A hátuk mögött röhögik ki az Európai Unió vezető politikusait a világban
Fotó: Bruzák Noémi
Nem csak mi nem tudjuk többé tisztelni Európa erős országainak elitjét, és a brüsszeli bürokráciát, az EU és a kontinens formális vezetőit, hanem sajnos ezzel a világ többi része is így van. Európát kinevetik.
Szijjártó Péter idei Tranziton tartott előadásának legdrámaibb része az volt, amikor Európa, a kontinensünk világpolitikai eljelentéktelenedéséről beszélt. Az elmúlt egy év külpolitikájának áttekintése nem erre volt kihegyezve, de ez egy olyan vezérmotívum volt sajnos, ami ott motoszkált minden téma mögött.
Európa már nem a világ közepe
Nekünk magyaroknak Európa a világ. Ezt persze nem vesszük észre, pedig ez még akkor is igaz, ha ma már az univerzalizált amerikai kultúraként használt szórakoztatóipar jelenti azt a hátteret nálunk is, amit egykor a kereszténység jelentett. Ha azonban Európán kívülről nézzük magunkat, nagyon elképesztő látvánnyal szembesülhetünk. Szinte mindenütt olyan földön állunk, amelyet valamelyik nyugat-európai gyarmatosító hatalom katonái a helyiek vérével áztattak.
Az angolok, franciák, németek, spanyolok, portugálok, olaszok az összes kontinens lakóinak emlékezete szerint, nem sok jót vittek el hozzájuk. Jelenlegi szövetségeseink felmenői még Kínába is elfáradtak gyilkolászni egy kicsit, ha valaki elfelejtette volna a történelem eme csodás részletét.
De a közeli szörnyű emlékekből táplálkozó tisztelet, amelynek alapvetően a félelem az alapja, az elmúlt negyedszázadban drámai gyorsasággal enyészett el. A korábban az erőszakosságukról, gátlástalanágukról híres és technológiai fölényükkel mindig élő európaiak, akiket csak ezért nem ettek meg, vagy vetettek az oroszlánok elé bárhol a világon, hirtelen elkezdtek gyengének mutatkozni. Emberi jogokról kezdtek el beszélni, meg mindenféle szabályokon alapuló nemzetközi rendről, majd nem tettek semmit, amikor az ENSZ-ben és sok más helyen, az egykori gyarmatok elkezdtek szívózni a fehér emberrel. A britek falklandi háborúja, meg a franciák néhány határozott rendezkedése Afrikában (idegenlégió) még egy darabig fenntartotta a látszatot, hogy a nyugatiak kemény gyerekek, de az utolsó két évtizedben jóvátehetetlenül kiderült, az EU nem a régi Nyugat-Európa jogutódja, hanem csak a nevet használja. Se katonája, se mersze, se hadiipara, se lakossága nincs ahhoz, hogy hosszabb távon megvédje magát.
Mi már, a viharvertebb Közép-Európából már régóta látjuk ezt, mert már nem a régi Nyugat dicsfénye vetül ránk az EU tagsággal, hanem a hanyatlás hamuja hullik ránk.
A kérdés csak az volt, hogy mikor szivárog le bizonyosságként a világ többi részének krokodilagyába, hogy már nem vadászok vagyunk, hanem sokkal inkább prédák.
Nevetségessé akkor kezdtek válni az nyugatiak, amikor erő nélkül fenyegetőztek. Majd amikor buta férfiak után buta nők bukkantak fel az európai államok és az EU élén, akik női jogokról meg genderideológiáról kezdtek el locsogni, akkor hirtelen mindenütt rádöbbentek, hogy hülyékkel, őrültekkel és bolondokkal van már dolguk. Olyan afrikai diktátorok csodálkoztak erre rá, akiknek a szintén örökös elnök apukája a nyolcvanas években még maga alá pisilt a félelemtől/örömtől, ha Margaret Thatcher őt vagy az országát figyelemre találta méltatni. Nem a nőkkel volt tehát baj, hanem az emberi minőséggel.
Hála istennek lassú folyamat ez, az USA még erős, talán az oroszok sem engednék át Közép-Európát az iszlámnak, de az EU vezetői már világszinten nevetségesek. Ursula, Manfred, Kaja (Kallas) ha kiteszik a lábukat a kontinensről, de ez sajnos igaz Macronra és a német kancellárnak is középszerű Merz-re is vagy bármelyik norvég vagy svéd miniszterelnökre, akkor a gyengeségünk és szánalmasságunk hírét viszik szerteszét.
Amikor a kínaiak megalázzák Ursulát, amikor Trump lényegtelen senkiknek tekinti az egész európai társaságot, akkor ez már nem csak ezen személyek tökéletes alkalmatlanságának szól, hanem annak a civilizációnak is, amely ilyen követek küldésével égeti magát.
Remélem nem ez a tény, az európai politikai elit vezetőinek szánalmassága és ennek a nyilvánvalóvá válása lesz az elmúlt politikai évad legfontosabb történése, mert akkor sokkal kevesebb időnk van ebben a régi Európában és különösen az EU-ban, mint eddig reméltük. Ha nem Európa népei kergeti el őket, akkor valaki más fogja. Attól mentsen meg bennünket az Úr!
