukránoknak erősebb, sokkal erősebb szárazföldi hadseregük lesz, mint az EU országainak összesen. A brit és a francia atomütőerő, persze egy elrettentő erő de ez egyébként ahhoz sem elég erős, hogy egy esetleges orosz első csapásra komoly választ adjon, lokális háborús gócok kezelésére pedig ugyebár teljesen alkalmatlan ez a fegyverfajta.
Ízlelgessük csak a gondolatot, az EU vezetői jelenleg az ukrán hadsereggel szeretnének megvédetni bennünket. Ennyi erővel a törököket, a szíreket is felbérelhetnénk ilyesmire. Ennek a tervének a realitása nagyjából annyi, mintha indiai zsoldosokkal akarnánk magunkat megvédetni. Tud valaki egyáltalán olyan birodalmat, országot, amelyet zsoldosok védtek meg?
Persze nem bennünket közép-európaiakat, hanem saját magukat és a hódításaikat, akik sajnálatos módon mi vagyunk éppen. Hát velünk nem így volt megbeszélve, de a birodalmi gondolkodás már csak ilyen.
Moszkvától négyszáz kilométerre nem az oroszok fenyegetnek minket, hanem ott mi fenyegetjük az oroszokat. Eldönthetetlen, hogy Brüsszel hülye urai ezt tényleg fenyegetésnek szánják, vagy a hülyeség egy másik formáját választva tényleg elhiszik, hogy az ukránok hosszútávon megvédenek bennünket az oroszoktól.
A történelem eddig azt mutatja, hogy a másik érdekszférájának és biztonsági zónájának kényszerű elismerése teremt tartós békét, ha nem billen el nagyon az erők egyensúlya. Ha nem ismerjük el az oroszok ilyen jellegű igényeit, akkor ők sem fogják a miénket. Ráadásul ez a zóna most messze keletebbre van, mint az elmúlt évszázadokban bármikor. Európának béke kell, az oroszoknak is béke kell. Tényleg rommá lőtt és elnéptelenedett egykori orosz és ukrán falvak tulajdonjoga feletti vita miatt fogunk évtizedeket nyomorogni, vagy belehalni a sugárfertőzésbe? Tényleg?
Vezető kép: Ukrán katonák a Szász-Anhalt tartománybeli Klietz gyakorlóterén 2024. február 23-án. A támaszponton ukrán katonákat képeznek ki, a hatvanas években gyártott és a nyolcvanas években korszerűsített Leopard 1 A5-ös harckocsik használatára a német hadsereg, a Bundeswehr és az Európai Unió Ukrajnát támogató katonai segítségnyújtási missziója (EUMAM Ukrajna) összefogásával. Németország, Dánia és Hollandia állományból kivont Leopard 1 A5-ös tankokat bocsát a kijevi vezetés rendelkezésére. MTI/EPA/Hannibal Hanschke
