Yosemite park és a transznemű zászló
Ha már Amerika, hatalmas erdő és nemzeti park, akkor Inkább a jetire lettünk volna kíváncsiak. Kaptunk helyette egy első ránézésre nem, de a sokadikra elmebeteg figurát, aki attól lett híres, hogy kirúgták az állásából, miután a Yosemite Nemzeti Park ikonikus jelképére, a szinte tökéletesen függőleges gránitsziklára, az 1095 m magas El Capitanra kitűzött egy transznemű (!!!) zászlót. Tegyük fel a jogos kérdést, mit keres bármilyen politikai, ideológiai jelkép egy nemzeti parkban?
A leadben lévő felkiálltójellel azt kívántam jelezni, hogy nem én bolondultam meg, részemről megvan, hogy ahogy egy ember, úgy egy zászló sem lehet transznemű – a roppant elmés haladó skriblerek írták így lányos (fiús, finyos, lányfis) zavarukban.
Lényeg a lényeg, az elkövetőt, akinek a vonatkozó nemzeti park személyzetének tagjaként elvileg a denevérek megfigyelésével kellett volna foglalkoznia, a zászlós mutatványa után kirúgták. Lám, már Kaliforniában is megjelent a normalitás, a Trump-hatás, hiszen hiába szövetségi terület, az állam és annak hülye, perverz, liberális-kommunista kormányzója pár éve még bevetette volna a nemzeti gárdát, hogy megakadályozza a transzizászlóval hegyet abuzáló téveszmés figura eltávolítását. Most semmi különösebb őrjöngést nem foganatosítottak, még a parkot sem gyújtották fel, csak pereskednek.
A Szent és Nagy Ügy mindenhol
Furák ezek a figurák az ő Szent és Nagy Ügyükkel. Rögtön ott van az a probléma, hogy egy nemzeti parkban denevérfigyelésre szerződtetett biológusnak nem az a dolga, hogy politikai állásfoglalásokkal szórakoztassa a látogatókat. Pláne ilyen hülyeséggel, mint a transzneműség, ami tulajdonképpen nem más, mint a természet, a biológia, sőt, a valóság legalapvetőbb mozzanatait kétségbe vonó, meglehetősen nevetséges hiedelemvilág.
Aki hisz a transzneműségben, azt inkább tartsuk távol a nemzeti parkjainktól, mert nemcsak a látogatóknak, de az állatoknak is baja eshet valamelyik felindult pillanatuk során!
De mit keres a zászló a hegyen?
Nos, figyelmet, semmi mást. A Yosemite Nemzeti Parkról sokáig azt se tudtuk, hogy létezik. Ha már Amerika és nemzeti park, akkor a Yellowstone az, amit mindenki ismer. Ott vannak a bölények, a gejzírek és a szupervulkán, ami a következő 10 ezer évben valamikor elpusztítja a civilizációt; na meg Kevin Costner, aki egyszerre újította meg és tette tönkre a western műfaját. De ha már Kalifornia, akkor is a Death Valley, mert annak van a legmenőbb neve a nemzeti parkok között.
Ahogy lenni szokott, a Yosemite bekerült a tévébe, ez pedig erősen megdobta az ismertségét. A látogatók száma megduplázódott, az internetes kereséseké pedig megtöbbszöröződött. Jött a részben ott játszódó, egészében ott forgatott American Primeval mormonfikázó westernje, aztán Eric Bana Vad természete (mind a kettő a nézhető és a jó között van epizódtól függően), és ettől hirtelen roppant fontos meg érdekes lett a Yosemite. A látogatók özönlöttek, az összes beteg ideológia rögtön azt kereste, hogyan tudna felülni a hype-vonatra.
A denevérfigyelő biológus kishölgy ránézésre egy átlagos nő, semmi különös. Csak a tekintetében van ott a Szent Ügy képviseletétől üdvözültek undorító és öntelt vigyora. Ő „nembinárisként” azonosítja magát, vagyis biológus létére nem tudja eldönteni, hogy hím vagy nőstény. Pedig valószínűleg tanítottak neki ilyesmit, ha nem az egyetemen, mert ott manapság csak szociológiát oktatnak minden karon, akkor az általános iskolában. Ennek ellenére nem tudja, micsoda, ezért őt they/them megszólításokkal kell illetni, ha a denevérekről akarjuk kérdezni. Ő baja, meg azoké, akik vele beszélgetnek.
