Tiszás, ukrán két jó barát, együtt harcol, s szidja Orbánt
Magyar Péter Kulja András vitáját látva
Fotó: Hatlaczki Balázs/PS
Az eredeti lengyel-magyar baráti versike azért sokkal szimpatikusabb, de az egyszeri tiszás már feladta, hogy a saját érzékszerveinek higgyen, ezért mindent Magyar Péterre bíz. Ha a zsebmessiás zöldnek mondja az eget, akkor az bizony az is, vitatkozni nem érdemes. Hát még az egyéb kérdésekben, amiket az önimádó Magyar Péter szektabölcsességként kötelező tananyagként vasal be a tiszás csordából. Szerencsére az ukrán vezetés is hasonlóan gondolkodik, így alakul a nagy szövetség is. Első körben talán a Tiszáig be is engedik a jó szomszédokat, aztán jöhet a régen megígért Balaton.
Megszületett a Voks 2025 eredménye, ahol közel 2.3 millióan adták le szavazatukat papír alapon és online. Ebből 95 százaléknyi szavazó ellenezte Ukrajna uniós csatlakozását. Bármekkora fiaskó is ez az ukránokkal összebútorozó Magyar Péternek és tiszás bandájának, azért illene tiszteletben tartani az eredményt, de legalább csöndben maradni.
Milyen furcsa, egyik sem sikerült. A zsebmessiás a közösségi oldalán próbált gúnyolódni, de ezzel teljesen egyértelművé tette, hogy ő bizony az ukrán csatlakozás pártján áll, arra pedig esély sem volt, hogy méltósággal elfogadja, hogy a tiszás majomparádé számait bőven meghaladta a Voks 2025. Ami még nagyobb baj, azt sem fogta fel, hogy itt a nemzet egyik sorsfordító pillanatában nem ő egyedül számít, hanem a közel 15 millió magyar, akikkel nem lehet játszadozni.
Valóságtagadás a végsőkig
Persze, a büdösszájúak sosem jelentettek számára semmit, csak a csillogó tükör okoz örömöt számára, így akár a magyargyűlölő Zelenszkij csapatával is örömmel összeszűri a levet, hogy hatalomra jusson. A tiszások már biztos arra is készülnek, hogy legalább a Tiszáig átadjanak területeket az ukránoknak, ha azoknak arra fáj a foga, azok úgyis megígérték, hogy a Balatonig foglalják el pár nap alatt hazánkat, tehát még diplomáciai bravúr is lenne ez a cselekedet. Ám a Kárpát-medence saját maga által felkent császára valami nagyobbra vágyik, az ilyen szükséges kis alkuk fel sem érnek hozzá. A valóságtagadás pedig olyan mélységekbe juttatta a szektát, hogy Magyar Péter nyugodtan kimondhatja az Európai Parlamentben, hogy nem is hallgatta le a feleségét, vannak, akik a nyilvánvaló hazugságokat is örömmel nyalják be, csak ne kelljen önálló döntést hozniuk.
Gondoljunk csak bele, ha ilyen emberek irányítanák hazánkat, akik pillanatnyi előnyökért, apró politikai haszonszerzésért összefognak a magyarokkal rendkívül ellenséges ukrán rezsimmel, akkor milyen világot teremtenének itt? Ha olyan Kulja András-féle alakok irányíthatnák a magyar egészségügyet, akik a legalapvetőbb fogalmakkal sincsenek tisztában, csupán egy ZS-kategóriási hollywoodi mozi segédszínészi képességeivel rendelkezve fröcsögnek demagóg szólamokat az éterbe.
Az önfeladás Nyugat-Európa sajátjává vált, a magyar emberek gerince azonban nem tört meg. Még nem. Ne is hasonlítsunk azokra, akik már beletörődtek abba a szánalmas sorsba, amit csak saját maguknak köszönhetnek. Mi, magyarok ne kövessük őket és a Magyar Péterek világa sose következzen el, mert akkor nem csak a Tiszáig, hanem egészen a nyugati határszélig kiszolgáltatják hazánkat bárkinek, akitől simogatást és zsoldot kapnak. Az meg már senkit sem fog érdekelni, hogy a zsebmessiás az első adandó alkalommal a trágyadombon végzi. Emlékezzünk a múltunkra, a végigharcolt évszázadokra és rázzuk le magunkról ezt mákonyt, hiszen a magyarok ennél sokkal többet érnek. Azok pedig, akik tajtékként jöttek fel a víz tetejére, ugyanolyan gyorsan porladnak is el.
