Nagyapám földgömbje
Két asztali földgömb van a háztartásomban, egyiket az anyai nagyapámtól, a másikat a szüleimtől örököltem. Az előbbi valamikor az 1920-as évek elejéről származik, a másik meg a hetvenes évekből. Két különböző földgömb, két különböző Föld.
Földgömböt azért kell nézegetni, mert a térképek, főleg az Európa központú térképek nem adják vissza, hogy Európa mennyire kicsi a bolygó egészéhez képest. Egészen elképesztően kicsi. Egyenesen csodás, hogy valaha innen uralták majdnem az egész világot. Jelen esetben a Magyar Földrajzi Intézet által gyártott földgömbről beszélünk. Öreg és kopott már, rég és többször elavult feliratai alig olvashatóak.
Mit mond nekünk egy földgömb?
Saját jelentéktelenségünk mellett például azt, hogy készítése idején és helyén milyennek látták a világot, milyennek remélték a jövőt. Nagyapám 1906-ban született, tehát még a Szent Korona alattvalójaként, Ő császári és apostoli királyi felsége I. Ferenc József uralkodás idején.
(Aki Isten kegyelméből Ausztria császára, Magyarország apostoli királya, Csehország, Dalmácia, Horvátország, Szlavónia, Galícia, Lodoméria és Illíria királya; Jeruzsálem királya, ausztriai főherceg; Toszkána és Krakkó nagyhercege; Lotaringia, Salzburg, Steyer, Krajna és Bukovina hercege; Erdély nagyfejedelme, Morávia őrgrófja; Alsó- és Felső-Szilézia, Modena, Párma, Auschwitz, Zator, Teschen, Friauli, Raguza és Zára hercege; Habsburg, Tirol, Kyburg, Görz és Gradiska hercegesített grófja; Trient és Brixen hercege; Alsó- és Felső-Lausitz és Isztria őrgrófja; Hohenems, Feldkirch, Bregenz, Sonnenberg grófja, a Szerb Vajdaság és a Temesi Bánság fővajdája volt. ( A teljesség és a helyes időrend legkisebb igénye nélkül.) Ennyi különféle birtok, (történelmi) tájegység volt akkoriban és vajon mennyi marad belőle mostanra?
Aztán már az újra önálló magyar fővezérség, tehát vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzósága idején érettségizett, vette vissza a Felvidéket és a Délvidéket, mint katona, és járta meg később a Don-kanyart, Szálasi Ferenc nemzetvezetősége idején esett hadifogságba, szerencséjére amerikaiba, és már a koalíciós időszak idején kezdte el vegzálni az ávó, mint polgári elemet (aki ráadásul amerikai fogságba merészelt esni), mert az antivilágban nadrágos embernek számított, mint a Somogy Megyei Levéltár levéltáros beosztású dolgozója. Aztán családostul kénytelen volt Kaposvárról Pécsre menekülni, és mint osztályidegen Komlón tudott elhelyezkedni a szénbányában. A brigádja, tehát ő is sztahanovista lett, innen is ment nyugdíjba, hogy visszatérjen a papírok közé és még 25 évet könyvtároskodjon. Tulajdonképpen így 1965 táján, szűk harminc év után hagyta csak abba a XX. század az életének a mozgalmassá tételét, de legalább jól kitolt a mindenkori magyar állammal, mert még vagy 40 évet élt, 96 éves koráig.
Egy átlagos magyar életút, amely a század elején született férfiak esetében mondhatni szokásos, náluk csak a 1900-as évek vége felé születettek jártak rosszabbul, mert nekik mind a két háború simán meglehetett.
De térjünk vissza a tulajdonosától (mert ez a földgömb örökké a nagyapámé marad) a földgömbhöz. Mint a képen látható, vagy alig látható, már nincs rajta Osztrák-Magyar Monarchia, viszont van önálló Lengyelország, bizonytalan határú Németország, és Japán által megszállt kínai területek, és még van orosz birodalom. Ezen írás egyik célja ennek az apróságnak körbejárása. A földgömb gyártása idején valószínűleg még dúlt a polgárháború Oroszországban, zajlott a nyugati intervenció, senki nem gondolta, hogy a bolsevik ideológia korszaka következik és a kommunisták majdnem 75 évre berendezkednek a korábbi orosz birodalom helyén. És nyilvánvalóan a békekötések sem zárultak még le. Ukrajna ugyan külön nevesítve van, de színében nincs elkülönítve az orosz birodalomtól. Minden a cári birodalommal határos vagy korábban ahhoz tartozó ország igyekezett abból a lehető legnagyobb területet kiszakítani magának. Ukrajnában, bármit is értsünk ez alatt területileg, nem csak 1917 után, hanem azt megelőzően is teljes hatalmi, politikai, kulturális, nyelvi és vallási és persze gazdasági káosz tudott uralkodni, amelyekben csak akkor volt szünet, amikor egy erős hatalom regnált éppen. A kommunisták, Sztálin idején főleg, pedig a pusztítás volt a rend alapja, olyan rend volt ez, amit mi magyarok csak rövid ideig, a tanácsköztársaság, a német megszállás, a nyilas uralom és az 1945 utáni kommunista tombolás idején tapasztaltunk meg. Az ukránok ilyesmiben élnek évszázadok óta.
De ehhez a rémálomhoz nem csak az oroszok járultak hozzá a történelemben, hanem a lengyelek, a németek, az osztrákok is (mind-mind birodalomépítés közben), meg persze az ukránok saját maguk.
A földgömbön jól látszik, hogy Oroszország európai területei is hatalmasak, nagyjából 4 millió négyzetkilométerről beszélünk, ami (ha jól számolom) 40 magyarországnyi terület. A többi Európa ennek bő másfélszerese, nagyjából 6.6 millió négyzetkilométer. A teljes Oroszország meg 17 millió négyzetkilométer. Számunkra felfoghatatlan méretek.
Nagyapám földgömbje azt mondja el, hogy így utólag nem sok minden tűnik megjósolhatónak az 1920-as évek elejének világából a következő száz év történéseiből. Akkor a németek éppen vesztesek voltak, az USA még nem tűnt szuperhatalomnak, India még a briteké és Kína még Japán áldozata csupán. Senki nem gondolhatott arra, hogy a kommunizmus a fél világot majdnem elnyeli, hogy a németek még sokkal brutálisabban őrülnek meg újra, mint először. De az sem merült fel bennük, hogy az orosz birodalom eltűnhet, ahogy az sem, hogy újraéledhet, ha majd egyszer összeomlik.
A földgolyó még megvan, de azóta már jó párszor kellett “frissíteni” az országok neveit és a határokat. Most is épp egy frissítésben vagyunk, és csak abban reménykedhetünk, hogy fenn maradunk a térképen vagyis inkább a földgömbön.
