Nagyboldogasszony, most igazán besegíthetnél

Pénteken, augusztus 15-én, tartották meg az alaszkai csúcsot. A Trump-Putyin találkozótól már előzetesen sokat reméltek. Hillary Clinton személyesen akarta Nobel-békedíjra terjeszteni egy sikeres békealku után Trumpot. Az angolok már küldték volna békefenntartóikat Ukrajnába. Szervezkedett közben Zelenszkij és a háborúpárti hajlandóak koalíciója is, ha már nem lettek meghívva az alkalomra, és egy csomó pénzt beígértek fegyverekre Ukrajnának. Ugyanakkor, a találkozó követően csak néhány szűkszavú nyilatkozat, és a szálloda nyomtatójába hagyott titkos amerikai iratok nevezhetőek a megbeszélés eredményének. Az elemzők pedig nekiálltak elemezni.

Személy szerint aznap, azaz augusztus 15-én, szerkesztő lévén lélekben felkészültem arra, hogy éjszakába fog nyúlni az információk lassú csörgedezése. Este nyolc után már csak annyi hír maradt, hogy megérkezett minkét államelnök a helyszínre. Helyi idő szerint 21:30-kor kezdték meg a tárgyalásokat. És jöttek a várakozásteli percek, aztán órák.

Előre megírták az alaszkai csúcs forgatókönyvét

Az egyik benyomásom, ha nevezhetjük annak, épp ebből a holtidőből származik. Egy kollégával chatelve ekkor fejtegettem, hogy azt megjósolni nem tudom, mi lesz a megbeszélés eredménye. Egyet viszont tudok. Egy diplomáciai megbeszélés, találkozó csak akkor jöhet létre, ha annak tartalmáról a szorgos diplomaták már jó előre megegyeztek. Mégpedig úgy, hogy az mindkét tárgyalófélnek megfeleljen eredményként. Ezt sem magamtól tudom, hanem az „Igenis, miniszter úr!” angol sorozat egyik részéből. Utóbbit kötelező tananyaggá tenném középiskolában. Szóval, akárhogy is értékelik utóbb az elemzők az alaszkai csúcs eredményeit, egy, és talán nem elhanyagolható szempontot figyelembe kell venni. Az pontosan olyan eredménnyel zárult, ami Trumpnak is, Putyinnak is, azaz Amerikának és Oroszországnak egyaránt megfelelt. Különben le sem ültek volna. Ha nem hangzott el semmi konkrét bejelentés, akkor ez volt a cél. Ha orosz időhúzást sejt valaki, akkor látni kell, hogy Trump elfogadta, nem megy gyorsabban a békefolyamat. Egyszóval bármilyen megvilágításba helyezik is a találkozót, érdemes feltenni a diplomácia azon szemüvegét, amely egy közösen, és előre kialkudott érdekhalmaznak láttatja a megbeszélést.

Kétasszony

A másik benyomásom, hazaérkezésem után ért. Már javában készültem a várakozás unalmára, gondosan kiköltözve a teraszunkra, nagy sóhajtozások közepedte. Ekkor állított meg egy pillanatra édesanyám, aki közölte, hogy azt ugye tudom, hogy augusztus 15-e van. Én megtorpantam, mert nem értettem, hogy került ez elő. Látva értetlenségemet édesanyám nyomatékosította: Nagyboldogasszony. Hát, még ezzel sem kerültem közelebb a megoldáshoz. Erre türelmét vesztve kifejtette: most van a kétasszony időszaka, amiről azt tartják, hogy ami ebben az időben kezdődik, azt áldás, szerencse kíséri. Talán a két államelnökúrra is hatást gyakorol. És csakugyan, pénteken tartottuk a katolikus egyház legfontosabb Mária-ünnepét, azaz Szűz Mária mennybemenetelére ekkor emlékezünk. És persze a magyar vonatkozása sem elhanyagolható, hiszen Szent István ezen az ünnepi napon ajánlotta Magyarországot Mária oltalmába. Államalapító királyunk ezen a napon is hunyt el.

Eljött az ideje a kedvező kezdetek idejének

Szóval, így kicsit kellemetlen is, hogy az alaszkai csúcs annyira betöltötte a fejemet, hogy nem gondoltam ezeket végig. Ahogyan azt sem, hogy most kezdődik a Nagyboldogasszony (augusztus 15.) és Kisboldogasszony (szeptember 8.) közötti időszak, a „Kétasszony-köze”. Ezt a népi világban valóban szerencsés időszaknak tekintették, amikor kedvező kezdetek idejének. Ilyenkor szerencsésen lehetett párt találni, eljegyzést tartani, házasságot kötni. De az élet számtalan más területére is kiterjedt az időszak áldása. Jellemzően mondjuk a nő tevékenységekre inkább, de modern világunkban az ilyen nemi kitételek már nem fontosak.