Conrad! Győztünk! A háború folytatódik!
Folytatjuk! Ennyiből áll a fejlett nyugat programja az orosz-ukrán háború kapcsán. Nem mennek bele a részletekbe, nem vázolják nekünk, milyen lépéseket terveznek, nem bontják ki az igazság részleteit. Csak folytatják. Ez az ígéretük. Magyarország ennél többet érdemel!
Picit áthallásos a lead? Nem véletlenül. A tápláléklánc aljáról a tét nélkül moroghatunk az ellentmondásokra. Ennyi jutott. Mert az érintettekig úgysem jut el az üzenet, hogy miközben a Fidesztől részletesen kimunkált programot szeretnének olvasgatni a következő kormányzati ciklusra vonatkozó tervekről, a háború kapcsán megelégednek annyival, hogy „folytatjuk”.
Meddig? Ezt azért szabad megkérdezni?
Nyilván nem, hiszen aki szeretné hallani, hogy mik a célok, és a célok eléréséhez milyen eszközöket kívánunk rendelni, az Putyler ügynöke. Ahogy az is, aki rákérdez arra az apróságra, hogy miért is folytunk bele mi ennyire ebbe a háborúba? Miért akarjuk Ukrajnát Szovjetunióvá szteroidozni, hogy utána rácsodálkozzunk, amikor a T-800-as modellek cizelláltságával jelzik felénk, hogy szükségük van a ruhánkra és a motorunkra?
Ukrajna kapcsán a fejlett nyugat (vö. Európa Unió) belőtte magának a világtörténelem legnagyobb öngólját. Belehajszoltuk magukat abba a képtelenségbe, hogy az orosz befolyási övezetéből kiszabadított Ukrajna megoldja az összes problémánkat. Újra fickós, fiatal és gazdag lesz a kontinens, miután bizonyítottuk, hogy érdemesek vagyunk rá, hiszen a történelem jó oldalára álltunk a gonosszal szemben. Elég jó embernek lenni és akarni, vágyni a jót. Igen, ezzel a kimunkált elképzeléssel álltunk bele a háborúba. A vonatkozó szakirodalom pedig megtalálható a Rózsaszín bimbóvirág bölcsőde és óvoda délutáni foglalkozásokra előirányzott szobájában, a kifestőkönyvek után balra.
A mesékben nem nyerhet háborút, aki rossz
Morális pózok vannak konkrét célok és a konkrét célok eléréséhez rendelt konkrét eszközök helyett. Kijelentjük, hogy Oroszország nem győzhet, a rosszakat meg kell büntetni. És rámutattunk a gonoszra, mintha a világ csak feketéből és fehérből állna. A háborút meg folytatjuk, mert a gonosz nem győzhet, a mesekönyvekben így olvastuk. És így, a kitartásunknak és az önsorsrontásuknak köszönhetően tulajdonképpen a jók győztek, hiszen nem győztek a gonoszok. Folytatjuk; az Európai Unió többségének ennyi bőven elég.
Aki pedig nem menetel együtt velük ebbe a szép, új, totalitárius világba, ahol a háború örökké tart, azzal ordítoznak. Azt fenyegetik. Mert az új rendben a lojális együttműködés a szervilizmust jelenti, az ellenvéleményt és a kérdéseket pedig felváltotta a Jawohl, meine Kommissionführerin!
De mi nem vagyunk buta nyugati vademberek, mi ennél többet érdemlünk! Nekünk, magyaroknak nem elég, hogy „folytatjuk”. Ha csak folytatni képesek, akkor inkább hagyják abba, és jöjjenek az újak, a romlatlanok, bárki, aki nem vett részt az elmúlt négy év kudarcos és hiábavaló öldöklésében. Az oroszok meg egymás között jussanak ugyanerre!
