Minden gazdasági mutató rossz!
Ha csökken a munkanélküliség, nőnek a reálbérek és emelkedik a GDP, az rossz, mert milyen áron? Ha e folyamatok elé ellentétes előjelet teszünk, az ugye jó, mert a balliberális közgazdászoknak igazuk van abban, hogy rossz a gazdaság állapota. De ha ez igaz, akkor meg végülis mégiscsak rossz, hiszen csökken az életszínvonal. A nem túl megnyugtató első negyedéves adatnak egy pozitív oldala azonban mindenképp van: rávilágított arra, hogy vannak, akik tényleg a fenti, teljesen képtelen logika mentén gondolkodnak a magyar gazdaságról.
Oké, Kollár Kinga világosan kimondta, hogy nekik az a jó, ha Magyarországnak rossz. E tekintetben a legfrissebb GDP-adatok biztosan eksztatikus élményt okoztak. Mindezt azonban csak lábjegyzetnek szánom, valójában nem Kollár Kinga az ihletője ennek a cikknek.
Az inspirációt egy nála sokkal bejáratottabb káder, a Telex adta, amely (jogelődjével, az Index-szel együtt) 15 években hol "elismert elemzők" véleménye, hol saját kútfő alapján szembesítették a magyar nyilvánosságot, hogy soha nem volt még olyan rossz a gazdasági helyzete az országnak, mint az éppen aktuális, erről szóló cikkeik idején. Elvitatták az egymillió munkahely teremtés egyébként hatalmas politikai és gazdasági teljesítményét, a tendenciózus reálbéremelkedést, a különböző családi- és strukturális adókedvezményeket. Egy szóval mindig megtudhattuk, hogy szerintük egy kicsit rosszabb lett az élet. Egészen mostanáig.
A 2022-2023-as inflációs sokk, illetve az idei év elején a versenyszférában tapasztalható visszafogott béremelési ütem mellett relatív gyors pénzromlás összességében effektív reálbér csökkenést eredményezett. Ezen nincs mit szépíteni, hiszen így van. A probléma itt ugye (mint mindig), hogy mihez képest? És itt jön a képbe a Telex végre szakmailag korrekt, és ebből kifolyólag elképesztően pofátlan cikke. Máris kifejtem, hogy ez a két részállítás hogy fér meg egymás mellett.
A Telex hosszas cikkben idézi vissza a kormánypártok 15 éves gazdaságpolitikai tevékenységét. Nem ismételném meg a teljes elemzést, itt el lehet olvasni, tanulságos iromány. A cikk témája azonban alapvetően nem a kormányzat másfél évtizedes munkájának laudálása, hanem egyfajta aktuálpolitikai zrika, amely arra igyekszik felhívni a figyelmet, hogy a fantasztikus év egyelőre nem alakul gazdaságilag fantasztikusan. Ennek alátámasztásául szolgál, a lap cikkében, hogy a 2022-es (de főleg a 2020-as) válságév előtti időszakban, milyen tényleg fantasztikus eredményei voltak gazdaságpolitikai téren a kormányzatnak.
Hosszasan sorolják, hogy mely években milyen volumenű reálbéremelkedés volt, mennyivel nőtt a GDP, hogy csökkent a munkanélküliek száma, és hogy ez az időszak, maradva a szóhasználatnál, végső soron fantasztikus volt a jelenlegi válságidőszakhoz képest. Hát köszönjük, kedves telexesek, mi ezt eddig is tudtuk. Az alapvető probléma ezzel az, hogy amikor a fantasztikus években voltunk, azt elhazudtátok. És ne legyenek kétségeink, ha újra megrázza magát a gazdaság, arra is meglesz a balliberális károgó kórus.
És a probléma alapvetően ez. Hogy amikor valóban vannak negatív adatok a magyar gazdaságban, akkor már elismeri az ellenkező oldal, hogy előtte tényleg pozitív dolgok történtek. De most, most itt a világ vége. Az például ebből a cikkből is kimaradt, hogy a nem túl izmos első negyedéves adat ellenére is 4,5 százalékos reálbérnövekedést vár a legtöbb komolyan vehető elemző az idei év végére.
A lényeg azonban az, hogy a Telexnek is megvolt a maga Kollár-beszéde, amelyben elismerték, hogy szűk másfél évtizeden keresztül hazudtak a magyar gazdaságról. És ha innen nézzük a dolgot, elolvasva az ilyen kettős beszédre megírt cikkeket, még az sem kizárt (sőt inkább biztosra vehető), hogy a végén tényleg fantasztikus évünk lesz.
