Döbbenet
Vannak dolgok, amiket az ember egyszerűen nem képes elhinni. Nem tud fölötte napirendre térni. Annyira szürreális, felháborító, érthetetlen, stb. Ilyenek a nárcisztikus emberek.
Igazából sok ilyen dolog van. Érthetetlen például, hogy világszerte palesztin zászlókat lengetnek, és különösen amikor melegek teszik ezt. Ezek tényleg azt hiszik, hogy vállvetve harcolnak együtt, az elnyomó fehér, ciszheterók ellen. És hiába mondjuk el nekik százszor, hogy „Hé, ember, Gázában a tetőről dobnak le, ha meleg vagy”, akkor is „queers for Palestine” táblákkal rohangálnak a nyugati városok utcáin, (most még) biztonságban. Vagy az is szürreális, ahogy a Magyarországot hol katonai lerohanással fenyegető, hol „csak” az ottani magyarok jogait két lábbal tipró, most már őket halálra is verő ukránokba vannak egyesek itthon is beleszerelmesedve, csak azért, hogy ezzel Orbánnal szembemenjenek. Sőt, már ebben is képesek egy új valóságot építeni maguknak (élen Rácz Andrással, akinek még sohasem sikerült egyetlen dolgot sem eltalálnia, jól értelmeznie, előre jeleznie a háborúval kapcsolatban), és azt magyarázzák, hogy biztos nem is úgy történt. Ilyenek a nárcisztikus emberek.
Nárcisztikus személyiségzavar
Sokáig lehetne sorolni azokat az eseteket, ügyeket, amikor felfoghatatlan, hányan és hogyan képesek valamit elhinni, elfogadni, vagy épp teljesen figyelmen kívül hagyni a tényeket. De Magyar Péter esete egy újabb szint ebben. Most hagyjuk is mindazt, hogy ő volt maga a megtestesült „rossz fideszes”. A tökéletes megszemélyesítője, manifesztációja a korrupt, munka nélkül sok pénzt hazalapátoló, nagyképű, ellenszenves erőszakos ficsúrnak. Aki a leghangosabban és leglátványosabban, mindig az első sorból (mert kikövetelte, hogy oda ültessék) tapsolt Orbán Viktornak. De kikövetelte azt is, hogy Mészáros Lőrinc asztalához ülhessen. És valami jó zsíros állást ki tudjon járni saját magának. Engedjük el az összes sumákságát, a pozícióhalmozást, a bennfentes kereskedést, meg úgy általában a jó kommunista örökséghez méltó „felfelé nyal, lefelé tapos” viselkedését.
Ami egészen elképesztő, döbbenetes, az az, ahogy számos honfitársunk, egy szektába tömörülve, olyan szinten rajongja őt, mint Orbán potenciális kihívóját, hogy a legsúlyosabb dolgokat is elnézik neki. És hogy ezt nők is teszik! Mert amit Varga Judittal művelt, az mind pszichológiai, mind morális szempontból teljesen vállalhatatlan. Ráadásul ezek nem vélelmek, mendemondák, vagy egyik fél állítása a másikkal szemben. Rendőrségi jegyzőkönyvek vannak a kamu-bexanaxozásról, az ablakon kiugráló bujkálásról, a felesége zaklatásának egyéb megnyilvánulásairól.
Egy, a szakmájához kicsit is konyító pszichológus, mentálhigiénés szakember könnyedén képes megállapítani, hogy egy súlyos zavarokkal küzdő, patologikusan nárcisztikus bántalmazót látunk. De a (többnyire közismerten balos) pszichológus szakmai is hallgat, mint a sír. Sőt, szemet hunynak az áldozathibáztatás fölött is. Ami a nem csak a mentálhigiénés szakma, de általában a közgondolkodás egyfajta vörös posztója. Ilyet nagyon-nagyon nem illik csinálni. Ha valaki ezt teszi, azonnal rárontanak a mindenféle jogvédők, aktivisták. És ebben az esetben, kivételesen még igazuk is van. Tényleg csúnya dolog az áldozatot hibáztatni az őt ért sérelmekért. Más dolog elemezni, értelmezni, ok-okozati összefüggésekre felhívni a figyelmet. De nem őt hibáztatni, és pláne nem felmenteni az elkövetőt. A szektahívek mégis ezt teszik.
És amikor mér egyszerűen védhetetlen a dolog, nem csak az áldozat elmondása, hanem bizonyítékok alapján is, akkor képesek még egy szintet lépni, és újabb magyarázatokat kitalálni.
Az egyik tipikus ilyen, hogy ha Varga Judit miniszterként hagyta, hogy a férje ezt művelje vele, akkor megérdemelte, igenis ő a hibás, stb. Akik ilyenekkel képesek jönni, azok látszik, hogy ilyen helyzet közelében sem jártak, soha nem szembesültek egy súlyosan nárcisztikus bántalmazóval. (Vagy ők maguk is azok.) Ilyenkor nem számít a titulus a pozíció. Amikor egy feleség hazamegy a patologikusan nárcisztikus férjhez, ott ő megszűnik miniszter lenni. Ott mindig egy zsarolt, megalázott nő lesz belőle.
Tegyük hozzá, csak mert nemrég egy kommentelő is jogosan megjegyezte: ez fordítva is lehet. Valóban vannak nárcisztikus nők is, akik pedig a férjüket terrorizálják. De ez ritkább, már csak a két nem közötti fizikai erőviszonyok miatt is. Zárójel bezárva,
Borzasztó nehéz egy nő számára kilépni egy ilyen kapcsolatból. Különösen ha gyerekek is vannak. Inkább nyel, megalázkodik, behódol. Sőt, magának is megmagyarázza, hogy „azért annyira nem rossz”, meg hogy biztos ő a hibás. És a nárcisztikus remekül rá is érez erre, ki is tudja ezt használni. A nőt a gyerekekkel zsarolja, de azért a gyerekekkel képes relatíve jól bánni. Időnként még a nőhöz is lehet egy-egy, jó pillanatban előadott, hátsó szándékkal teli elismerő szava, hogy a zsarolások, manipulációk közepette még jobban elbizonytalanítsa. Hogy még véletlenül se legyen elég ereje hozzá, hogy elváljon lelépjen. A nő fejében egy olyan képet képes kialakítani, hogy a válás a világ végét jelentené. Hiába okos, racionális a nő, hiába van tisztában a saját képességeivel, hiába akár miniszter is, az ilyen fokú érzelmi zsarolással bárkit a függőség gödrének mélyén lehet tartani.
Na, de elég is a pszichológiai háttérelemzésből, amit persze még bőven ki lehetne fejteni. De az is tulajdonképpen egy pszichológiai jelenség, ahogy ezt az embert százezrek képesek követni, képesek mindezt elnézni neki, sőt, tagadni a valóságot. És abban az illúzióban ringatni magukat, hogy valaki, aki a családját, a saját feleségét képes ilyen mértékben kihasználni, megalázni, elárulni, az nem tenné ugyanezt bárki mással is, akár az egész országgal, ha a saját önző érdekei épp úgy kívánják. Tényleg döbbenet.