A buta nő kalandja a pszichopatával
Szálasi Ferenc exnemzetvezető megtekinti, hogy mit csinált Budapesttel.
Állítólag sok nő rajongott Szálasiért. Mondjuk Hitlert is csípte a nők egyik, nem kicsiny része. Nők szoktak arról beszámolni, hogy az őrület bizonyos formái szexuálisan nagyon vonzóak tudnak lenni. Mondjuk ezek pont azok a nők, akik az első zakkant pasijuk után tudatosan kerülik az elmebetegeket. A baj az, hogy a nők egy másik része az első nárcisztikus pszichopata után nem tanulja meg elkerülni őket, hanem rácsüng az érzésre, és nem tudják annyira érzelmileg és fizikailag bántalmazni őket, hogy ne dőljenek be a következő őrültnek is. Sőt vannak olyanok is, akik egyenesen szeretik a bántalmazással együtt járó érzelmi intenzitást, hullámvasutat és ezért hajlandók szenvedni is.
A távoli rajongás is ugyanilyen, olyan érzelmi hőfokot lehet így megélni, amelyet egy valódi és főleg normális ember mellett nem. Biztos volt az ember evolúciójában olyan időszak, amikor az javította egy nő túlélési esélyeit, ha egy igazi, magas szinten funkcionáló agresszív pszichopatához szegődött.
A magas szinten funkcionáló pszichopata férfiak általában jobban élvezik azoknak a nőknek a kihasználását, akik okosnak hiszik magukat
Egy pszichológus meg ugye állítólag okos. De most ugye nem az a történelmi korszak van elvileg, amikor az erős férfiakhoz kell dörgölőznie egy nőnek, ha megfelelő életszínvonalon akarja túlélni? Vagy ezek a nők már tudnak valamit? Persze az is lehet, hogy egy tudatos nő, szakmai képességeivel felvértezve, egyszerűen csak megmerítkezik a pszichopatával való alkalmi találkozás gyönyöreiben. És hogy mindez a kamerák előtt történik, és így nyilvánosságra kerül, csak még izgalmasabbá teszi az élményt. Az emlék és a videó örökre megmarad. Karriernek is jót tesz és még valószínűleg jól is fizettek.
A szakmai tapasztalat az egyébként, hogy még egy okos és normális nőnek is nehéz megszabadulnia egy jól sikerült férfi elmebetegtől, mert azok zseniálisan tudják a nőkben felépíteni a csodálatként megjelenő érzelmeket. Az ilyen férfiak egyébként általában az anyai érzésekre is alapoznak, a szexualitás mellett azok felkeltésével tudják a nőket még hatékonyan megszólítani és megtéveszteni.
Jelen eszmefuttatásunk apropója azonban nem egy konkrét érzelmi kapcsolat, hanem egy olyan szituáció, amikor egy állítólag “szabad, független nőként” élő, valamiféle szakmai reputációval azért elvileg rendelkező félceleb csinál egy álinterjút egy felettébb kétes megítélésű hímnemű személlyel. Az interjú teljesen hamis pozitív képet fest az alanyról, mert a nőnemű “riporter” (kérdező-társbeszélő), a róla a közvéleményben élő pozitív képre és az életkorára támaszkodva (a középkorúság és az öregkor határa) az alany minden ismert negatív tulajdonságát kizárja a diskurzusból és kizárólag olyan pozitívakkal keretezi, amelyekre az illető életútja semmiféle alappal nem szolgál.
Az elkészült valami a vegytiszta propaganda iskolapéldája, tulajdonképpen az interjúszituáció totális meghamisítása, de minőségileg mégis aljasabb, mint a szokásos balliberális, tiszás hazudozás. Ugyanis egy szakember hitelességét felhasználó nő állít be egy bántalmazó nárcisztikus pszichopata férfit tökéletesnek, és erősíti meg annak a tüneteit az egészség jeleként, mind a férfi, mind a nézők számára.
(Jelen sorok természetesen semmilyen módon nem vonatkoznak olyan interjúra, amelyet a napokban készítettek.)