Ha már megnézitek a hegyet, akkor nézzétek meg az én transzizászlómat is!
Szóval mindenki kíváncsi lett hirtelen a Yosemite Nemzeti Parkra, meg annak ékességére, az El Capitánra, ezért a bolond biológus kishölgy fogta a haverját, Pattie Gonia névre hallgató környezetvédelmi aktivista drag queent (átlagos szakma a nyugati parton), aki parkőrnek öltözve, rendesen kisminkelve és ‘90-es évek MSZP-jének nőtagozatát idéző lakkozott hajkoronájával a fején kilógatta a transzneműség zászlaját a hegyre.
Mert ha már arra jársz, akkor találkozz az ő Nagy és Szent Ügyükkel is!
Ne csak az érintetlen természettel, amiért jöttél, hanem az ő, amúgy oda nem illő, de alapesetben is totál érdektelen faszságukkal. Mert velük kell foglalkoznod, velük kell találkoznod az életed minden pillanatában! Pláne Kaliforniában!
Mert Kaliforniában roppant fontos ám, hogy egy nemzeti parkban is, hétvégén, kirándulás közben is a transzneműséggel találkozz. Ott is fel kell hívni rá a delikvens figyelmét erre a fontos ügyre, hiszen Kaliforniában dehogy is van ott Los Angeles meg San Francisco, az LMBTQ két fővárosa, ahol a demokrata párti fehér lakosság jelentős rész homoszexuális. Ugyan. Nekik a nemzeti parkban kell találkozniuk a transzneműséggel, hiszen eddig nem is hallotak még ilyesmiről.
Végre nem szállhatnak meg mindent, nem foglalhatnak el mindent
Pár éve, Biden alatt azt láttuk volna, hogy a park vezetősége a transzizászló mutatvány után mindenféle kitüntetéseket és fizetésemelést nyújt át a kishölgynek, a nőrfi haverját pedig tiszteletbeli parkőrnek kenik fel, szintén komolyabb havi juttatásokért cserébe. Hiszen felhívták a társadalom figyelmét a Nagy és Szent Ügyre. Csak hát az történt, mint Leekensszel: megfelelő helyen volt megfelelő zászlóval, csak rossz időben. Trump alatt már ki lehet rúgni azt a munkavállalót, aki a munkahelyét téveszméi terjesztésére használja.
A Yosemite részéről megszólaló illetékes pedig a kishölgyért és a zászlóért aggodó sajtó kérdésére kb. megvonta a vállát, mondván, a park és a természet tisztasága, továbbá a zavartalan látogatói élmény fontosabb, mint a Nagy és Szent Ügy, így aki az előbbieket nem tartja tiszteletben, az költözzön Friszkóba tucatLMBTQ-nak. Jó, ennél korrektebbül fogalmazott, de kimondta, hogy az embereket, a látogatókat egyszerűen zavarta, hogy kirándulás közben is tiltakozó, tüntető, zászlót lobogtató, hangoskodó, tolakodó emberekkel találkoznak.
Yosemite kis lépés az emberiségnek, de fontos lépés a normalitás felé. Ez volt az első alkalom, amikor pár deviáns őrült nem tehette tönkre mások hétvégéjét büntetlenül. Végre következménye lett a tolakodó, idegesítő, mindenre rátelepedő agresszivitásuknak. Jó precedens.
Ideje visszatérni abba a világba, ahol az ember a bolondériáit nem mások kárára éli ki meg! Mert nem vagyunk gyerekek, azért, mert valaki az Akelát szereti, nem kötelező az egész osztálynak azt hallgatni a sulibulin. Ilyen egyszerű volna a békés együttélés egy sokszínű, sokféle elmebetegséget elviselő társadalomban.
