A humor baloldali műfaj, ahol lehet cigányozni és zsidózni

Tudjuk régóta, hogy a humor baloldali műfaj, kioktattak már belőle bennünket az elvtársak. A tüdőfejű Farkasházy Teddy, a másokat szánalmasan utánzó, kicsinyes Gálvölgyi és barátaik nem tették túl magasra a lécet, de még azt is sikerül mindig leverni. Ahhoz azonban ragaszkodnak, hogy az átkozott fasiszták még a poént sem értik, mert annak bizony mélysége van és összetettsége, az nem csak úgy egyszerűen kirobban valami hozzá nem értő, magyarkodó valakiből. Így aztán a Heti hetes izzadtságszagú balos propagandája szinte felüdülés az azóta még mélyebbre süllyedt "baloldali humorhoz" képest, pedig ott aztán fogtuk a fejünket alaposan, hogy az elvtársak milyen jól hátba veregették magukat egy-egy bősz orbánozás és körmönfont magyarszidás után.

De most! Most aztán célegyenesben van a csapat, hiszen Somogyi Andrások és Aranyosi Péterek mutatják meg, hogy a liberális szabadságjogok, egyenlő bánásmód, és az épülő Szeretetország milyen csodákra képes. Nem kell, hogy vicces legyél, elég ha megfelelő irányba rúgsz. A szánalmas Somogyi valami olyan sértettséget épített ki, hogy véres nyállal szidja ellenfeleit, rasszista "poénokkal" kínálja meg Orbán Viktort, és elképesztően gyenge szóviccekkel gyalázza azokat, akik másképp gondolkodnak. Aztán itt van a jó Aranyosi Péter, aki primitív gyűlölködésében először öblöset cigányozott, majd, mivel ő a baloldali humort képviselte, belefért egy auschwitzosás is, egy alapos zsidózás. Aztán, amikor az egyszeri fasiszta ezt nem érti, akkor ő a hülye.

Hogy lehet ilyen mélyre süllyedni? Hogy lehet, hogy ezeknek az alakoknak lehet ilyet? Hogy lehet, hogy most a híres baloldali vészjelző nem kezdett el vijjogni? Gondoljuk el, ha nem a baloldalhoz köthető egyén merészelt volna ilyen aljas "poénokat" kiejteni a száján, akkor már élőláncban állták volna körül a házát, követelték volna, hogy önként ugorjon a Dunába (akár Magyar Péter is segít), de hogy a közéletből tűnjön el, az a minimum. Ehhez képest csend van, mély csend, elfordulás és persze a szokásos értetlenség, hogy "hát, ti ostoba jobboldaliak, nem értitek, hogy ez csak egy kitűnő vicc". Előfordulhat normálisan működő lelkekben ilyen gyomorforgató kettős mérce? Persze, hogy nem, de ez Aranyosi Pétert nem érdekli, aki arra büszke, hogy Kispest díszpolgára, arról pedig ilyen apróságok miatt miért is mondana le. Meg miért is szólítanák fel rá?

Ismerjük már a kommunista Szeretetországok jellegét. A mézesmadzagot most is elhúzták a magyarok előtt, ahogy tették 1919-ben a dicsőséges tanácsköztársasági pribékek, akik ígértek egyenlőséget, gazdagságot, szeretet és közös nirvánát, de azért azokat, akik ezzel minimálisan nem értettek egyet, gondolkodás nélkül megölték. A jó Rákosi elvtárs is a földi paradicsommal kábította a magyarokat, igaz neki se hittek, de a golyófejű kommunista a halálra verések és akasztások segítségével igyekezett jobb belátásra bírni az ostoba és értetlen magyarokat. Így ment ez a szocializmusban végig, mézesmadzag és korbács, de az átmentett vagyonokkal kommunistából egyből jó liberális demokratává váló elvtársak továbbra is tartották magukat a régi elvekhez. A régi elvekhez pedig új talpnyalók, egyre szánalmasabb szinten vegetáló kiszolgáló személyzet érkezett, az út végén pedig az Aranyosi Pétereket találhatjuk. Az ilyen alakok az ötvenes években pufajkás egyenruhában poénkodtak volna a brigád előtt és aki nem nevet, az minimum kap egyet a puskatussal.

Mi most sem nevetünk, mert a normális ember felemeli a szavát az ilyen tróger viselkedés után, aki pedig ilyet merészel, az nem tesz rá egy lapáttal. De ha már épül a Szeretetország, akkor ez is belefér, szinte már látom a szemem előtt, ahogy a sok mosolygós Somogyi, Aranyosi és többi pribék összeáll majd egy közös fotóra a "baloldali humor" jegyében. Ilyen képeket az emberi mivoltukból kivetkező recski őrökről láthattunk az ötvenes évekből, de lehet, hogy nekik jobb vicceik voltak, mint ezeknek.

Fotó: Facebook