Békességet karácsonyra! – Mi lesz azután, ha elhallgatnak a fegyverek?
Akár szimbolikus is lehetett volna, hogy éppen advent utolsó vasárnapjába nyúlóan került sor újabb béketárgyalásokra Miamiban. Csakhogy az oroszok másik naptárat, az európai vezetők meg másik mozit néznek, így az egész nem jelent semmit. Sajnos. Ettől még a szeretet és a békesség ünnepén talán érdemes egy gondolatkísérletet tenni, hogy mi lesz azután, ha elhallgatnak a fegyverek.
Erre még sajnos nem most, és nem is az ortodox karácsony napján kell számítani. De a konfliktusok természetéből adódik, hogy előbb-utóbb szükségszerűen véget érnek. Ez két módon történhet meg: a konfliktus befagy, és a felek évszázadok alatt elfelejtik az ügyet (ahogy az történt a Scilly-szigetekért vívott háború esetén Hollandia és az angol royalisták között), vagy békeszerződést kötnek a felek, amelyek valamiféle feltételrendszert állítanak fel a béke kapcsán. Ennek első jelei az alaszkai találkozó után formát öltött 28 pontban öltöttek testet, amelyet – ne legyenek kétségeink – jelentősen továbbfejlesztettek Miamiban.
Hogy miből tudhatjuk, hogy jelentős előrelépések történtek? Abból, hogy egyik fél sem dicsekedett ezzel. Még Trump sem. Hasonlóan hűvös pragmatizmus légköre lengte körül az alaszkai találkozót is, amely aztán útjára indította az első komolyan vehető békeformulát.
A normál ügymenetű diplomáciában ugyanis a kibeszélés, a szellőztetés, a dicsekvés kommunikációs presszió: ami kijut a médiába, az a közbeszéd tárgya lesz, lakossági, politikai, esetleg gazdasági reakciókat vált ki, amely aztán pressziót helyez egyik, vagy az összes érintettre, amely aztán az álláspontok változását eredményezheti. Egy megállapodás ugyanis akkor stabil, ha az azzal kapcsolatos álláspontokat a tárgyaló felek alakítják ki, nem a média- és így a szélesebb közvélemény. Az irány tehát végre előremutató. De mi következik ebből?
Lehetetlen kívánságok és légvárak karácsonyra
Mark Rutte NATO-főnök elmondta a mikulásnak a karácsonyi kívánságait:
- erős ukrán hadsereg
- nyugati katonai támogatás Ukrajna mögött
- Amerikai katonai garancia emögött az egész mögött.
Induljunk ki az első pontból, az erős ukrán hadseregből. Az eddigi fantazmagóriák 600-800 ezres hadseregről szóltak. Azt ráadásul nem is pontosították, hogy ez csak az aktív személyi állomány lenne-e, vagy a tartalékosokkal együtt. Ha megengedőek vagyunk, tegyük fel, hogy a tartalékosokkal együtt. Ebben az esetben is nagyobb hadsereget tartana fenn Ukrajna, mint a világ élvonalához tartozó Franciaország. Kérdés, hogy miből.
A háború előtt 42 milliós Ukrajna jelenlegi nominális GDP-je összegszerűen kevesebb, mint a 9,5 milliós Magyarországé. És ez a lemaradás nem kizárólag a háború következtében alakult így. De akárhogy is nézzük az ukrán historikus gazdasági adatokat, az aktuális tények számítanak. Ön szerint az Ukrajnánál valamivel nagyobb gazdasági outputtal rendelkező Magyarország fenn tudna tartani egymaga egy 600-800 ezre hadsereget? Egy ilyen erőnek csak a bérköltsége az ukrán GDP mintegy 3 százalékát tenné ki. Ezen kívül a fegyverrendszerek beszerzése, az infrastruktúra ki- és újraépítése további euromilliókba kerülne. Nem beszélve a szintén a GDP mintegy 3 százalékát kitevő megállapodásról Franciaországgal, amelynek keretei közt 100 Rafale vadászgépet vásárol Ukrajna.
A másik kérdés, hogy kik szolgálnak ebben a hadseregben. Ukrajna a háború előtt volt 42 milliós ország, 2024-ben a miniszterelnök-helyettes már arról beszélt, hogy 32 millió állampolgár maradt a határokon belül. Mármint az ukránok szerint értelmezett határokon belül. Az ukrán nyilvántartások ugyanis mind a gazdasági teljesítménybe, mind a népességszámba beleszámolják a 2014-ben elcsatolt Krím, és a Donbász, valamint más megszállt területek becsült lakosságát és gazdasági teljesítményét. Vagyis a kijevi kormány effektíve 25-29 millió ember felett gyakorol joghatóságot. Ebből a merítésből kellene 800 ezres hadsereget felállítani. Békeidőben is. Vagyis a teljes férfi lakosság (beleszámítva a gyerekeket, időseket, rokkantakat) mintegy 5 százaléka katona lenne. Ez Nagy Frigyes Poroszországa. Csak annyit mondok, nem volt EU-konform.
Katonai garanciák?
És itt át is térhetünk a következő lépcsőre, az európai katonai garanciákra. Ki fog harcolni Nyugaton (vagy bárhol Európában)?
Persze, az alkalmas jelölteket megtalálják, milliószámra. Még. Azonban ami a legkésőbb 2029-ben Oroszország (és árukapcsolással Kína, Észak-Korea, Irán, stb.) ellen háborút viselni kívánóknak eddig nem jutott eszébe, hogy a kontinens, amit hadba akarnak vezetni, demográfiai válságban van.
Az I. és a II. világháború elképesztő tragédia volt. A népirtás sosem látott hatékonyságra kapcsolt, és emberek millióinak életét tette tönkre, vagy vetett véget annak. De Európának volt erre humánerőforrás-tartaléka. Most nincs.
A „hajlandók koalíciójának” nevezett bukott balliberális banda országaiban évtizedek óta nem láthattunk 2,1 feletti termékenységi rátát, ami a népesség szintentartásához lenne elég. A szomorú valóság, hogy a meghökkentő 1,5-1,6 körüli értékeivel Magyarország még a kevésbé súlyos helyzetben lévő országok közé tartozik. Franciaország még a három évtizednyi tömeges bevándoroltatás (ők korábban kezdték, ugyebár) ellenére sem éri el az 1,8-as rátát, Németország, 1,4, Nagy-Britannia pedig két évszázadnyi bevándorlás után tart népességszaporulatban ott, mint Magyarország anélkül. Spanyolország drámai helyzetben, ők már volt, hogy benéztek 1 alá.
Amit ezzel mondani akarok, hogy azok az országok, akik a leghangosabban verik a harci dobokat, középtávon már így is a nemzethalállal néznek farkasszemet.
Ha a fiatalokat elküldik meghalni egy távoli ukrán hómezőre, az országaik gazdaságát végleg megroppantják, akkor ezen a folyamaton lehet még egy kicsit gyorsítani is. 1945 végén katasztrófa volt megszámlálni a csatában elesett fiatalok millióit. 2030-ban már csak a nagymamák lesznek, akik összeszámolják őket. Akkor majd tarthatja az európai biztonságpolitikai konferenciákat Kaja Kallas, csak nem lesz kinek.
Egy háború mindig katasztrófa, de ha nincs is, aki az elesettek helyébe lép, akkor az a véget jelenti. Úgyhogy mindenki jobban jár, ha csak békességet kér az ünnepekre.
