Bütyök Petike és egy valódi újságíró találkozása
A baloldalon soha senki nem volt következetes. A szavazók sem, akik kétévente váltogatják, hogy éppen kit követnek és kiben hisznek, amit még nehezít, hogy a messiások, szektavezérek mind hetente mást gondolnak, máshogy viselkednek. Bütyökre pedig igencsak ráégett az elmúlt egy év (plusz a többi), ezért most megpróbál csiszolni valamennyit a csiszolhatatlanon, például az újságírók felé. Így történt meg, hogy 14 percig beszélt Császár Attilához.
Szándékosan nem használom azt, hogy interjút adott egy újságírónak, az ugyanis általában arról szól, hogy kialakul egyfajta kérdez-felelek, de a válaszoló fél hagyja, hogy a kérdező reagáljon. Sőt, Bütyöknek valaki akár keresztkérdéseket is feltegyen az érdekesebb vagy vitatottabb részekkel kapcsolatban.
Az újságíró örüljön, hogy nem teát kapott, nem golyót...
Mindezt a természetesen nem hagyta, sőt, forralt borral, teával akarta kizökkenteni a kérdezőjét, bár erre szokták azt mondani, hogy akár közé is lövethetett volna, vagy ahogy korábban láttuk, árokba is lökhette volna, vagy a szekta fenyegethette volna akasztással is.
MP ezt jól láthatóan tudatosan, de dühösen és remegő idegekkel próbálta elkerülni. Mert nem hülye: tudja, hogy az erőszakos természete, a bosszúvágya és a lekezelő nárcisztikussága alkalmatlanná teszi őt egy közösség vezetésére, nemhogy egy ország irányítására.
Ezért volt ez a nagyon fájdalmas és erőltetett színjáték. Plusz nyilván ideges is volt, mert a Háborúellenes Gyűlés sikeresebb volt, mint a szánalmas gyülekezője. Egyébként a híveit is próbálta nyugtatgatni, de egyeseknek már túl késő. Talán majd áprilisban lenyugszanak, Petike meg odakerül, ahová való. Aztán majd magyarázhat sértetten és szánalmasan a háttérből, ahogy most Márki-Zay.
És jövőre már őt is hülyének és alkalmatlannak fogják tartani, aztán keresnek mást.
Az ilyenek mindig így járnak.
