Az úgynevezett “művészek”, mint Majka vagy Azahriah, váltak mostanra társadalmunk legkártékonyabb elemeivé

Manapság persze gyakorlatilag a primitív defektességet hívják kreativitásnak és tehetségnek. A rossz versek és a zene nélküli zene korszakában élünk, a képzőművészeteket és az építészetet ne is említsük. A film gyorsan lett új művészeti ág, hogy aztán a remélhetőleg még születőben lévő amerikai kultúrában gellert kapva a szemétgyártás formanyelvévé váljon, és elpusztítson szinte mindent, amit a kultúráink az elmúlt 3000 évben létrehoztak. Majka ebben segít.

Nem a te hibád, Majka, ezt nyomja mindegyik művész

Ezt a cikket bármelyik politikailag progresszív tagokból álló előadóművész, zenész, humorista, színész bármelyik átlagos színpadi megnyilvánulása apropóján meg lehetne írni, ezeknek szobaszínház az egész világ, szenvedéspornó, perverzió, elnyomás, patriarchátus, diktatúra, vegán feminizmus, vagy bármi, csak lelki szegénység legyen és depresszió. Ezek a nyomorultak általában még akkor sem jókedvűek, ha éppen be vannak tépve vagy harapva. Régen ha azt mondák, hogy valaki hangulatot tud csinálni, nem kellett hozzátenni, hogy mi jó hangulatra gondolunk. Nem igaz hogy sírva vígad a magyar, az is csak egy másik zakkantakból álló szubkultúra volt, nem a miénk. Az üzenet egyszerű, szarul vagyok, mondja a művész, te is szarul vagy, teszi hozzá, de ez nem a mi hibánk, hanem a kormányé, meg különösen azoké akik jól merészelik érezni magukat, de leginkább azok a felelősek minden rosszért, akik olyasmit pedzegetnek, hogy te is tehetnél valamit azért, hogy jobban érezd magad.

A művész szerint a kormányzat sétált el az emberek boldogságával

Az a korosztály amely teljes lelkesedéssel üvölti a depis szövegeket együtt a sok esetben már milliárdos “művészekkel” – a címben említett két csávó is már simán az – a magyar történelem legnagyobb jólétben és biztonságban felnövő és élő nemzedéke. Ezek a generációk mindent természetesnek tartanak, amit eddig a szüleiktől és az előző generációktól, vagy az aktuális kormányzattól kaptak és elviselhetetlen hiányként élik meg mindazt amire vágyni csak eszükbe jutott. Arról nem is beszélve, hogy milyen kevés dologért dolgoztak meg eddig maguk. Amikor egy ilyen Majka jellegű senki azt mondja a tömegnek, amit az hallani akar, akkor nem az a probléma, hogy a szórakoztatóipar legalja már csak ilyen, és ehhez képest a mulatós zene maga a kulturális tisztaság, hanem az, a közönség úgy nyalja be ezerrel ezt a tutyit, mint a szuperhősös filmek hangulatát.

Gyilkolni menő, mondhatni művészi dolog

A világot valaki mindig valaki el akarja pusztítani és a kedves néző már megszokta, hogy a megvédése, amire mindig akad jelentkező, végül általában majdnem akkora pusztítással jár, mintha hagytuk volna a gonoszt simán rendezkedni. Majka és az összes többi “véglény” rombolásra buzdít, mert azt mégsem énekelheti a felhorgadt közössége arcába, hogy el kellene menni dolgozni, el kellene kezdeni gondolkozni, valamit rendesen meg kellene tanulni és az önmegvalósítás helyett normális emberi életet kellene élni, vagyis csak egyszerűen élvezni a hétköznapi örömöket, hiszen csak hétköznapok vannak. Erre valahogy nem jön ki egyetlen rím sem, nem mintha nagyon érdekelné őket az ilyesmi. Majka, a természetesen nem spontán imitált színpadi gyilkosságával azt mondta a hallgatóinak, hogy akkor nyerhetnek feloldozást a szenvedéseik alól, ha megölik Orbán Viktort. Ez a nyű azt mutatta be a közönségének, hogy az ölés, a kivégzés belefér, ölni menő, attól lesznek “szabadok”. Mert ő pontosan tudja ki az ellenség, kitől kell rosszkedvűnek lenni. Persze Majka buta, mint egy bádog popó, mondjuk az Azahriahnál okosabb, de pont úgy bármit, mindent megtesz a sikerért, vagyis végsősoron a pénzért, mint bármelyik drogdíler vagy szervkereskedő. Csak ő még nagy embernek is képzeli magát. “Színpadi geg”, a jó édes nénikéd az.

Itt azért fizet a közönség, hogy rosszul érezze magát

És ez a mi hibánk, hiszen tétlenül néztük, ahogy ezeket a generációkat a technológia, a telefonjuk neveli fel, ahol korlátlan mennyiségben juthattak hozzá a Majkához hasonló szeméthez. Ha belehallgatunk mondjuk az EDDA első két lemezébe, 1980 környéke, Miskolc, hát nekik igazán volt okuk rosszkedvűnek lenni, mégsem ez a végtelen mondanivalótalanság árad a szövegekből, hanem a túlélni, végül is felnőni akaró kamaszok iránti részvét. Mindig is egyszerre volt jó és rossz fiatalnak lenni, de még a KISZ-táborban énekelt kommunista propagandadalok is azt mondták, a világforradalom mellet azért ne felejtsétek el jól is érezni magatokat. Ott tartunk, hogy a nettó hergelés mögé már csak rossz közérzetet, hangulatot akar tenni ez a szórakoztatóipar, és ez világtrend sajnos. Majka persze nem politizál, egyszerűen buta is hozzá, ő csak hozza a kötelezőt, mert most a hergelés a menő és azért csilingel a kassza.

Nem tudom mit tehetnénk, elsőre talán csak annyit, hogy nem adjuk fel, nem adjuk meg magunkat. Ezek a “művészek” senkik, értéket nem képviselnek. Viselkedjünk velük úgy, ahogy ők velünk.