Megölték az embert, aki csak beszélgetett –Charlie Kirk halálára

Evangéliumi keresztény volt, aki beszélgetett azokkal, legyenek azok bármilyen hitűek, rajongjanak azok bármilyen ideológiáért, akik szintén hajlandóak voltak beszélgetni és vitázni. Fura világban élünk, Amerikában különösen úgy van, hogy manapság már nem a beszélgetésekből lesz vita, inkább azért kell küzdeni, hogy ne üvöltözéssel kezdődjenek a dolgok, hanem legalább vitával és a vita forduljon át beszélgetésbe. Mert a természetes állapotunk a beszélgetés, vitázni is csak azzal tudunk, akivel beszélgetni is képesek vagyunk.  Charlie Kirk a normális beszélgetés prófétája volt. 

Nem akarták, hogy Charlie Kirk tovább beszéljen a fiatalokhoz

Charlie Kirk olyan ember volt, akinek a nagyon megosztott Amerikában sikerült átbeszélnie a progresszív túloldalra és megértetnie sok fiatallal, hogy milyen következményei vannak a liberalizmusnak, a woke-nak az életükre, a létezésükre. Ezt nagyon jól csinálta, még csak egyet sem kellett vele érteni, ha valaki felfogta, hogy úgy is lehet gondolkodni, ahogy Kirk teszi, máris elveszett a szélsőséges liberálisok számára. Ezért is gyűlölték a szélsőséges liberálisok eszelősen.

A szabadságba ugyanis nem fér bele, az amerikai szabadságba sem, hogy gyűlölni kell azokat a más hitűeket, akik egyébként békén hagynak bennünket. Kirk tehetséges ember volt, aki jelenséggé vált és annyit változtatott Amerikán, amennyit egy ember változtathat. Azt hiszem, nem akart túl sokat, csak jól megmutatni a nézetek, hitek közötti különbségeket és lehetővé tenni, hogy az emberek kilépjenek a buborékjaikból. A beszélgetés, a vita vállalásával megmutatta, amúgy nekünk is, hogy ki kell lépnünk a komfortzónánkból és higgadt, sőt akár szenvedélyes vitákban kell megküzdenünk a nézeteinkért.

Egy okos, jól vitázó embert mindig egyszerűbb lelőni, mint beszélgetni vele. Már persze, ha egy szélsőséges ostoba ideológia reményvesztett képviselője vagy, aki már csak egyetlen érzelemre képes, a gyűlöletre.

A Charlie Kirk életét kioltó golyó az amerikai és persze az európai és hazai szélsőséges liberálisok azon keserű meggyőződését jelképezi, hogy az ideológiájuk nemcsak azt a vitát vesztette el amelyet Charlie Kirk kezdeményezett és sikerrel vívott meg, hanem a valóságot is, és így az amerikai fiatalok legjobbjait is. Ez persze csak remény még a részünkről itt Magyarországon, de a woke szennyhulláma már lecseng Amerikában, sajnos a hordaléka, ami jobbára műanyag szemét, csak most ér ide hozzánk.

A normalitás és az őrületet leginkább az erőszakra, a gyilkolásra való hajlam különbözteti meg egymástól. Az amerikai kultúrában ez nagyon látszik, hiszen abban a fegyver különleges szerepet játszik, sok helyen a lövés a mindennapok háttérzaja. De nem azokon a helyeken, ahol az önvédelemre hajlamos lakosok vissza is lőhetnek. Amerikában is ott gyilkolnak inkább, ahol a gyilkos jó eséllyel biztos lehet benne, hogy nem lő vissza senki. Tehát őrültek vadásznak a normális emberekre. Gyávák a bátrakra.

Az USA minimum 75 éve nem találja a választ erre a kihívásra, talán most majd másfelé keresik majd a megoldást, mint eddig.

Persze nekünk is megvannak a magunk potenciális gyilkosai itt Magyarországon, az akasztásról, főbelövésről fantáziáló “művészek” és “értelmiségiek”, akik lelkesen keresik a csőcselék között azokat a figurákat, akik majd megoldják a reménybeli Államvédelmi Hatóságuk személyzeti gondjait. Azért vagyunk fejlettebb társadalom, mint az amerikai, mert nálunk az ölésről fantáziáló senkik szeretnek a törvény mögé bújni, formálisan ítélettel akasztatni. De ne feledjük, ezek az emberek semmiben nem különböznek Charlie Kirk gyilkosának felbujtóitól és azoktól, akik annyira elmebetegek, hogy a közösségi médiában örömködnek a halálán.