Magyar Péter, a mentelmi jogi migráns
Egy jobb élet reményében a magyar közélet Afganisztánjából, a baloldalról Nyugat-Európába migrált Magyar Péter is 2024 júniusában. Ahogy 2015-ben erőszakoskodást és felforgatást meg lehetett úszni azzal az érveléssel, hogy ők politikai menekültek, úgy Magyar Péter is ezzel takaródzik Brüsszelben. Aztán hazajön és 80 napos országjárásnak álcázott nyaraláson retteg az elnyomástól, persze mentelmi joggal. Ja, és anno szerkesztőségek szétbombázását is meg lehetett úszni. Mi, konzervatív sajtó, je suis Charlie Hebdo. Vagy legalábbis leszünk. Nyugati politikai románc a magyar ugaron.
Radnai Márk sem ragaszkodik úgy Magyar Péterhez, mint Magyar Péter a mentelmi jogához. Ebből az alapállásból sok mindent le lehet vezetni. Például azt, hogy Magyar Péter tulajdonképpen Brüsszel mentelmi jogi migránsa.
Amikor 2015-ben a csillogó szemű rakétafizikusok elindultak Merkelt ölelgetni a berlini pályaudvaron, a többség azt nyilatkozta a józanabb gondolkodású országok határőreinek, hogy politikai elnyomás elől menekülnek az első biztonságos ország helyett bármelyik olyan jóléti társadalomba, ahol az észak-afrikai átlagfizetés 15-200 szorosát kapják meg segélyként.
Mindeközben már foglalták a tengerparti nyaralást abba az országba, ahonnan éppen nagyon menekültek.
Aztán némi randalírozás, egy kis tömegbe hajtás és radikális iszlamizmust követően egészen be is illeszkedtek a nyugati fősodorba: ma már mindenki náci, aki nem támogatja az izraeli fiatalok lemészárlását, és semmiképpen sem lehet jóember az, aki nem támogatja, hogy nemzetközileg államként elismerjenek egy deklarált terrorszervezetet.
Az európai gyarmatosító dekadencia eljutott arra a pontra, amikor már észre sem veszi, hogy önmagát emészti fel a rajta kívüli világ fellengzős lenézésével. Kicsit az lett az elvárás- és az ebből következő megfelelés- a politikai szcénában, hogy a közélet egyfajta elfekvőként funkcionáljon, ahol az évszázadokkal korábbi eredmények és események által kiérdemesült jóországok jóemberei hatalmat gyakorolhatnak a kevésbé jó országok értelemszerűen kevésbé jó emberein.
Úgy tűnik, mára fogyott el a világháborúk által többé-kevésbé józan észre pofozott Európa maradék önkritikája. A kontraszelektált európai elit, amely perverz módon fél a politizálástól, most létezésének egyetlen céljaként azt tűzte ki, hogy az utolsó effektív politikai munkát végző formációkat is kiiktassa Európából.
Valakiknek Magyar Péter az eszköz, neki meg a mentelmi jog
Ebben megfelelő eszköz Magyar Péter, aki a Partizánban keresztre feszítetett 2024 februárjában, és a Fókuszcsoporton feltámadá’ múlt héten, hogy messiási mivoltában kinyilatkoztassa: a politika mibenléte nem áll másból, mint önnön csodálatosságából. A gyűlölet valójában szeretet, a megtorlás megbékélés, a tudatlanság: erő, a szabadság: szolgaság, a háború: béke. A valódi sajtó pedig az, amely nemcsak kérdezi, hogy verbálisan kényeztetheti-e a politikust, hanem meg is teszi, és a valódi politikus az, aki felelősséget vállal mindenért, amit tesz. Tehát semmiért.
Ennek idehaza nincs keletje, ezért kell a nyugatja: ahogy 10 évvel ezelőtt nem is egy, hanem több bukott társadalmat vett védelmező szárnyai alá Brüsszel, úgy most a bukott közélet helytartóit védelmezi. Magyar Péter mentelmi joga az az indokolatlan menedékjog, amit az iszlamista atomfizikusok kaptak 2015-ben.
Nem szól semmi másról, mint a befolyás megvásárlásáról aprópénzért. Méz és korbács egyszerre, ahol zsarolható emberek tömegét kötik aljas politikai alkuval egy olyan társaság szolgálatába, amely egy érdemesültebb korban naplót se vezethetne a politikai eseményekről, nemhogy alakítói lehetnének.
Az egyetlen, amelyet tényleg mindenkinél jobban csinálnak, az a véd- és dacszövetség fenntartása. Persze a hűség nem baloldali műfaj, és ha lehet hinni rossz szájaknak, már kurblizzák a villamost, ami 2022-ben elcsapta Karácsonyt. Azzal a különbséggel, hogy most Karácsony ül a vezetőfülkében. És akkor vajon hol fog kikötni Magyar Péter? Él a mentelmi menedékjogával Brüsszelben. Amíg lehet.
