Magyar Péter megváltása: nem lesz semmid, de boldog leszel!

Ennyi és tényleg ennyiből áll Magyar Péter ajánlata; leváltja Orbánt. Hogy cserébe brutális adóemelés lesz, az lényegtelen. Meg kb. mindent olyan politikát felad Brüsszel kedvéért, amivel sikerült távol tartani a határainktól Európa nyugati felét éppen legyaluló bolondériát, az sem számít. Hiszen majd lesz… Mi is lesz? Ja, morál. Meg 2035-ig örök élet, továbbá a világ legjobb oktatásegészségügye, aminek köszönhetően pont 80 évesen hal meg mindenki, miután mind az 5 gyerekéből akadémikus és feltaláló lett.

2025. júniusban a teljes munkaidőben alkalmazásban állók bruttó átlagkeresete 704.400, a nettó átlagkereset 484.200 forint volt. A bruttó átlagkereset 9,7, a nettó átlagkereset 9,6, a reálkereset pedig 4,8 százalékkal meghaladta az egy évvel korábbit – jelentette szerdán a Központi Statisztikai Hivatal (KSH). Erről mi is hírt adtunk, önmagában egy nem túl izgalmas adat, mert senki nem az átlagbért költi a boltban, hanem a sajátját. De ha úgy vesszük, hogy a Tisza Párt gazdasági programja őket vette célba, akkor igenis érdemes megemlíteni, hogy a félmilliót alulról súroló havi munkabért keresők számukra büntetendő ellenségnek számítanak.

Adó mint büntetés

Az adó civilizált országokban arra szolgál, hogy abból tartsák fent a közszolgáltatásokat, az állam működését és persze fizessék a honvédelmet. A társadalompolitikára már nézhetünk finnyás tekintettel, de amikor komoly fejezetek mennek a büdzséből mesterségesen társadalmi csoportokba terelt, de mindközönségesen önmaguk döntése miatt nem produktív emberek (szociológusok, linkek, lusták, drogosok stb.) jutalmazására, akkor az adófizető jogosan kap a kardjához. Ha mindezt megfejelik azzal, hogy a szorgalmas és sokat dolgozó embereket büntetik, akkor pláne jogosan jön fel a gyomorsavba mártott dühroham. A Tisza Párt meg pont ezt tervezi.

Ugyanis attól, mert valaki jól keres, még nem érdemel büntetést. Senkinek nem okoz kárt egy jó mérnök, egy szívsebész, de egy ügyes marketinges sem, pláne a szorgalmával a hónap eladója kitüntetést kiérdemlő kasszás. Mondjuk az Aldiban, ahol Magyar Péter volt barátnője is dolgozott, de olyan lendülettel, hogy világkörüli útra mehetett az ott összekuporgatott pénzéből. (Vagy nem így történt, és igazából az NKE-n szippantotta fel a közpénzt, de ez egy másik történet.)

De semmiképpen nem érdemelnek büntetést azok, akik jól keresnek – ezzel talán mindenki egyetért, pár kommunista szociológus kivételével. 

Ha nincs válság, majd csinálnak

Magyar Péter fekete lyukként, gravitációs kútként vonzotta maga köré azokat, akik fejben örökké a Bokros-csomagban maradtak. Az ő kommunista energiáit mozgósította Bütyök messiás, úgy érzik, megérett az idő, hogy a történelem igazolja az 1995-ös dúlásukat. Dühösek, mert noha 30 év alatt nem sikerült az összes kártételüket eltakarítani, de ők elvárnák, hogy ünnepeljük őket, mint a haza megmentőit. Mert – saját emlékezetük szerint – válságot kezeltek. Igaz, a válságot ők okozták, de ezzel is úgy vannak, hogy „hagyjuk ezt most, öcsém, mindenkinek van múltja!” 

Most nincs válság, csak gazdasági nehézségek, a nullához konvergáló uniós konjunktúra, illetve egy kifejlett háború miatt a szomszédban. De ezek közül egyikre sem megoldás az adóemelés.

Akkor miért?

Mert idáig tart a szellemi horizontjuk. Az állam szerintük egy cég, aminek maximalizálni kell a profitot. Az adószedés pedig a cég bevétele, az új vezetés (aka. új kormány) pedig azzal bizonyítja rátermettségét és hozzáértését, hogy megtöbbszörözi a bevételeket. Hogy ezzel pont szembemegy azzal a közmegegyezéssel, hogy a kormánynak azon kéne dolgoznia, hogy minél élhetőbbé tegye az országot, illetve olyan feltételeket teremtsen, ahol az igyekvők nemcsak egyről kettőre, de ötről hatra is juthatnak, az nem érdekli őket.

Csak a bevétel és a bosszú kell nekik, amiért Bütyköt a NER, a kommunista közgazdászokat és a kommunista szociológusokat pedig a szavazópolgárok hagyták az út szélén.