Megszületett, és még él
Pesten nincsenek istenek – szól a kedvenc zuglói graffitim, és valóban ebben a városban az ember gyakran úgy gondolja, hogy innen rég kiveszett minden jóság, minden égi segítség. Az istenek, így kisbetűvel, eltűnnek, elmennek, meghalnak. Azonban Isten, így nagybetűvel, sosem hagy el minket, megszületett és még mindig él. Ebben a városban is.
Hobbim a mitológia. Az összes. Kedvencem a skandináv, de meglehetősen jártasnak tartom magam az összes európai hitvilágban. Tudok annyit a sídhékről, mint a legtöbben a görög istenekről, és tudom, hogy az öreg kontinens melyik úrnak mit köszönt. Tudom, hogy Hosszúkezű Lugh hogy hozta fel a tüzet a tenger mélyéről, és tudom, hogy Zorja Utrennyaja hogyan nyitotta ki a kaput a Napnak, hogy Zorja Vecsernyaja aztán bezárja mögötte.
Minden isten adott valamit az embereknek. Minden istentől kaptunk valamit a mindennapi életünkhöz. Az emberi elme mindig azt kereste, hogy a jót és a rosszat ki hozza az életünkbe és képzeletében meg is találta azt, akivel éppen azonosulni tudott.
Van azonban valami, amit egyik mitológia egyetlen alakja sem tett meg értünk soha. Nem született meg értünk egyik sem. Prométeusz szenvedett azért, mert megajándékozott minket. Odin meghalt a tudásért. De Isten, ő halandó lett értünk. Véges ésszel a végtelen felfoghatatlan, de egy gondolatkísérlet erejéig csak próbáljuk meg elképzelni azt, ahogyan egy mindenható, örökkön való hatalom képes félretenni mindazt, ami Ő maga, hogy eggyé váljon velünk, hogy megszülessen, hogy aztán meg is haljon.
Mindenhatóságában Isten nem valami újat, jobbat teremtett, hanem önmagát tette "kevesebbé", nem azért, mert meg akart minket ismerni, nem azért áldozta az életét, mert többet akart tudni, mert erre nem volt szüksége sem. Azért tette, mert szeret minket.
Bűn és bűnhődés
Ha isten jó, és mindenható, akkor miért tűri a rosszat? – szól a legidiótább ateista érvelés. Isten nem tűri a rosszat. Az ember annál inkább. És mivel Isten szeret minket, meghagyja nekünk a szabadakaratot. Az embernek jogában áll hülyének lenni, és elbarmolni a saját és mások életét. Ő pedig majd kijavítja a mi hibáinkat.
Kijavítja ennek a városnak, ennek a világnak a hibáit. Csak akarnunk kell. Nekünk kell kérnünk a megbocsájtást és a segítséget. Mert itt van, itt volt már azelőtt, hogy megszületett volna. Itt volt és itt is marad. Csak ki kell nyitnunk a szemünket, hogy lássuk: Pesten is van Isten.
